Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

"Ranpoval bevásárlás"

Arra kelltél, hogy valaki a fejedet ütögeti kedvesen. Chuuya állt ott és nézett rád, a félhomályban is le tudtad olvasni az arcáról az értetlenséget. Chuuya a fejedre bökött miszerint használd a gondolatolvasást. Így komunikáltok. A bátyád gondolatai csak úgy cikáztak, de megtaláltad a legfontosabbat: "Az a seggfej Dazai mit keres melletted?"

-Idejött és nem tudtam elküldeni sehogy-Motyogod
"Elküldjem?"-Gondolta

-Nem muszáj, nem emlékszem, hogy csinált volna valamit-Suttogod
"Oké akkor maradjon, jól vagy?

-Ühüm
"Én ledőlök aludni, ha lehet ma ne legyen bajod"

-Oké, nem lesz
Chuuya kiment, te meg visszadőlsz. Dazai még mindig ölel, már ki tudnál szabadulni, de nem akarsz. Már megszoktad. Átnézel fölötte. 7:10 van, húsz perc múlva indulnotok kéne, de nem akarsz. Kikapcsolod az ébresztő és Dazai felé fordulsz most. Érzed az illatát, akaratod ellenére is elmosolyodsz. Hamar visszaalszol. Mikor újra kinyitod a szemed már rég reggel van. Dazai téged néz mogyóbarna szemével amire rásüt a bejövő nap fénye.

-Szia (név)-chan! Jól aludtál?

-Ühüm és te?-Ültél fel.

-Soha jobban!

-Nem is csodálom. Bazz 9 óra van!

-Olyan korán!? Akkor gyere még vissza.-Húzott volna vissza, de nem engedted.

-Elkéstünk egy órája Dazai!
-~Én neeeem!~

-Jól van, de nálad megszokták, hogy késel!

-Egyszer belefér (név)-chan. Most komolyan te hányszor késtél el a suliból?

-Rengetegszer.

-Na akkor! Gyere ide még légyszi!

-DAZAI!-Jött be Chuuya álmosan-Örülj annak, hogy megengedtem, hogy eddig a hugom mellett aludj! Kellj fel és induljatok el vagy kihajítalak innen seggfej!
Dazai csak nevetett, könyörgően néztél rá. Erre már felkellt. Gyorsan elkészültél a fürdőszobában majd elindultazok. Futva mentél az irodába, Dazai meg komótosan mögötted. Abban a pillanatba mikor felértél Kunikida leórdított

-NAKAHARA-CHAN! Dazait már megszoktam, hogy késik, de hogy te!! Ez munkapazarlás emiadt...

-Kunikida hagyjad már elromlott az ébresztője.

-Ez az utolsó alkalom, hogy el nézem!-Mutatott rád majd az asztalodra. Odamentél és leültél. Papírmunka... nem már!-Dazai nekünk ügyünk van.
Egyedül maradtál, legalábbis úgy hitted amíg zacskó zörgését nem hallottad. Ranpo dobta ki a kukába.

-Szia Ranpo-san!-Köszöntél

-Á szia (név)-chan. Elfogyott az összes édességem, lejössz velem venni?-Kérdezte
-"Ez az! Itt a megmentőm!"-Gondoltad
-Még szép!
Kimentetek az utcára és a villamos felé vettétek az irányt legalábbis te.

-Ranpo erre megyünk!

-Ja bocsi. Nem vagyok jó ilyen téren
Nem hazudott. Nem értett semmit a villamos műnködéséről. Mikor leszálltatok meg Chuuya hívott. Ranpo érdeklődve a névre nézett. Persze, hogy kíváncsi.

-Szia Chuuya.

-(név) merre vagy!?-Szólt bele jó hangosan a telefonba. Ranpo szó nélkül elvette a telefonodhoz és beleszólt.
-Elmentünk vásárolni (név)-channal mert elfogyott minden nasim!

-Öö oké, de ki vagy?-Kérdezte furán Chuuya. Még szép, hogy nem tudja  hova tenni

-Ranpo, a legnagyobb nyomozó!

-Hé te vagy az aki bezárt a regénybe!

-Igen! Onnan, hogy is jöttél ki?

-Az most lényegtelen! Legnagyobb nyomozó! Vigyázz a hugomra!- És lerakta
Ranpo feléd nyújtotta a telefonod.

-Jó fej a bátyád.-Majd elindult.

-Bezártad egy könyvbe?-Kérdezted utánna menve

-Igen, poe regényébe.

-Akkor ezért nem láttam napokig! Ki az a Poe?-Érdeklődtem

-A riválisom, de barátnak is mondhatjuk. Ma el kell mennem hozzá mert írt egy új regényt. Te is gyere!

-Oké!-Vágtam rá, mert kíváncsi voltam.

-A boltba ahova megyünk rablók jönnek.-Szólalt meg Ranpo

-Ha te mondod legnagyobb nyomozó
Beértetek a boltba ahol egyből az édességekhez mentetek. Mivel te is imádod a nasikat ezért vettél (kedvenc chips), (kedvenc gumicukor) és még snikerst is. Ez elég kevésnek bizonyult ezért még savanyú cukorkát is. Chuuyának meg baconos chipset hadd legyen boldog. Ranpo betankolt rengeteg csokival, chipsel, cukorkával, gumicukorral és még nyalókával. Hogy nem hízik meg? Mivel az irodának is kell pár dolog ezért elmentetek. Wc papírnál viszont kialakult köztetek a vita. Ranpo szerint vanilliás kell, azerinted levendulás. Végül mindkettőt elvittétek. Mikor végeztetek a kasszánál várva Ranpo szólt

-Itt jönnek.

Igaza volt idejöttek és fegyverrel berontottak. Nem ijedtetek meg. Ranpo és te a kasszás néni elé álltatok.

-Nincs ok a pánikra!-Szólalt meg Ranpo-Elintézzük őket.

-Ti akartok minket? Két gyerek!?
Ranpoval összenéztetek mindkettőtök utállta ha ezt mondják rájuk. Igaz Ranpo gyerekes, te meg kis termetű, de nem vagytok gyerekek. Elindultál és lekevertél nekik. Elájultak addig Ranpo felhívta a rendőröket. Az eladóhoz érve ő ennyit mondott;

-Megmentetek, ezért az a hálám, hogy ingyen a tiétek.

-Köszönjük hölgyem!-Mosolygott boldogan Ranpo

-Igen köszönjük!-Mosolyodtál el te is
Pénz költése nélkül mentetek ki

-Csináljunk még valamit!-Szólaltál meg

-Mit?-Nézett rád

-Fagyizzunk!-Adtad az ötletet

-De jó! Nézd ott van egy!
Odafutottatok. Elsőnek Ranpo kért. Nem aprózta el. Dinnye,csoki és vanillia egy tölcsérbe. Te (egyik kedvec fagyi ízed) és (másik kedvenc fagyi ízedet) kértél. Mivel állva nem jó enni ezért a folyó mellé letelepedtetek. A nap fénye visszatükröződött a vízről, Ranpo gyórsan ette a fagyiját, mert az erőszeretettel olvadt te meg lassabban. Jó kis délelöttöd volt, de hol van még a délután!