Élet a halál után (Levixoc) 16+

6.

Képzeletben vállon veregettem magam, amiért kitaláltam, hogy jöjjünk el hozzám. Nagyon jó érzés volt végre egy jó forró fürdőt venni a saját kádamban. Az út végére már egy tiszta ruhám sem maradt. Volt olyan, amit napokig hordtam. Így boldogan pakoltam be a tiszta ruháimat a táskámba. Arminnak és Levinak is felajánlottam, hogy vegyenek egy forró fürdőt, amit el is fogadtak. Tegnap este a fogadóban csak egy zuhanyzó volt, és abból is csak hideg víz folyt. Végül ott bármennyire is vágytam egy fürdésre, miután átfagytam és eláztam semmi kedvem nem volt lefürödni, viszont a forró fürdő után remekül éreztem magam. Miután bepakoltam a táskámba kimentem a nappaliba, ahol éppen Levi törölgette nedves haját. Armin ruhái igencsak furcsán néztek ki rajta. Mivel már egy darab tiszta ruhája sem maradt Armin adott neki egy pólót és nadrágot. Fogalmam sem volt róla, hogy Armin, hogy tudott ennyi időre annyi ruhát elpakolni egy kicsi táskába, hogy még Levinak is adhasson. Bármennyire is próbálkoztam rájönni a megoldásra, nem sikerült, ezért végül feladtam. 

– Adja a ruháit, kimosom – mondtam Levinak, aki egy pillanatra abbahagyta a haja törölgetését. Lassan fordult felém és szegezte rám a tekintetét, amely kiolvashatatlan volt.

– Jobb lenne, ha koszos ruhában kéne mászkálnia? – kérdeztem tőle, mire megforgatta a szemét.

– Tsk, a táskámban van, ott – mutatott az egyik fotelre, amelyen a táska lapult. Elkezdtem kipakolni a táskát, miközben kinyílt a fürdő ajtaja. Armin egy atlétába és hosszú pizsamanadrágba lépett ki a fürdőből, miközben, a haját egy törölközővel szárítgatta. Örültem, hogy kijött, hiszen így akkor egyből nekiállhatok a mosásnak.

– Armin, te is add ide a szennyes ruháidat – mondtam neki, majd pár pillanattal később egy hatalmas ruhakupacot cipelt felém. Hatalmasra kerekedett szemekkel figyeltem azt a rengeteg ruhadarabot, majd mielőtt lerakta elém megállítottam.

– Várj! – szóltam rá gyorsan. – Mégis, hogy voltál képes ennyi mindent elrakni. Jézusom! – döbbenten meg. – Na jó, ennyit egyszerre nem fogok kimosni, válassz ki két napra való ruhát, a többit majd a bázison kimosod – nevettem el magam kínomban. Armin végül lerakta mega elé a kupacot, és kiválogatta a szükséges ruhadarabokat. Miután a kezembe nyomta azt, amit ki kell mosnom elindultam a fürdőszobába. A kádat megengedtem vízzel, majd elő vettem a szappantömböt a ruhákhoz. Mindegyik darabot alaposan átdörzsöltem, majd leöblítettem. A végére már fájt a karom a sok dörzsöléstől. Miután végeztem egy kosárba pakoltam a ruhákat. Mivel kint kellemes idő volt és fújdogált a szél, az udvaron teregettem ki a ruhákat. Így biztos voltam benne, hogy másnapra megszárad.

Fáradtan huppantam le Armin mellé a kanapéra. Levi is átült az egyik fotelbe, az biztosan kényelmesebb lehetett neki.

– Szóval – kezdtem bele. – Mivel az ágyam elég keskeny, abba csak egy ember fér el. A kanapét ki lehet húzni, legalábbis régebben ki lehetett, de egyszer az egyik ismerősöm ráugrott és eltört benne valami. Legalábbis a hangja miatt erre gondoltam. Egyedül nem lehet kihúzni, ezért fogalmam sincs, hogy mi lett vele, vagy hogy használható-e még alvásra. – fejeztem be a kanapém történetét. Elég régi már, de a feladatát tökéletesen ellátja, ezért nem is vettem újat belőle.

– Hát akkor nézzük meg – pattant el Armin, majd nagyot szusszanva én is felálltam.

– Itt az alját kell megfogni, és húzni – mutattam meg neki. Mindketten megfogtuk és elkezdtük húzni, de bárhogy is próbáltuk, egyszerűen nem ment. Be volt akadva valami. Valószínűleg akkor akadt be, amikor eltört. 

– Ez nem fog menni – adtam hangot a gondolataimnak, majd leültem a földre.

– Ne aggódj, akkor alszunk máshogy. Majd Levial eldöntjük, hogy ki alszik a kanapén, és ki a földön, te pedig alszol a szobádba – mosolygott rám Armin, mire ellenkezni akartam, hogy majd alszok én a kanapén vagy a földön, de Levi megszólalt.