Emlékek és a szökés

66 4 0
                                    

Új felügyelő. Most egy idős szigorú bácsi aki ha megmoccantál már fenyegetően nézett rád. Végül el tudtál aludni igaz úgy elzsibbadtál, mint még soha.

-Mr. Idős bácsi, kimehetek mosdóba?

-Nem

-Oké akkor szagolgassa!

-Hahh!-Ment oda hozzád majd leszedte a bilincset és kitessékelt sőt még a mosdóba is bejött volna.

Bementél majd kiterültél. Jó volt feküdni, de nem élvezhetted ki, mert időkorlát van. Miután végeztél az idős visszaállított oda. Nem sokkal késöbb bejött a főnök akit széles mosollyal fogadtál.

-Na ahogy látom Nakahara nagyon boldog vagy!

-Ó igen csak úgy repesdek az örömtől!-Mondtad cinikusan

-Na eszedbe jutott már az iroda gyengepontja?
-Nem.

Ujjabb vágások, de ezt most egy katonájával csináltatta aki nem kímélt. Már mindenhol véreztél és már csak a lélekerőd tartott. Leszedtek a falról és a székre ültettek. Indulhat a második nap!

Az öreg úr maradt meg se szólalt ezért  jobb ötlet nem révén felidézted a gyerekkori emlékeid.

"Általánostól felső középig. Mindig Chuuya vitt és hozott. Törődött velem. A körülöttem lévők irigykedve és értetlenkedve néztek minket olyan gondolatokkal minthogy "a két törpe mit csinálnak eggyütt" Ha meg Chuuya nem ért rá akkor valaki a maffiából. Dazai, Kouyou, de még Aku is jött érted bár ő csak a felettesei parancsa miadt. Teljesen mindegy volt ki jött én boldog voltam. Dazai kicsi csajnak hívott mindig ilyenkor ami egy idő után idegesített.

A maffiába érve Elise mindig letámadott, hogy csináljunk valamit közösen. Szó szerint letámadott egyszer ugyanis rám ugrott ami miadt hátraestem. Mindketten nevettünk. Gin is néha beszélgetett velem. Q nem egyszer akart velem játszani amit mindig kicseleztem valami indokkal.

Dazai rengeteget volt velem. Többször lenyűgözött például amikor leszedte a bilincset egy hullamcsattal amit elvett tőlem még valamikor! Boldog voltam velük. Nagyon is.

Miután Dazai kilépett én meg már nagyobb voltam nem annyira sokszor jártam be mert az otthonunk rohadt el, de amikor bementem akkor odatettem magam. Ekkor raboltak el.

Hasonló volt a helyzet, de bénák voltak az ellenfelek ezért kiütöttem őket és elmenekültem. Chuuya önvédelmi órákat tartott, hogy még jobban megvédjem magam. Ekkor került a táskámba olyan, mint paprika spréh meg kés. Elballagtam felső középből és csatlakoztam az irodához.

A múlt nem törlődik ki és nem is akarom. Örülök, hogy más gyerekkorom volt, nem olyan, hogy "Ú ez a pasi olyan csúnya! Nem kell nekem!"

Gondolkoztál ezeken amikor újra bejött az a görény. Ennyi idő telt el?

-Még mindig nem mondasz semmit?
-Cigiztél?-Fintorogtál
-Értem! Kilences számú! Add a fegyvered!

Odaadta a pisztolyt amit egyből elsütött.

-Á!-Kiálltottál fel majd előre dőlve a combodra raktad a kezed. Erősen vérzett.

-Még mindig nem mondasz semmit?
Nem szólaltál meg. A fegyvert elrakta és a székről felálltított majd ezt mondta:
-Tizenhetes! Üsd a vassal amíg el nem ájul!-Mondta majd kiment.

Megpróbáltad kivédeni őket, de minden erőd elszállt. Egy találat majd még három és már el is sötétült a világ.

Valaki az arcodat paskolgatta. Kinyitottsd a szemed és Tsumuran nézett rád.
-Jó reggelt!
-Tsumuran te?
-Igen én vagyok a felügyő. A fönöm most reggelizik. Most szökj meg!
-De.. nincs semmi erőm és elvérzek út közben!
-Várj bekötöm a sebed, de igazad van

Tsumuran ellátott majd elszaladt valamiért.

-Az mi?-Kérdezted az inekciós tűre mutatva
-Érzéstelenítő. Így azért könnyebben mész el!
-Nem bízok benned!
-Pedig nincs más esélyed!

A szád szélét rágtad majd ökölbe szorítottad a kezed.
-Egye fene!

Nem akartál odanézni. A férfi a karodba nyomta, te meg imádkoztál. A fájdalom szép lassan szünni kezdet. Igaz a karod zsibbadt,de sokkal jobb volt.

-Na?
-Jobb. Sokkal! Köszönöm! Figyelj a...
-Itt van!-Dopta oda a telefonod
-Köszi!
A szellőzöhöz mentél majd a rácsot leszedve fel másztál és elkezdtél kúszni benne. Nem tudod meddig tart az érzéstelenítő ezért siettél. Láttad a fényt az alagút vagy inkább szellőző végén. Egy ütéssel kitörted a rácsot és kinéztél majd lesokkolódtál.

Egy szikla szélén vagy ami az öbölre néz. Leesett az állad. Már visszaakartál fordulni amikor sziréna szó hallattszott.
-FIGYELEM! AZ ÉPÜLETET LEZÁRNI! FOGLYUNK MEGSZÖKÖTT!

Nincs idő. Ugranod kell. 7 méter magasan lehetsz. Előkaptad a telefonod és tárcsáztad Dazait aki olyan gyorsan vette fel, mint még soha senki és belekiálltott a telefonba

-(NÉV)-CHAN! MERRE VAGY!? TE VAG- AZ? JÓL VAGY?
-DAZAI!(Képzeljetek ide egy hely címét) Vagyok és éppen leugrok egy szellőzöből a vízbe
-Mit csinálsz? A HUGOM AZ??-Üvöltött bele Chuuya a telefonba.
-Chuuya annál a sziklánál vagyok ahova elvittél egyszer! Kiszöktem és most le ugrok, mert nincs más út! Gyertek minnél hamarabb!-Raktad le majd a szellőző szélére állva elrugaszkodtál.

Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~Où les histoires vivent. Découvrez maintenant