Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

Dazaival fürdés

Kinyitottad a szemed. Dazai nézett mosolyogva.
-Mondtam, hogy hamarosan felébred! Jól vagy (név)?-Simogatta a hajad
-Ühüm csak fáj a fejem. Mennyi idő telt el?
-10 perc.

Megpróbáltál felülni, nem igazán ment ezért Dazai segített. A látószögedbe Tsumuran is bekerült már

-Bocsi lehet túl erősek voltak-Mondta kicsit szomorúan

-Ugyan semmi baj, ez a harc lényege. Na akkor! Megyünk Osamu?

-Mehetünk. Tsumuran-kun, remélem sikerül a terved!
Kicsit bizonytalanul álltál ezért Dazai átkarolt és úgy indultatok el.

-Milyen terv?-Kérdezted

-A srác ki akar lépni a Noraneko-ból, de nem tud. Az a terve, hogy a nagy harc közben mikor megtámadják a maffiát akkor ellóg és kiírja magát a rendszerből-Mondta Dazai még mindig téged átkarolva-Emelett a célpont te vagy (név)

-Én? Miért én?

-Ha elrabolnak akkor Chuuya és ezzel együtt a maffia és az iroda is a keresésedre indulna és akkor lecsapnak ránk.

-Értem akkor mi legyen?

-Az, hogy veled leszek reggeltől estig! Nem engedlek el sehova egyedül!

Az irodához megérkezve Dazai felvázolta a storyt. Így hivatalosan is Dazai az őrangyalod most. Yosano-san ellátott téged majd mehettél papírmunkázni. Estefelé végeztél is és összepakoltál. Holnap nem dolgozol mivel a védelmed az első.

-Osamu! Megyünk?-Kérdezted a kanapé mellé érve

-Aham! Mehetünk, de egy-két dologért beugranék még

-Persze!

Dazai lakásához érve ő összepakolt egy két dolgot majd elindultatok kézenfogva. Hozzátok érve Chuuya éppen készúlődött.

-Te meg!

-Mielött megölsz Chuuya, én vigyázok (név)-re mivel a Noraneko el akarja rabolni.

-Már megint a hugomra szállnak rá! Esküszöm kinyírom az egész szervezetet ha megtudjuk merre van!-Csapott a falra ami behormadt

-Csak Tsumurant ne nyírd ki!-Mondtam

-Miért?

-Mert ő el akarja árulni a szervezetet. Szőke, sötétkék kabátban.
-Oké. Én megyek reggelre itt vagyok-Ölelt meg -Te marha ha bármit csinálni mersz akkor én...
-Megöllek!-Fejeztétek be Dazaival

Chuuya kiment és Dazai magához húzott.
-Egész nap erre vártam!-Mondta majd megcsókolt, majd mégegyszer. Nem engedett el

A derakadat fogó keze lejebb csúszott, de nem zavart, teljesen belemerültél a csókolásába. Igaza volt, reggel nem találkoztatok az irodába nem fogtok ahogy Tsumuran elött sem. Most kiadta magából ahogy te is. Nem érdekelt semmi csak az, hogy folytatsa ameddig lehet! A kanapéhoz vezetett ahol leültetek.

Dazai megfogta a seggedet mire a kezére csaptál. Visszarakta a kezét, de ez miadt még jobban és hevesebben csókolt annyira, hogy eldőltél az ágyon. Ekkor abbahagyta.

-így állunk (név)?

-Hogyan állunk? Mi van?- Mondtad ami eszedbe jutott majd felültél, de megszédültél. -Osamu most őszintén, hogy tudsz úgy csókolni, hogy beleszédülök?-Kérdezted lekenhetetlen mosollyal

-Könnyen (név) Tényleg szédülsz?
-Igen, forog a világ!-Néztél körbe ami miadt ledőltél volna a kanapéről, de Dazai elkapott és a fejedet az ölébe rakta miközben aranyosan mosolygott.