Élet a halál után (Levixoc) 16+

16.

Miután nekiestem az étlenek Armin is beszélni kezdett.

– Hange halála után én lettem a felderítő egység következő parancsnoka. Csak azért fogadtam el akkor, mert Hange kért meg rá és mert nem volt más, aki magára vehette volna a rangot. A háború után a titánok végleg eltűntek és a felderítő egységnek sem maradt így értelme. Néhányan visszamentek közülünk a tengeren túlra néhányan pedig egy ideig a fővárosban maradtunk Historia kérésére. Már akkor felkért parancsnoknak, de nem fogadtam el. Mindannyian eleget láttunk a háború alatt és korábban is, ezért amint lehetett visszautaztam a szülővárosomba, hogy megkeressem egy gyerekkori barátomat. Mielőtt megtaláltam volna, a királynő visszahivatott a fővárosba. Azalatt a néhány nap alatt sikerült rávennie Jeant és Conniet, hogy segítsenek az egyesített hadsereg megszervezésében. Mire visszaértem oda, ők addigra már itt voltak. Ez volt öt hónappal az első találkozásunk előtt és egyben ekkor kerested fel elsőnek Historiát – nézett rám először, mióta beszélni kezdett. A tekintete kiolvashatatlan volt, távoli. Biztosan nehéz volt neki beszélni ezekről a dolgokról. Hálás voltam neki, amiért megosztja ezeket velem. Küldtem felé egy bátorító mosolyt, majd egy hatalmas sóhaj után folytatta a beszédet.

– Lehet, hogy veled rendes volt, de nem az volt a szándéka, hogy a szert a hadseregnek adja. Levi, amikor megtudta, hogy árusítani akarta a szert a vagyonos emberek körében összepakolt és már aznap elment. Képtelen volt tovább maradni. A királynő akkor mindenből pénzt akart kicsikarni mert rengeteget kellett költeni az újjáépítésre. Persze kevesebbet kellett volna, ha nem egy ilyen kiképzőtárbot épített az emberek pénzéből – mondta dühvel telített hangon, de ekkor meg kellett állítanom Armint.

– Várj. Levi úgy viselkedett amikor beszéltem vele, mint aki először hall a szerről és arról, hogy Hange mit akart vele kezdeni – néztem rá döbbenten. Armin nemlegesen rázta a fejét.

– Azért ment el a fővárosból mert tudta, hogy Hange nem ezt akarta. Valószínűleg azért jött akkor el veled, mert tudta, hogy te is azt akarod, amit Hange. Még engem is meglepett, amikor megláttam, hogy hajlandó velünk jönni – meglepetten hallgattam a szavait.

– De hát a parancs... – kezdtem bele, de közbevágott.

– A királynői parancs? Nekem elhiheted, Levi nem azért jött velünk – nézett a szemembe. Az arckifejezéséből ítélve igazat mondott.

– És ami a szert illeti... Hogyan vetted rá a királynőt, hogy a hadseregé legyen? – tettem fel a következő kérésemet.

– Van a birtokomban egy olyan információ, amivel sikerült rávennem. Mégpedig az, hogy tudott Eren tervéről, jóval a háború előtt – a sokk szinte azonnal lecsapott rám. Nem tudtam megszólalni, teljesen lefagytam. Fogalmam sem volt róla, hogy Armin hogyan jutott hozzá egy ilyen információhoz. És azt sem gondoltam volna, hogy a királynő valójában teljesen más, mint amilyennek elképzelné az ember.

– Lényegében nem számított, mert nem lehetett volna elkerülni a harcot. Eren már az elejétől kezdve tudta ezt a támadó titán képességeinek köszönhetően. Mi is csak a legvégén tudtuk meg, hogy mi volt az igazi célja, és hogy képes volt látni a jövőt és a múltat. Ez egy olyan összetett dolog, amit emberi ésszel nem foghatunk fel soha, de a lényeg, hogy nem tudtunk volna változtatni a dolgokon – a hangja megtört volt, gyenge. Hiába sokkolt le mindaz, amit az imént hallottam nem hagyhattam, hogy Armint magával ragadják a fájdalmas emlékek. Odasétáltam az ágyhoz, majd leültem mellé. Bíztatóan rászorítottam a kezére, a fejemet pedig a vállára döntöttem. Vártam, hogy folytassa, mert tudtam, hogy el akarja mondani csak össze kell szednie magát. Nem siettettem.

– De az emberek ezt nem tudják, és ha egy ilyen hír elterjed könnyen lázadást idézhet elő. Historia ezzel tisztába volt, így végül letett a szer eladásáról. De ez nem jelenti azt, hogy más nem akarja rátenni a kezét – nézett rám jelentőségteljesen. Nem gondoltam volna, hogy ennyi sokk után érhet egy újabb is de úgy tűnik, hogy rosszul gondoltam.