Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

Epilógus

Igen átírtam ezt az epilógust, mert tegnap jött ki az új rész. "Nem jó, de nem is tragikus":D

*Pár hónappal késöbb*

Vége van ennek az egész borzadálynak. Dazairol meg nem tudok semmit!-Gondoltad már sokadjára a párnába fúrt fejjel- És Chuuyáról sincs információm!-Mondtad már ezt hangosan

Egy napja lett vége és hála Ayának és a többieknek! Te ez a egész alatt követted Ranpo utasításait meg próbáltál kezdeni valamit, nem nagyon ment ezért a repülőtéren köröztél, hogy hol segíthetsz.

És most egyedül vagy a lakásotokban már már pánikroham szélén állva. Nem vagy jól. Nagyon nem. Már majdnem elaludtál amikor hallod, hogy nyílik az ajtó. Minden álmosság kirepült a szemedből. Nem zártad be az ajtót! Felpattantál és kirohantál a szobából majd lejöttél az életedről mikor a barátod állt ott börtönruháband, mosolyogva. Nem tudtál megszólalni csak pislogni.

-Megjöttem!-Mosolygott rád
-A-azt l-l-látom, d-de m-mi v-van v-veled é-és h-hogyan??-Motyogtad

-Majd elmondom-Kérdezte mire elindult a szobátok felé majd lüllt az ágyra

-A lábam eltört-Mondta

-És én azzal mi a francot tudjak kezdeni? Látom merevítőben van ami tök jó!-Mondtad, de nem tudtam

-Halljam! Mi történt?

Dazai elmondott mindent mire te csak a fejedet fogtad. Ez sok volt egyszerre.

-Nem vagy normális, de még is, de... Á nem tudok kiigazolódni! ÚGY ÖRÜLÖK, HOGY ÉLSZ!!!-Mondtam majd átölelted.

-Én is örülök! Nem hagytalak volna itt!-Mondta majd ő is..Nem szóltál neki, hogy pont pont ott ölelt meg ahol a Fukuchi belédszúrt.

-(név)!-Tolt el magától majd mélyen a szemedbe nézett -El kell mondanom valamit. Mindennél jobban szeretlek ez most bebizonyosodott ezért csak egy kérdésem van!-Mondta majd megfogta a kezed és így szólt: -Leszel a feleségem?

Elpirultál majd megint lejöttél az életedről, de most felmész a másodikra.

-Még szép, hogy IGEN!-Mondtad már már sírva

-Gyűrű nincs hacsak a gránátnak a húzója nem felel meg!-Mosolygott

-Nem is kell hisz itt vagy nekem és élsz!-Mondtam majd megcsókoltad mire ő viszonozta.

*Hat év múlva*

-Anyu! Apu! Elkéstek a munkából! -Ugrált az ágyatokon a kisfiad aki kiköpött apja

-Nem baj az Seiko! Aludj csak!-Morogta Osamu a párnába

-Kunikida nem fog örülni!-Dörzsölted a szemed miközben Seiko ide oda ugrált addig amíg rá nem lépett az apja volt törött lábára

Osamu arca csak egy pillanatra rándult meg. Persze, hogy fáj még neki egy lift zuhanás után. Kikelltél az ágyból kitessékelted a fiadat majd elkezdtél átöltözni. Mikor végeztél akkor kászálódott ki a férjed az ágyból. Kimentél a konyhába, hogy csinálj reggelit.

Seiko a hugával Sakurával tért vissza aki a világáról sem tudott. Ebben rád ütött.

-Sakura moss arcot, Seiko gyere enni.

Seiko odament az asztalhoz és leült
-Apa?
-Majd kikel, ha nem, szabad a pálya, de vigyázz a lábára légyszives, nem egyszer mondtam!
-Ugyan anya! Csak egyszer volt! Chuuyához mikor megyünk?-Kérdezte a bátyádra utalva

-Ma délután.
Seikonak Chuuya lett a keresztapja és persze a nagybátyja. Sakura meg Ranpoé... hasonlít rá nagyon is

-Anya... ehetek csokit reggelire?-Kérdezte a fürdőből kijöve

-Tudtam, hogy nem kellett volna Ranponál töltened a tegnapot.-Mondtad felfelé nézve-Nem nem ehetsz. De itt van a Soba!

Osamu mászkállt ki a szobából mire Sakura irányt váltott és az apja felé futott. Osamu felkapta az ölébe és úgy ment enni. Miután összekaptátok khm khm két óra késéssel a családot elindultatok az irodába. Felértetek majd a két lurkó ment be legelől majd ti is.

Sakura letámadta Ranpot aki örömmel adta oda a kezében tartott chipset:D Seiko meg Atsushihoz ment aki egyből felkapta és elkezdett vele játszani.

-DAZAI, NAKAHARA KÉT ÓRÁS KÉSÉS!-Trappolt oda Kunikida mire te csak összenevettél Dazaival -NYOMÁS DOLGOZNI!

Osamu viszont kihuzott téged az irodából és megcsókolt.

-Ezt elfelejtettem!
-Szégyen!-Nevettél fel

-(név) ugye tudod, hogy most vagyok a legboldogabb?

-Tudom, mert én is most! De nem lesz harmadik gyerek! Nem könnyű egy szülés ugye tudod!?

-Tudom, tudom! Végülis telejesült amit akartunk. Egy fiú egy lány. Seiko rám ütött, de az elsőnszava anya volt. Sakura meg kettőnk között van és apa volt az első szava!-Gondolkozott hangosan lekeverhetetlen mosollyal

-Nem fogom elfelejteni az arcod mikor Saku apát mondott.

-Lejöttem az életemről!

-Egypárszor már én is hat év alatt! Chuuya hív! Szia Chuuya!

-Mikor jöttök azzal a két idiótával?-Kérdezte egyből miközben a háttérből Haru ugatott

-Mikor elráncigáljuk az irodából őket!-Mondtuk egyszerre Dazaival egymásra nézve

-Értem. Minden rendben?
-Már ahogy, Saku cukormérgezést kap mindjárt, Seiko meg... Atsushival játszik aki most teljesen tigris-Néztél be az ajtón- Osamu szerintem állítsd meg őket!-Mondtad mire Dazai leállította Sushit mire Seiko tágra nyílt csillogó szemmel figyelte az apját. Ranpo nyakában Saku meg integet mindenhova

-Akkor igen. Minden rendben
-Több, mint rendben!

Minden jóra fordult. A legjobbra!

~VÉGE~

Huhh befejeztem az első könyvem itt wattpadon. Remélem tetszett!

Én meg vagyok elégedve a végeredménnyel.

Az oldalamon több x reader könyvet is találtok!

Mindenkinek további jó olvasást!

Bye-bye!