Élet a halál után (Levixoc) 16+

20.

Soha többé nem akartam kikelni az ágyból. Minden egyes végtagom sajgott. Még arra se akartam venni a fáradtságot, hogy lemossam a bűzös mocskot a testemről, amely már órák óta a végtagjaimat borította.

- Ayane, így nem fogod bírni. Visszább kell venned az edzésekből - ismételte meg magát Kimiko, miközben Sofia - a szobatársunk - hevesen bólogatott.

- Két hete mondogatod ezt nekem minden este. Nem jöttél még rá, hogy nincs értelme? - kérdeztem vissza csípősen. Csak egy kis nyugalmat akartam végre, hát nem értik meg?

Mikor beleegyeztem abba, hogy Levi külön is eddzen nem gondoltam volna, hogy ennyire kegyetlen a férfi. Bár a lábai erősödtek és hízott is, még mindig nem az igazi a lába. Mégis mindezek ellenére minden egyes közelharc során vagy a porban, vagy a sárban végzem. Ma a rosszabbikat húztam. A sárban végeztem, miután a szakadó esőben egy cseppet sem kímélve rúgta ki a lábaimat alólam a férfi. Az oldalam még mindig fáj az esés okozta ütésnek köszönhetően.

- Tudod reménykedem, hogy egyszer talán valami véletlen folytán egy kis értelem megy az agyadba, és hallgatni fogsz rám - mosolygott rám mézédesen Kimiko, miközben Sofia próbálta vissza tartani a kitörni készülő röhögést. Rávezettem a tekintetemet a plafonról, mire Kimiko védekezően maga elé emelte a kezeit.

- Jézusom min veszekedtek már megint? - lépett be a szobába az egységünk utolsó női tagja, Helena.

- Oh, semmin, csak egy kis értelmet próbálok verni Ayane fejébe - mondta Kimiko, amire csak a szemeimet forgattam.

- Na én inkább elmegyek lezuhanyozni. Kértek majd teát? - kérdeztem meg tőlük, miközben elkezdtem összepakolni a zuhanyzáshoz szükséges dolgaimat.

- Na látod! Pontosan tudod te is, hogy nem lesz a válaszunk, de te is minden este megkérdezed - csicsergett Kimiko, mire hozzávágtam egy párnát.

- Csak mert nem tudjátok, hogy mi a jó - válaszoltam, tettetett sértődöttséggel, miközben a korábbi húzásomon nevetgéltek. Mielőtt kiléptem az ajtón Helena még utánam szólt.

- Érezd jól magad az esti teázáson a hadnaggyal - mondta sunyin. Nem válaszoltam, inkább csak bevágtam magam után az ajtót. Még hallottam a lányok kuncogását, mielőtt elindultam a zuhanyzók felé.

Rettentően hiányzott a meleg víz. Jó lett volna forró vízben áztatni elfáradt végtagjaimat, és hagyni, hogy az izmaim elernyedjenek, de itt erre sajnos nem volt lehetőség. A hideg víz hatására a fáradtság azonnal elillant belőlem, viszont az oldalam még jobban sajgott, mint korábban. Mivel a saját kezemre estem, az oldalamon egy hatalmas folt kezdett feltűnni. A fürdéssel gyorsan végeztem, majd hamar belebújtam a pizsamámba. Alig vártam, hogy ihassak egy teát, hogy felmelegítsem a kihűlt testemet. Hiába volt nyár és meleg, az egész napos esőzés és vizes ruhában való edzés teljesen lehűtött. Nem beszélve a zuhanyról.

A konyhában csend honolt. Valószínűleg már szinte mindenki alszik, hiszen már este tíz is elmúlt. Gondosan kezdtem neki a teakészítésnek. Mivel vacsora után raktam még fát a cserépkályha tüzére, nem kellett újra begyújtanom, hogy felforraljam a vizet. Mivel itt még tűzhely sem volt, meg kellett elégednünk a cserépkályhával, amelynek a tetején főzhettünk. Így beleöntöttem a kissé kopottas edénybe a vizet, majd a kályha tetejére helyeztem. Míg az melegedett elővettem két csészét, majd belehelyeztem a filtereket. Miután ráöntöttem a már forró vizet, elővettem az ott hagyott könyvemet, és helyet foglaltam az asztalnál, majd olvasni kezdtem. Próbáltam minden szabad percemben elterelni a gondolataimat, nem akartam a levélre gondolni. Az első pár napban éjjel-nappal azon rágódtam, főleg a nekem címzett részen. Mivel nem jutottam semmire, így úgy döntöttem, hogy a lehető legkevesebbet gondolok a levélre. Ezért is vált a teázás és az olvasás az esti rutinom részévé. Az éjjeli ágyban forgolódós órákat inkább itt töltöm egy csésze teával és könyvet olvasva. Levi pedig amióta az egyik éjjel itt talált, majd megkínáltam teával minden este felbukkan. Pontosabban minden este háromnegyed tizenegykor.