A napfény úgy égeti a bőrömet az autó szélvédőjén keresztül, hogy egy pillanatra elgondolkozom, vajon a megfelelő ruhadarabokat választottam-e a mai napra. Március van. Utálom ezeket az átmeneti hónapokat. A reggeli órákban konkrétan meg lehet fagyni, délutánra pedig még az sem gond, ha egy szál pólóban ugrasz ki a közeli élelmiszerüzletbe az elfelejtett hozzávaló miatt a vacsorához.
Én természetesen az az ember vagyok, aki elővigyázatos, ezért hajnalban a téli kabátot akasztottam le fogasról otthon. Most épp azon elmélkedek, vajon mi lett volna, ha a vékonyabb kabátot választom? Valószínűleg úgy megfáztam volna, hogy még egy hét is kevés lenne kiheverni a náthát, a torokfájást és hadd ne mondjam mit még.
A nagy elmélkedéseim közepette hirtelen megszólal a telefonom. Nem szívesen veszem fel vezetés közben, de annyira kitartó, hogy már nem bírom tovább. Gyorsan lehalkítom a rádiót.
-Mondd gyorsan, vezetek.
-Találkoznunk kell!-jelenti ki izgatottan.-Most azonnal!
-A fenébe, ha jól értem, meghívsz ebédelni?-mosolygok huncutul.
-Nem is rossz ötlet. Találkozzunk a Rézkakasban fél óra múlva!
-De mégis mi ilyen sürgős?-kérdezem miközben az irányjelző visszhangzik a beszélgetésünkben.
-Nagy híreim vannak!-kiabálja.-Siess!-utasít, majd azonnal kinyom. Régen hallottam már ilyen hevesnek Annát. Pedig már óvodás korunk óta ismerjük egymást. Ő az én legjobb barátnőm, akire mindig mindenben számíthatok. Tudom, ez egy kicsit klisének hangzik. De attól még így van. Miután elvégeztük az egyetemet, mindketten Pesten maradtunk. Ő egy menő cég alkalmazottja, én pedig mivel még keresem önmagam, most próbálom ki a körmözés művészetét.
Nagyot sóhajtok, majd hazafelé veszem az irányt, hogy kipakoljam a bevásárlást mielőtt találkozok Annával. Sietve átöltözök, kenek fel egy kis szájfényt, majd újra autóba ülök. Nehezen találok parkolóhelyet az étterem előtt, de szerencsére sikerül.
-Szia!-köszöntöm őt mosolyogva.
-Szia Luca!-felpattan vigyorogva, majd átölel.
-Na mi az a halaszthatatlan dolog ami nem várhat?-kérdezem miközben leülök vele szembe.
-El se hiszed, ki hívott ma fel.-kezdi izgatottan.-Emlékszel Hannára?-a tekintetem biztosan üresnek tűnik, mert folytatja.-Tudod, a tánciskolából!
-Ó, persze!-bólogatok, de közben ötletem sincs, ki lehet az.
-Egy kicsit megerőltethetnéd magad. Látom a fejeden, hogy fogalmad sincs kiről beszélek.
-Túl jól ismersz.-forgatom a szemem miközben kortyolok egyet a limonádémból, amit Anna már előre kikért nekem. Tudja, hogy ez a kedvencem.-Hanna. Akinek egyszer kölcsön adtál valamilyen könyvet és még nem adta vissza?
-Igeeen, ő az!-örvendezik, mintha legalább a legújabb autót nyerte volna meg egy sorsoláson.
-Vissza akarja adni a könyved?-kérdezem a lehető legnagyobb komolysággal, de nem bírom elrejteni a mosolyomat.
-Nem, te kis buta! Annál sokkal jobb!
-Mondd már!
-Szóval. Ma felhívott, hogy részt vett egy válogatáson a minap. Egy énekesnek kerestek háttértáncosokat.
-Sikerült neki?
-Még szép!-bólogat.-De nem ez a lényeg!-már szinte kiabál az izgatottságtól.-Ez az énekes nem más, mint Azahriah!
Szemeim kitágulnak a meglepődöttségtől. Erre aztán tényleg nem számítottam. A pincér szakítja félbe a beszélgetésünket. Miután mindketten választottunk a napi menükínálatból, habozás nélkül folytatja.
-Most jön még csak a legjobb rész. Holnap lesz a főpróbájuk az arénában és engedélyt kapott, hogy két barátját bevigye a backstagebe, ő pedig minket választott! Utána pedig a hangpróbát is végighallgathatjuk!
-Hűha! Hát ez nagyon kedves tőle! De miért pont te és én? Hisz nem is voltunk annyira jóban.
-Veled nem volt, de velem azért elég sokat beszélgetett. Azt mondta, a másik személyt én választhatom, én pedig téged választottalak!-vigyorgott rám csillogó szemekkel.
-Nos, ez remek hír!-örvendezek én is.-Nagyon örülök ennek. Biztos, hogy hatalmas élmény lesz.
-Tudom, hogy mennyire szeretsz ilyen helyekre járni és gondoltam szerzek neked egy kis örömet.
-Valóban imádok koncertekre járni. Viszont nem nagyon ismerem ennek az Azahriah fazonnak a zenéit.
-Semmi gond.-legyint egyet mosolyogva, majd előhúzza a telefonját a zsebéből.-Majd én felzárkóztatlak.
KAMU SEDANG MEMBACA
On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./
Fiksi PenggemarLuca egy átlagos lány, aki mindent megtesz azért, hogy elérje a céljait ebben az életben. Hibát hibára halmoz, de nem bánja a döntéseit mert hisz abban, hogy ezek a döntések tesznek minket azzá az emberré, akik valójában vagyunk. Anna, a legjobb bar...