Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

"Te mit keresel itt?"

(Imádom ezeket a kis aranyos képeket, most egy Dazait hoztam)

Belépsz az ajtón. Megérkezésedre egy rövid fekete hajú nő hátrafordult és felvonta a szemöldökét és így szólalt:

-Szia mit keresel itt?
Ekkor egy szőke hajú fiú és egy vörös veled kb eggyidős fiú is hátrafordult egyszerre mondták, hogy tudnak e segíteni. Egy szürke hajú fufrus fiú odament hozzád és megkérdezte, hogy "segíthet e?"

Dazai megfordult az asztalon ülve. Fél pillanat alatt felismert. Belenéztél a mogyoróbarna szemébe ami kikerekedve hitetlenkedve nézett. Elkaptad a tekinteted megláttál egy fiút aki felhúzott szemöldökkel nyalta a nyalókát. Majdnem melette Kyoka volt tag és régi barátod volt aki mosolyogva nézett téged, visszamosolyogtál.

-HÉ KÖLYÖK!-Jött oda egy hosszú szemüveges szőke férfi-Miben segíthet a nyomozóiroda?
-Merre van a főnök?
-Fukuzawa-san? Ott jön.-Mutatott kedvesen a fufrus.

Odanéztél, Fukuzawa-san közeledett.
-Örülök, hogy eljöttél Nakahara-chan. Fáradj beljebb.
Mindenki ledöbbenve nézett Dazaival az élen. Teneked az arcod már szinte a hajadhoz hasonlított ezért sietve mentél az elnök után. Aktiváltad a képességed és hiszte majdnem felrobbant a fejed.

"Nakahara??" "Maffiás mit keres itt?" "Csatlakozni akarsz (név)-san? Jól döntesz" "Fukuzawa-san mit akar Nakahara Chuuya rokonától!?" "Miért döbbent meg mindenki, mindegy is már csak pár nasim van." És egy gondolat nagyon az eszedbe égett: "(név)-chan, te mit keresel itt?"

Beléptél az irodába valamennyire tompultak a gondolatok.
-Őrülök, hogy szemtől szemben találkozok veled Nakahara-chan. Hasonlítasz a bátyádra
-Én is örülök, lehet kinézetre hasonlítok, de azon kívül nem annyira.

-Értem. Akkor a képességed a gondolatolvasás.
-Igen és asszem kimondhatom, hogy itt az irodába özömlenek a gondolatok.-Fogtam a fejemet.

-Ezek szerint hallod amiket gondolok?
-Nem elnyomja a szőke férfi órdítása, a nyalókás panaszkodása, Dazai-san értetlenkedése, a fufrus kiváncsisága és Kyoka-chan öröme.

-Ezek szerint mindenkinek a gondolatait hallod. Gondolom van ennek valami következvénye.
-Igen, nem egyszer volt, hogy a sok gondolattól elájulok. Egyszer kikapcsolás nélkül kimentem a zsúfolt utcára, a kiskutya hányásáról, a főnök elátkozásáig, a szülinapi ajándékig minden egyszerre az én fejembe. Egyik pillanatban az utcán utánna a kanapén.

-Kellemetlen lehetett. Mond Nakahara-chan feláldoznád magad valakiért?
-Abban a pillanatban-Mondtam határozottan

-Felveszlek a nyomozóirodába. De semmit nem oszthatsz meg a bátyáddal velük kapcsolatban.

-Érthető, természetesen nem osztok meg semmit!

-Rendben. Elmehetsz és mutatkozz be értsd meg velük, hogy nem vagy veszéllyel rájuk.
Bólintottam, de hallottam, hogy a főnök ezt gondolja: "Egyszer meg átesel majd a felvételin" Kimentél és a szemüveges letámadt.

-MIT AKARSZ MAFFIA A NYOMOZÓIRODÁTÓL!?-Órdította az arcodba annyira megijedtél, hogy hátraestél.

-Oké, figyeljetek!-Kezdted, mindenki csendben lett.-Nakahara (név) vagyok, igen Chuuya a bátyám, de nem voltam tagja a maffiának, mert nem igazán merek ölni-Mondtad lehajtott fejjel-A nyomozóirodához jelentkeztem és Fukuzawa-san felvett. Képességem meg se közelíti a bátyám erejét. Gondolatolvasást ebből az adódik, hogy most is hallom mit gondoltak rólam-Fejezted be.

Csend volt, a szemüveges hátrébb ment és karba tette a kezét miszerint érti, Dazai meglepett arcot vágott, Kyoka mosolygott kedvesen ahogy a fufrus is. A nyalókás fürkészve nézett. A vörös hajú és a rajta csüngő lány bólintottak.

-Megtudhatnám, hogy ti kik vagytok?

-Ó persze. Kunikida Doppo vagyok, neked csak Kunikida-SAN!

-Szia én Tanizaki vagyok ő pedig a hugom, Naomi -Mutatott a hugára?
-Ranpo vagyok. Van kedvenc édességed?-Oldódott fel a nyalókás
-Igen a (kedvenc édességed neve)

-Az finom!-Emelte fel a nyalókáját
-Kenji vagyok.-Mutatkozott be a szőke fiú.
-Engem ismersz.-Mosolygott Kyoka

-Még szép Kyoka-chan.-Válaszoltál -Te meg se szólalj kötszerpazarló!-Intetted neki

Kunikida valahogy elégedetten nézett. Gondolom arra volt büszke, hogy bekussoltattad Dazait. Megmutatták az asztalom és kipakoltad azt amit ki akartál. Régi sulis mappák a laptopod és a tollad. Meg még az "elfújta a szélt",mert olyan szerencsés vagy, hogy Dazai mellé kerültél.

-Szia (név)-chan régen láttalak!-Szólított meg Dazai

-Én is téged Dazai. Sokat változtál.

-Te is...-Mondta majd meg akart fogni ekkor felkaptad a könyved és rácsaptál a kezére ami a meleid felé ment. Nagyot csattant, Dazai elhúzta és nevetve megdőrzsőlte.
-De Chuuyás reakció volt ez. Erőszakos lettél.

-Mondod te!-Forgattad a szemed és visszafordultál, hogy elintézd a papírmunkáidat.

-Az egy könyv volt?-Pislogott Dazai
-Igen.
-Te azt el akarod olvasni??

-Nem azért vettem ki hanem azért, hogy elverjelek vele!-Csattantál fel. Dazai röhögve nézett, mire Kunikida odafordult hozzánk.

-Mit csináltok?

-~Kunikida-kuuuuuun~ (név)-chan elvert.
-Csak rácsaptam a kezedre te idióta!

-~Na de miveeel!!~ Egy téglával!!
Kunikida, bocsánat Kunikida-SAN az asztalodra nézett, kiszúrta a könyvet, bólintott és elment. Jó lesz ez...