On the brink of woods/Az erdő szélén /Azahriah ff./

22. fejezet

Másnap reggel még a megszokottnál is hamarabb ébredtem az izgatottságtól. Egyszerűen nem bírtam felfogni azt, ami tegnap történt velem. Talán ez volt a legromantikusabb randi, amin valaha részt vettem. Minden annyira a helyén volt. Nem volt kínos csend, vagy kínos témák. Mindent meg tudtunk beszélni, nem éreztem azt, hogy nem mondhatok el neki bármit, mert nem értené meg. Már szinte mesebelinek tűnt ez az egész.

Miután végigpörgettem magamban a múlt este történéseit és újraéltem minden egyes csodálatos pillanatot, kikászálódtam az ágyból és főztem magamnak egy erős kávét, amit kint, a lépcső alján szürcsölgettem, miközben a kelő nap fénye lágyan simogatta csupasz bőrömet. Hét óra körül lehetett, amikor először megcsörrent a telefonom. Egy SMS Tőle:

„Jó reggelt Szépség! Remélem jól aludtál. Már most alig várom, hogy újra láthassalak! Legyen szép napod, később felhívlak! <3 „

Miután vigyorogva válaszoltam az üzenetére, kiszürcsöltem az utolsó kortyot is a poharamból. A napom máris sokkal jobban indult, mint általában. Nyolcra jött az első vendégem, így volt időm reggelizni egy jót és még egy mosást is be tudtam rakni. Az ebédemet ma valószínűleg rendelni fogom, mivel a tegnapi napom elég káoszosra sikeredett, így nem volt időm főzni. Este viszont már biztosan készítek valamit holnapra. Bőven lesz időm rá, hiszen előreláthatólag senki sem fog váratlanul beállítani és romantikus randira vinni az éjszakába. Sajnos..

Szomorú vagyok, hogy csak hosszú napok múlva láthatom őt újra, de megértem. Neki most ez az élete. És milyen szerencsés, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Kevés embernek adatik ez meg.

Attila szsz.:

-Indulhatunk?-kérdezi a sofőr miután kényelmesen elhelyezkedtünk az autóban.

-Igen.-válaszoltunk egyszerre Deshsel, mire elvigyorodott.

-Zúzzuk, tesó.-mondta miközben berakta a fülest a fülébe, én pedig tárcsázni kezdtem Luca számát. Nem veszi fel. Másodszor is megpróbálom. Még mindig semmi. Idegesen tárcsázom újra. Máris jól kezdődik ez a buli. A harmadik próbálkozásomra sem reagál. Biztos nincsen semmi baj, csak éppen nem tudja felvenni. Remélem, nem annak a picsának van benne a keze. Tudtam, hogy nem kellett volna itthagynom őt egyedül.

Mire már vagy ezer opciót kreáltam a fejemben, hogy vajon milyen gond lehet, végre megcsörrent a telefonom.

-Luca?!-szólok bele kétségbeesetten.

-Szia Ati, mi a baj?

-Semmi.-sóhajtok.-Miért nem vetted a telefont?

-Ne haragudj, éppen kísértem ki az egyik vendégemet, a telefonomat pedig bent hagytam.

-Semmi baj, csak....

-Ennyire nem kell aggódnod értem, rendben?-szakít félbe.-Ha sokat fogsz agyalni, nem fogod tudni elengedni magad. Nyugodj meg.

-Igazad van.-sóhajtottam kimerülten.-Csak féltelek.

-Nem kell. Ígérem, ha bármi adódik, te leszel az első, akit felhívok.

-Rendben.-elmosolyodok. Hihetetlen, hogy milyen egyszerűen le tud nyugtatni. Már a hangjától jobban érzem magam.

-Mi újság? Már elindultatok?

-Igen, épp most.

-Vigyázzatok magatokra. Csapjatok egy hatalmas bulit.

-Rajta leszünk. Hogy telik a napod amúgy? Hogy vagy?

-Egész jól, minden rendben. Épp most fogok nekiállni az ebédemnek.

-Akkor jó étvágyat hozzá.

-Köszönöm.

-Hívlak, ha odaértünk, rendben?

-Jól van, üdvözlöm Desht.

-Átadom.-mosolygok idétlenül.-Szia Luca.

-Szia Attila.

Ezzel bontotta a vonalat.

-Te meg min vigyorogsz?-kérdezte Desh miközben kivette a fülest a füléből.

-Luca üdvözöl.

-Elég kínos volt az első találkozásunk.

-Ja. Az tuti.-elfutott a méreg ahogy a gondolataimban előtörtek az emlékek.

-Remélem, nem haragszik rám nagyon. Mondd meg neki, hogy én is üdvözlöm.-mondta, majd visszatette a fülest a fülébe, én pedig kifelé bámultam az ablakon, miközben azon törtem a fejem, hogy mikor láthatom Őt újra.

Luca szsz.:

-Szia Evelin!-köszöntem el a mai utolsó vendégemtől este nyolc órakor. Eléggé kifáradtam így a nap végére. El voltam szokva ettől az egész napos csevegéstől. Zúgott a fejem mire végre odáig jutottam a teendőimmel, hogy belefeküdjek a kádba. Halk zene mellett próbáltam relaxálni miközben a habok elfedték a testem nagy részét.

Azon gondolkodtam, mit is főzzek holnapra, mikor hirtelen egy apró nesz ütötte meg a fülemet. Szívem feldobbant az ijedtségtől. Mi lehetett ez? Hamar kimásztam a kádból, szárazra töröltem magam és felöltöztem. Közben pedig máris tárcsáztam Anna számát. Attilát nem hívhattam, lassan kezdődik a koncert és különben sem tudna tenni sok mindent, hisz nincs a városban.

-Mizu csajszi?

-Lehet, hogy hallucinálok, de szerintem van valaki a házban.

-Azonnal hívd a rendőrséget!

-Dehogy hívom! Mondom, hogy nem vagyok biztos benne.

-Meg ne mozdulj, mindjárt ott vagyok!

Máris letette. Idegesen toporogtam az ajtóban, mígnem erőt vettem magamon és kiléptem a folyosóra. Sötét volt, egyedül a konyhában égett a villany. Azon tanakodtam, vajon meg merjek-e szólalni. Helyette inkább lassú léptekkel elindultam a kivilágított helyiségbe. Ismét figyelmes lettem a furcsa neszre, ami a nappali felől érkezett. Mintha valaki kutatna valami után. Lassan elindultam újra halk léptekkel a hang forrása felé, mikor hirtelen valaki megfogott hátulról és lerántott a földre. Szívem gyors ütemben vert az ijedtségtől. A sötétben nem láttam az arcát, de még a vér is megfagyott bennem ahogy hatalmas testével fölém magasodott.

-Luca!-az ajtó csapódása és Anna hangja szakította félbe a vérfagyasztó csendet körülöttünk. Amint meghallotta az ismeretlen személyt, sarkon fordult és rohant a nappali felé. Felugrottam, hogy kövessem, de mire odaértem, már csak a hűlt helyét találtam. Az ablak tárva nyitva volt.

-Anna!-kiáltottam, mire azonnal megjelent mellettem. Szemei kikerekedtek amikor meglátta a kivágott ablaküveget.

-Mi a franc történt?-fordult felém kétségbeesetten.

-Jól tippeltem.-nyögtem ki miközben a szemeimbe könny szökött.

-Nem bántott, ugye?-fordított maga felé.

-Nem.-válaszoltam miközben lassan kifújtam a levegőt.

-Nem maradhatsz itt. Pakolj össze pár holmit, ma nálam alszol. Vagyis ameddig csak kell.

-Mostmár tényleg fel kéne hívni a rendőrséget.-mondtam miközben tárcsázni kezdtem a számot.

Attila szsz.:

-Gyere haver, igyunk meg egy pohárral!-kiált nekem oda vigyorogva Desh. Hatalmas hangulatot csináltunk, nagyon jól sikerült a koncert. Merőben felülmúlta az elvárásainkat.

-Csak egy perc!-mindenképp fel akartam hívni Lucát mielőtt nekiállunk bulizni a többiekkel. De hiába tárcsázom a számát, nem veszi fel. Sebaj, megpróbálom kicsit később, délelőtt úgyis túl rámenős voltam. Az is lehet, hogy már régen alszik. Inkább írok neki egy üzenetet, majd reagál, ha észreveszi. Így lesz a legjobb.