On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

18. fejezet

Remegő kézzel matattam a kulcsaim után a táskámban. Még mindig a pillanat hatása alatt voltam, annyira magával ragadott, hogy nem is tudtam másra gondolni. Beletelt néhány percbe, míg végre bejutottam a házba. Hanyagul ledobtam a táskámat az előszobában, majd elindultam a konyhába, ahol halmokban várt az el nem rakott bevásárlás.

-Hát ez remek.-dünnyögtem magamban, majd nekiláttam, hogy minél hamarabb végezzek. Éppen a hűtőben rakodtam, amikor hirtelen megszólalt a telefonom a táskában. Rohantam, hogy elérjem, mielőtt még leteszi. Anya volt az.

-Szia Kincsem, otthon vagy már?

Hangjából aggodalom áradt.

-Jaj, anya ne haragudj! Elfelejtettelek felhívni.

-Semmi gond, csak már kezdtem aggódni. Nem jelentkeztél és azt gondoltam....na mindegy.-vett egy nagy levegőt.

-Nem, nem nincs semmi baj. Randin voltam.-vallottam be szégyenlősen.

-Azzal az énekes sráccal?!-kiáltott fel izgatottan.

-Igen.

-Jaj, úgy örülök!

-Nyugi anya.-kuncogtam.-Ebédelni voltunk.

-Akkor végül nem kellett főznöd.

-Nem bizony.-kuncogtam.-Most mennem kell, majd hívlak.

-Rendben. Azért valamelyik nap majd gyere el errefelé.

-Holnap mindenképp! Sokmindenről kell beszámolnom.

-Várni fogunk. Üdvözöl az apád.

-Én is őt. Sziasztok, szeretlek titeket!

-Mi is téged Kincsem, szia!

Letettem a telefont a pultra és folytattam a pakolászást. Kábé húsz percbe telt, mire mindent a helyére varázsoltam. Ezután nekiláttam a bőröndömnek is. A tiszta ruhákat visszapakoltam a szekrénybe, a használtakat pedig a mosógépbe hajítottam, amit aztán el is indítottam. A következő feladatom már csak az volt, hogy felhívjam Annát.

-Hahóóó.-köszöntött lelkesen.

-Állj meg egy kávéra hazafelé.

-Fél óra és ott vagyok.-mondta, majd ezzel meg is szakadt a vonal.

Attila szsz.:

-Ha még egyszer felhívsz, esküszöm, nem állok jót magamért!

Már vagy harmadszor csörrent meg a telefonom. A hanglejtésem már nem csak hangosnak mondható. Ordítok a vonal másik végébe, mintha ez bármit is megoldana a helyzetemet tekintve. Desh idegesen szorongatja a sört a kezében.

-Nem foglak békén hagyni, amíg nem mondasz semmit.-jelenti ki ridegen.

-Nem tartozom neked elszámolással!

-Nekem nem, de ha így fogod folytatni, a rajongóidnak biztosan.

-Hagyd békén Lucát.-hangomból annyi sötétség áradt, hogy még magamtól is megijedtem egy másodpercre.

-Ez csak rajtad múlik.-mondta, majd bontotta a vonalat.

-A kurva életbe!-kiáltottam miközben a telefonomat földhöz vágtam.

-Tesó, ez a dolog komolyan kezd eldurvulni.-Desh tekintete felváltva járt köztem és a ripityomra törött készülék között.

-Tudom.-gyorsan kapkodtam a levegőt miközben tenyeremet a tarkómra nyomtam.