Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

Megmentőim

Semmivel össze nem keverhető zuhanás érzés áradt végig a testedben.
Becsuktad a szemed így márcsak arra eszméltél fel, hogy belecsapódtál és elnyelnek a hullámok.

Elkezdtél kiúszni a szárazföldre. Nagy nehezen a kiértél majd 5 perc pihenő után elindultál. Tudtad, hogy van itt egy lépcső ezért oda vetted az irányt. Ahogy közeledtél a lépcső felé annál jobban kezdet el fájni szinte mindened. A szikla oldalához mentél ahol lecsúsztál a földre és vártad a megmentődet.

Az érzéstelenítő eltűnt te meg márcsak reménykedtél. Pár percel késöbb mikor már becsuktad a szemed ennyit hallottál:

-(NÉV)!-Ordította Dazai majd hozzád futott és megfogta az arcod.

Kinyitottad a szemed amennyire tudtad. A barátod mogyoróbarna szemébe néztél majd elmosolyodtál, mire ő kifújta a levegőt és magához szorított.

-Azt hittem, hogy elveszítettelek!-Mondta
-N-nem h-hagylak itt!-Mondtad majd érezted, hogy lefolyik egy könnycsepp az arcodon.

Dazai a karjába vett és elindult veled. A fejedet a mellkasának nyontad és koncentráltál, hogy véletlenül se ájulj el. A lépcső tetejére érve az épületre néztél ami romokban kevert. Ezek szerint Chuuya az ereje végső státuszát használta.

Dazai lerakott majd odarohant leállítani időben ért oda. Chuuya térdre rogyott, de észrevett. Felállt majd rohant hozzám. Magához szorított.

-Hugi! Úgy örülök!Úgy örülök, hogy élsz!-Mondta mire te elsírtad magad.
-Én is örülök Chuuya! Én is!

Dazai is odajött majd átkarolt titeket. A kis kalapost eggyáltalán nem zavarta, hogy őt is átölelte a kötszerpazarló. Így voltatok míg a szervezeted feladta a harcot és elvesztetted az eszméleted.

A semmivel össze nem heverhető korház szaga csapott meg ahogy magadhoz tértél. Kinyitottad a szemed. Az ajtón épp be jövő Dazai egy pillanatra megállt majd odafutott föléd.

-(név) Magadhoz tértél?
-Ahogy látod. Mennyi idő telt el?
-Ne ijedj meg...-Mondta mire lefagytál- Két hét
-Mi van?-Ültél fel egyből, de meg is bántad ezért bisszadőltél-Chuuya hol van?
-Ő, nálatok. Szólok mindjárt neki!

Dazai míg telefonált addig te magadra néztél miközben felültél. Mindkét kezed be volt kötve az eggyik a váladdal együtt. Érzésből megállapítottad, hogy a homlokodon is van meg a combodon is. Teli vagy sebekkel.

Dazai felédnyújtotta a telefonját amit te elvettél.
-Chuuya meg akar bizonyosodni, hogy nem ugratom!
Elvetted majd beleszólaltál:
-A hugod jelentkezik és jelenti minden renben!
-(név)! Rohanok oké! Pár perc!
-Nem kell rohannod gyere motorral.

Chuuya lerakta te visszaadtad Dazainak a telefonját mire ő feléd nyújtotta újra.
-Mi?
-A régi bedöglött épphogy annyi időm volt, hogy átírjam a számokat! Tessék! Ez már a tiéd!

-O-osamu! T-te... SZERETLEK!-Mondtad majd a kezét megfogva magadhoz húztad.
Azt nem tudod, hogy te csókoltad e meg őt vagy ő téged, de azt igen, hogy teljesen elvesztél benne és csak akkor hagytátok abba mikor Chuuya kiáltása hallatszott a folyosón

Betörte az ajtót majd Dazait ellökve melléd ért.
-Szia Chuuya!
-H-hugi! Komolyan mondom úgy megijesztettél!-Mondta majd a nyakadba borult.
-Nem kelett volna megijedned. Tudod, hogy nem hagylak itt. Se téged, se Osamut se az irodát!

Ez az utolsó elötti rész!

Rövidre sikeredett, de a következő hosszabb lesz!

Bye-bye!