On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

11. fejezet

Kellett egy kis idő, míg a nyugalom ismét úrrá lett rajtam. Nem hittem, hogy ennyire fel fog zaklatni, ha újra látom Őt. Valahol a szívem mélyén titkon vágytam rá, de az eszem tudta, hogy nem jó ötlet.

-Na hogy vagy?-szakítja félbe a gondolatmenetemet Anna.

-Jobban. Sokkal.-mosolygok rá.-Ugye tényleg nem haragszol?

-Dehogy haragszom! Én veled vagyok csajszi, bármi történjék. Rám számíthatsz.

-Tudom.-mondtam miközben hálásan kerestem tekintetét.

-Akkor kezdődjön a buliii!-sikít fel miközben a maximumra csavarja a rádió hangerejét.

Ati szsz.:

A szívem gyors ütemben püföli a mellkasomat miközben szorosan markolom a kormányt. Ujjaim már teljesen elfehéredtek. Még mindig itt állok a ház előtt, képtelen vagyok elindulni. Nem merek vezetni ilyen állapotban.

Megijesztettem Őt a viselkedésemmel. Egyáltalán nem állt szándékomban, csak szeretem volna, ha meghallgat. Tudnia kell az igazat, hogy miért nem tudtam keresni őt az elmúlt napokban.

Nem akarom elbaszni ezt az egészet. Végre hosszú idő után egy igazán különleges személyt ismerhettem meg Lucában. Annyira tiszta és őszinte. Néha fájóan az...

Semmi kétség sem fér hozzá, hogy megérdemeltem mindazt, amit a fejemhez vágott. De nem fogom feladni. Meg fogom keresni őt, bárhová ment, és elmondom neki az igazat. Nem engedem, hogy közénk álljon ez az egész.

A telefonom csörgése zökkentett ki a gondolataimból.

-Mi az Desh?-kérdezem ingerülten.

-Baj van?-vágja le rögtön.

-Hagyjuk. Miért hívtál?

-Nincs kedved összeülni kicsit? Lenne pár ötletem.

-Nincs most erre időm.-vágtam rá rögtön, majd azonnal kinyomtam a telefont. Nagyot sóhajtottam miközben előkaptam a kesztyűtartóból a cigimet és rágyújtottam. Ki kell derítenem hová mentek.

Luca szsz.:

-Na?-vonja fel a szemöldökét több órányi utazás után-Merre kell mennem?

-Itt jobbra!-kiáltok fel.-Nem! Balra!-kifújtam a levegőt.-Fogalmam sincs.

-Mutasd azt a tetves GPS-t!-kapja ki a kezemből, mire felkuncogok.-Egyenesen szörnyű a tájékozódási képességed!

-Tudom.

-És már itt is vagyunk.-parkolt be a hotel parkolójába.

Kifújtam a levegőt és félve pillantottam rá. Összeszűkült szemekkel méregetett.

-Hála NEKEM, ideértünk.-mosolygott diadalmasan.

-Bizony!-helyeseltem miközben kikötöttem a biztonsági övet és kiszálltam az autóból. Jó mélyet szippantottam a friss levegőből, majd nyújtóztam egy nagyot.

-Menjünk bejelentkezni.-mondta, majd felnyitotta a csomagtartót, hogy kivehessük a csomagjainkat.

A recepción egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki a bejelentkezés után szívélyesen útbaigazított minket. A szobánk tágas volt, gyönyörű kilátással.

-Ezt nézd!-mondta miközben kinyitottam az üvegajtót, ami egy kis teraszra vezetett. Mondanom sem kell, lélegzetelállító látvány fogadott odakint.

-Ez mesés.-suttogtam, majd előhúztam a telefonom a zsebemből, hogy felhívhassam anyát. Megígértem neki, hogy amint megérkezünk, jelentkezek.

Miután ezt megtettem, fogtam a bőröndömet és az ágy egyik felébe húztam. Anna telefonján hirtelen egy idegen szám kezdett pislogni. Gyanúsan ismerős volt. Aztán beugrott honnan. Mérgemben felkaptam a telefont az ágyról és azonnal felvettem.

-Nem hiszem el, hogy még a barátnőmet is képes vagy zaklatni!-róttam le rögtön mindenféle üdvözlés nélkül. Anna sejtelmesen kukucskált be a szobába mikor meglátta a telefonját a kezemben.

-Ne tedd le!-kért azonnal kétségbeesetten.-Hol vagy most?

-Semmi közöd hozzá!

-Ugye tudod, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni?

-Sok sikert hozzá.-mondtam, majd kinyomtam a hívást.

-Azt ne mond, hogy Ő volt.-sóhajtott.

-De igen. Valahonnan a te számodat is megszerezte. Annyira sajnálom, hogy belekevertelek ebbe.

-Ne viccelj. Igazán izgalmas ez az egész.-mosolygott.

-Az...-forgattam a szemeimet, majd lehuppantam az ágyra.

-Most pedig induljunk felfedezni a környéket.-mondta lelkesen.-Jó kis figyelemelterelés lesz.-kacsintott rám.

-Azt mondta, nem fogja annyiban hagyni.-fejemet lehajtva a körmeimet piszkáltam.

-Akkor kénytelen leszel meghallgatni őt.

-Ha zaklatni fog téged emiatt, meg fogom tenni.-néztem fel rá határozottan.

-Azt hiszem, nemsokára eljön ez a pillanat.-elmélkedikmiközben felmutatta a telefonját, ami ismét ugyanazt a számot írta, mint előbb.