Élet a halál után (Levixoc) 16+

29.

Ayane

– Mi? – ez volt az első mondat, amit sikerült kipréselnem magamból. Nem értettem, hogy ennek mi köze van a rosszulléteimhez. És azt sem értettem, hogy kik szerint, hogy miért beszélt többes számban.

– Helena pár nappal az érkezésünk után odajött hozzám. Azt mondta, hogy látta, amikor reggel Kimiko beadott neked valamit. Azalatt tette, amíg aludtál. Nem mert szólni neked –miközben egyre több szó hagyta el az ajkait, a fejem egye inkább lüktetett. – Megkértem, hogy figyelje tovább. Minden reggel ugyan az volt a válasz. Minden reggel beadott neked valamit – azonnal beugrott, hogy a múltkor is egy csípés miatt keltem. Mint szinte minden reggel. Valószínűleg azért tette, hogy ne tűnjön fel az injekció okozta feszítő érzés. A levegő a mellkasomban maradt, a látásom elhomályosodott. Talán... talán ezúttal tényleg igaza lehet Levinak.

– De nem ez volt az első alkalom, amikor felfigyeltünk rá. Armin már régóta gyanakodott – mondta, mire felkaptam a fejemet. A könnyeim hangtalanul peregtek végig az arcomon.

– Mi... miért nem mondtad el hamarabb? Miért nem mondtátok el hamarabb? – a hangom nem volt több, mint néma megtört suttogás az éjszakában.

– Látszólag közel akart kerülni hozzád. Ez sikerült is neki. Nem tudtál volna olyan természetesen viselkedni vele, ha figyelmeztettünk volna. Úgy döntöttünk, hogy kivárjuk mi lehet a célja – igen valamennyire igaza volt, de akkor is jogom lett volna tudnom az igazságot.

– Mióta? – csak ennyit kérdeztem vissza. Képtelen voltam bármi mást kérdezni, vagy mondani. De láthatta rajtam a ki nem mondott kérdéseket, a fájdalmat. Elmondott mindent.

– Armin parancsnokká nevezésekor Kimiko nem jelent meg, csak az ebédre. A beszéd előtt elküldtem Conniet érte. Nem találta a szobájában, és máshol sem. Mintha teljesen felszívódott volna. Azalatt az idő alatt, a mai napig sem tudjuk, hogy hová tűnhetett. Armin ekkor kezdett el gyanakodni. Tudta előre, hogy aznap mindenki az udvaron lesz. Ezt tőled tudta meg ugye? Más nem volt, aki hamarabb megtudta, hogy Armin parancsnok lesz – kérdezte, mire bólintottam. Így, ahogyan elkezdte kifejteni a dolgokat, egyre egészebbé vált minden. De képtelen voltam elhinni, hogy ez lehetséges. Mégis, mélyen legbelül egy hang azt suttogta, hogy most jól figyeljek. Hogy mindez igaz lehet. Így hallgattam tovább a férfit. – Nos, ez volt az első dolog, amire felfigyeltünk. A második Helena jelentése. Egy véletlen még véletlen lehet, de kettő... Túl sok minden történt régebben, ezek a dolgok pedig elég gyanút adtak arra, hogy jobban odafigyeljünk a lányra. Bőven megtanultuk, hogy ezekere oda kell figyelnünk.

– Aztán jött a rablás. És az, hogy elmondtam, hogy korábban bort csempészett be, ugye? – kérdeztem halkan, mire bólintott. Nem akartam elhinni, de tudtam, hogy azt kell tennem.

– Igen, vagyis nem egészen. Eren neked szánt üzenete is csak jobban megerősítette a gyanúmat – egyből egyembe jutott, az utolsó, nekem szánt mondata. Az egész levelet az eszembe véstem, és az a mondat még most is borzongásra késztet. Ui.: Ayane, nagyon jól gondold meg, hogy kiben bízhatsz meg, nem mindenki olyan kedves és olyan jó barát, mint amilyennek tűnik. – És nem is úgy mozog, mint egy orvos. Kapott kiképzést. Méghozzá nem is akármilyet. Néha a páros edzés során akaratlanul is kijött rajta néhány berögződött mozdulat. Ezért is vontam be magamat az edzésekbe. Így azt hitte, hogy nem figyelek annyira – képtelen voltam elhinni, hogy ennyi mindent összekötött és ennyire előre gondolkozott. – Nem hiába voltunk távol Arminnal egész nap az utolsó napon. Helena a háttérből mindent figyelt. De most azt akarom, hogy te is mondj el mindent, arról a napról. Mindent, ami Kimikoval kapcsolatos. Egészen a felkeléstől az elköszönésig – ez a kérése volt az, ami bennem is megkongatta a vészjelzőt. Hiszen minden ott volt előttem, csak nem tudtam, hogy mit kell észrevenni. Elmondtam neki mindent. És innen már én is tudtam, hogy Levinek igaza volt.