Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

"Dazaival átkarolva"

Fél tízre értél haza szétázva, kócós, vizes hajjal. Nem vágytál másra csak egy meleg fürőre. Ezt azomban a drága testvéred hamar elvetette. Még a kabátodat sem tudtad levenni Chuuya letámadt.

-Hadd halljam! Mi tartott ilyen sokáig!
-Chuuya elsőnek átöltözhetnék, csurom vizes vagyok!
-Majd utánna. Halljam!

-Hahh, mindenki megbámult, hogy mi a szart keresek, mikor megtudták a nevem szinte mindenki lefagyott Dazaival az élen. Fukuzawa-san kiváncsi volt pár dologra, normálisan válaszoltam hatalmas fejfájással, mert a szomszédos szobában mindenki magában vitatta meg a baját. Aztán mikor visszamentem a szemüveges leórdítotra a fejem. Mikor lenyugodott, mindenki bemutatkozott Dazai kivételével akit lekussoltattam.

-Jól tetted!

-Tudom, de a baj az, hogy az asztalom mellette van...

-MIIII!!!!-Pattant fel az ütött-kopott kanapéról

-Egész végig csesztetett míg elegem lett és ezzel a könyvel-Vetted ki a téglát-meg nem vertem.

-Te komolyan gondoltad a könyvet! Ez... egy tégla??-Vette el majd elkezdett vele súlyzózni-Ezzel edzeni is lehet hallod. Na akkor ha jól szűrtem le, dolgoztál és Dazai tovább maradt, hogy csesztessen végig?
-Ühüm, most már mehetek?

-Eredj-Legyintett-De ha nem lesz elég a könyv csak szólj és ott vagyok! Már amugy is hiányzik, hogy lecsapjam-Elmélkedett
Bementél a fürdőszobába, forró víz és karamellás sampon jó kis kombo:)

Másnap reggel az eső továbbra is szakadt, a szekrény elött álva gondolkoztál mit vegyél fel. Végül fekete térdnadrág (Hideg van) és fehér ing melett döntöttél. Utálod az ingeket, de komolyan ott Kyokán kívűl szinte mindenki olyanba van! Ezért azt vetted fel a barna bőrkabátoddal. Bakancsba bepattantál, de szomorúan konstatáltad, hogy csak a régi szürke felhős esernyőd van. Mindegy reméled nem látják meg sokan. Elindult az irodába.

Útközben megláttál egy hajléktalan anyukát a négy év körüli kislányával. Odamentél hozzájuk és odaadtad az esernyőd. Boldogan fogadták el. Futva nem is inkább rohanva mentél az iroda felé ami nincs a legközelebb. Egész szerencsésen megúsztad, felmentél és ledoptad magad a székre.

-~(Név)-chaaaan~-Jött oda a pokol legsötétebb bugyra hozzád, Dazai

-"Ne már ő hiányzott még!"-Gondoltad

-Vizes a hajad eláztál?

-Áááá neeeeeem!

Megleletésedre Dazai elkezdte turkálni a vörör (vagy a saját színű) hajad.

-Engedd el kérlek!

~-Neeeeem~

-Szépen kérlek Dazai engedd el!-Kérted szépen hátha erre hat

-Na hát! (név)-chan szépen kéri. De akkor se. Nem akarsz lejönni a törzshelyünkre? Oda szoktunk menni.
-Oké.-Tápászkodtál fel
Elindultál, de Dazai átkarolt

-Engedj el!
-~Neeeeeem!~

-Ch! Tök mindegy milyen szépen kérem te nem fogsz elengedni, mi?
-Jól sejted! Ma kedvesebb vagy, hol van a Chuuyás oldalad?
-Alszik

-Áhá akkor ezek szerint te reggel vagy a legkedvesebb.
-Helyesbítek ha fáradt vagyok.

Lementetek a lépcsőn. Az utcára érve valahogy elfogadtad a tényt, hogy Dazai tényleg nem fog elengedni. De nem baj, fura, de jó Dazaival átkarolva lenni. Dazaival átkarolva...

Bementetek a kis hangulatos kávézóba ekkor már kiszabadultál Dazai karjából és leültél Kyoka mellé, Dazai meg veled szembe Atsushi mellé. Kértél egy cappuccinot és érdeklődve figyelted a beszélgetést. Míg Atsushi meg nem szólalt.

-Nakahara-chan!
-Igen?

-Szoktunk olyat játszani, hogy az ujjonc kitalálja a régiek régi munkahelyét. Benne vagy?

-Még szép. Akkor Kyoka, Dazai maffia! De őket ne számítsuk bele hisz nem egyszer láttam őket. Atsushi-kun hümmm-Gondolkoztál-Természeted- ből és segítőkészségedből adódóan talán árva voltál?
-Igen árvaházban nőttem fel.

-Jaj az nem szerencsés! Na akkor Kunikida!

-Kunikida-SAN!-Morogta hátranézve-Ne használd a képességed!
-Nem használom!

-Tényleg nem használja!-Szólt közbe Dazai

-És te ezt honnan tudod Dazai!?

-Észrevettem, hogy amikor használja csillog (név)-chan szeme.

-Értem! NA kölyök ne kímélj!

-Főnökösködésedből és diktátori készségedből adódóan tanár?

-Igen, méghozzá matek tanár volt Kunikida-kun.-Fecsegte el Dazai

-DAZAI! Nem fecseghetsz ki a magánéletemről mindent!

-Biztos kedves tanár voltál Kunikida legalábbis annak a szemében aki értette a matekot aki nem én voltam. Tanizaki és Naomi szerintem ti velem együtt diákok voltatok.-Néztem rájuk ugyanis odajöttek Ranpoval aki egy halas chipset evett és Yosanoval aki egy baltát fogott!

-Igen, én néha láttalak a folyosón, de mindig egyedül voltál.

-Igen, mert nem barátkoztam senkivel.

-Akartam volna veled beszélni, de magasságodból adódóan nem tudtam beazonosítani melyik osztályba jártál.
-Persze ez van ha alacsony vagy. B-s voltam te?

-A-s, de mi a B-sekkel voltunk tesin nem láttalak ott.
-Mert az összeset ellógtam mivel Chuuya elrángatott.
-Akkor már értem

-BEFEJEZNÉTEK!-Kiálltott Kunikida
-~Mi a baj Kunikiiida-kuuuuun~ A lányok most jöttek rá, hogy egy suliba jártak.
-Dazai egy szép napon megöllek!
-Szívességet tennél

-Nakahara-chan kitalálsz minket?-Kérdezte Yosano

-Persze szerintem te orvos voltál, Ranpo meg régen is nyomozó volt

-Részben eltaláltad.

-Üzenet jött! Küldetésünk van!-Szólalt fel Tanizaki a laptopjával, mindenki köre gyűlt.