Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

Dazai meglepetése

Mikor visszaértetek Ranpoval Dazaion kívűl mindenki hazament. Ranpo fel se jött.

-Mondtam, hogy megvárlak!-Kellt fel a kanapéről miközben kinyújtózott-Milyen volt?

-Fura, nekem legalábbis. Hova megyünk?

-Hova akarsz?

-Nem tudom, vigyél el valahova!

-Oké-Fogta meg a kezed, te is az övét.
Lementetek és elindultatok. Céltalanul.

-(név)-chan! Mi a kedvenc színed?

-Ez a kérdés honnan jött?

-Csak úgy! A régi énedet ismerem azóta biztos megváltoztál.

-Hát igen. A kérdésedre visszatérve sok színt szeretek, de köztük a fekete és a lila az ami kiemelkedik.

-Értem. Nyuszi mánia él még?

-Csillapodik fogalmazzunk úgy. De igen, minden álmom egy nyuszi-Elmélekedtél miközben Dazai mosolyogva nézett.

-Lemaradtam a szülinapodról igaz?

-Igen, vasárnap volt.

-Akkor gyere!

-Hova?-Kíváncsiskodtál

-Megtudod.

Izgatottan követted Dazait aki célirányosan ment. Az egyik utcában azonban megállt.

-Miért álltunk meg?

-Beköthetem a szemed?

-Igen, de mié...?-Kezdted, de a szavadba vágott

-Meglepi! Nem mondom el!
Bekötötte a szemed kötszerrel mi mással! És elkezdet vezetni. Bizonytalan voltál minden lépésnél, de ahogy Dazai megfogta a karod minden rendben volt.
-Jobbra-Mondta mire jobbra léptél ahol azonban beleütköztél valamibe-Vigyázz LÉPCSŐ!
Késő volt előreestél és beverted a fejed egy ajtóba. Felnevettél utánna veled együtt Dazai.

-Jól vagy?-Segített felállni

-Igen.
Épségeben beértél ahol aztán Dazai levette rólad a kötést.

-Meglepetés! Simogass kedvedre.
Egy állatsimogatóhoz vitt ahol örökbe is lehetett fogadni.

-Úristen! Dazai köszönöm!-Ugrottál a nyakába.

-Nincs mit. Minden szerdán és szombaton nyit ugyhogy élvezd ki.
Dazait magaddal rángatva mentél a nyuszikhoz ahol halálra simogattad őket. Egyszer örökbefogadsz egyett. Az biztos. Dazai mosolyogva nézte az örömben pompázó arcod. Sajnos hatkor zártak ezért kiküldtek titeket.

-Hova akarsz menni?

-A partra
A folyópart felé vettétek az irányt amikor is valaki kiütötte Dazait és a te szád elé egy rongyot tett. Egyből reagáltál. Kivetted a táskádból a könyvet amivel fejencsaptad a támadót aki hátrált pár lépést. Ekkor mögötted hallottad, hogy jön valaki és kitépte a kezedből a könyvet és a fölhöz vágta. Téged pedig a falhoz szorított és lekevert egyett.

-Milyen csinos vagy törpike! Mond benne lennél... Kezdte

-Rohadj meg az első sarokban- vetted elő a táskádban lapuló paprika sprét és a szeme közé fújtad. Ő jajgatva hátrált. Ekkor a mások megfogta a karod és a földre nyomott és rádlépett. Az oldaladra. Felkiáltottál, mert kicseszettül fájt. Ekkor azonban megszólalt valaki. Dazai, de teljesen másik hangnemben.

-Kezet emeltek egy lányra! Ti gerinctelen férgek!-Húzott be mindkettőnek egy akkorát, hogy hátrarepültek. Megijedtek és elhúzták a csíkot.

-Jól vagy (név)-chan?-Segített felállni

-Igen, köszi.
-
Ugyan, alap. Akkor gyere menjünk a folyóhoz.
Egymás kezét fogva mentetek.

-Van egy vágyam...-Kezdte a folyót nézve.

-Nem.-Szögezted le

-Ó dehogy is nem!

-Dazai én nem akarok meghalni!-Szóltál rá, de már késő volt. Berántott a vízbe. Időben doptad ki a táskádat és vettél levegőt. A víz hideg volt Dazai meg húzott befelé. Ki akartam menni, de hiába nem akartad. Nem engedett. A víz marta az oldalad és egyre nehezebben kaptál levegőt. Ránéztél már majdnem sírva. Nem kaptál levegőt. Ekkor hírtelen felhúzott.

-(név)-chan te sírsz?-Kérdezte köhögések után.

-I-igen-Préselted ki egy sor köhögés után
Dazai megölelt és így szólt:

-Bocsi csak elragadott a hév. Szépen tükröződött a vízről a lemenő nap fénye. Meg kelett volna kérdezzelek. Bocsi

-Ne kérj bocsánatot te öngyilkosságmániás! Neked ez hobbi.
Kiúsztatok a partra ahol felkaptad a cuccaid.

-Valamivel megvígasztalhatlak?

-Szeretnék óriáskerekezni.

-Akkor gyere.
Az óriáskeréknél meglepően kevesen voltak. Így hamar felszálltatok. Érdeklődve nézted a tájat. Soha nem voltál ilyen magasan. Igaz a harmadik körnél mát nem volt olyan izgi ezért Dazaival hülyültetek.

-Ott akartál megfullasztani!-Mutattál a távolban lévő pontra.

-Igen. Ugye milyen szép!
Mikor leszálltatok már kezdett sötétedni. Elindulatok hozzátok, mert Dazai mindenféleképpen el akart kísérni. A lakásotok elött álva Dazai megállt.

-(név)-chan! Ez a tiéd!-Nyújtott oda egy nagyobb plüss nyuszit.

-ÍÍ honnan!? Köszönöm!-Ugrottál megint a nyakába, de most már vizesek voltatok.

-Még a menhelyen vettem. (név)-chan!

-Igen?-Néztél rá érdeklődve.

-El szeretnék valamit mondani...

-Mit?-Kérdezted érdeklődve

-(NÉV)!- Jött ki Chuuya mire Dazaival együtt utálkozó pillatást vetettetek rá-Hét órát írtál! Fél kilenc van! És miért van itt ez a seggfej?

-Chuuya elrontottad!-Mondtad

-Mit rontottam el!?

-Dazai mondani akart valamit, de elrontottad!

-Nem érdekel mit akart mondani az a seggfej! Most pedig bejössz!-Ment be
Szomorúan néztél Dazaira.

-Bocsi, úgy látszik nem tudom meg mit akartál mondani.

-Majd megtudod. Jó éjt!

-Jó éjt! És köszi minent. Csak legközlebb ne húzz be a hideg vízbe. Szia!-Mentél be, de véletlen bekapcsoltad a képességed és Dazai ezt gondolta: "Persze,ő Chuuya huga mit is hittem, ho..." kezdte, de abban a pillanatban mielött befejezhette volna kikapcsoltad és bementél a házba.

-Mit akart! (név) húzos napom volt nem akarok veszekedni. Mit akart az a hülye!?

-MINDENT ELRONTASZ!-Kiálltasz rá mire ő megütközve nézett rád-Nem úgy értem. Dazai nem akart semnit csak mondani akart valamit. Már nem tudom mit. Jó éjt!-Mentél be a fürdőszobába.

Remélem tetszett ez a rész is! Holnap hozom a kövit!

Bye-bye!