Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

3.fejezet: Szingli

A tesztet tényleg meg kellett írjam másnap, viszont nem Minwha kisasszony jött, hanem maga az ördög. Azt hittem, Párizsban van, de rájöttem, hogy hinni a templomban kell. Nem voltak nehéz kérdések és tényleg eléggé hamar, s jól megtanultam mit hogyan kell csinálni.

- Szép munka.- mondta miután leellenőrizte a tesztemet.- Tehetséges vagy. Ha itt maradnál nálunk akkor sokra vihetnéd.

- Nem tudom mennyi időm lesz az egyetem mellett.

- Nem is mondtam, hogy maradj. Csak azt, hogy sokra vihetnéd.- vonta meg a vállát.- Mit fogsz tanulni?

- Informatikát.

- Nagy kár.

- Miért?

- Mert nálunk ha feljebb akarsz jutni akkor kell a közgazdasági.

- De nem is biztos, hogy itt maradok!- tártam szét a karjaimat.

- Persze.- húzódott félmosolyra az arca, én pedig hirtelen alig kaptam levegőt.- Jól vagy? Elsápadtál.

- Mi?- zökkentem ki.- Ja. Igen. Persze.

- Akkor jó. Mára haza mehetsz, Jimin el tud bírkózni a délelőttel egyedül is.

- Rendben.- álltam, fel, s ő is.

Mielőtt kisétáltam volna vele magam mögött, láttam, hogy Jimin eléggé frusztrált állapotban készít egy cappuccino-t, ezért oda mentem hozzá.

- Mi a baj?

- Semmi csak azt hittem nem küld haza.

- Hallottad?

- Persze! Papír vékony az az ajtó.- mutatott az irányba ahonnan kijöttünk.

- Valami gond van, Jimin?- nehézkedett a pultra Mr. Kim.

- Nincs, uram.- rázta meg a fejét.

- Én is így gondoltam.- csapott rá, majd kisétált az üzletből.

- Én is megyek. Kitartást!- köszöntem el tőle, majd a főnök után siettem, aki már éppen készült beszállni az autójába, de én utána szóltam.- Még egy percre!

- Mit szeretnél?- fordult felém.

- Engedje meg, hogy maradjak. Igen is kell Jiminnek a segítség!

- Azt mondtam, hogy menj haza, Jeong Guk.- sóhajtott.

- De...

- Nincs de.

- Akkor vigyen haza!- dacoltam.

- Tessék?- horkantott fel.

- Vigyen haza. Ha ennyire nem szeretné, hogy maradjak akkor vigyen haza!

- Jó.- húzódott mosolyra az ajka.

Meglepődtem a reakcióján, de már csak azért is, beszálltam mellé.

- Merre laksz?

- Nem tudja merre laknak az alkalmazottjai?- húztam fel a szemöldökömet.

- Hidd el, nem én foglalkozom az ilyenekkel.

Megmondtam neki a címemet és már indultunk is.

- Mondja csak, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Maga szingli?

- Mégis milyen kérdés ez?

- Csak válaszoljon.

- Nem, nem vagyok szingli. Egyébként sem tartozik ez rád.

- Rendben, bocsánat csak...

- Csak?

Nem tudtam mit mondjak neki. Ha azt mondom, hogy azért mert tudni akartam akkor visszakérdez, hogy miért. Ha pedig mást válaszolnék akkor furcsa lenne a helyzet, ezért csendben maradtam.

- Ez az?- állt meg a házunk előtt.

- Igen. Köszönöm. Szép napot!

- Neked is.

Ez volt az utolsó alkalmam, hogy beszélgettem vele, mielőtt kiderült, hogy New Yorkba utazik munkaügyben. Ezt is persze Jimintől tudtam meg, mivel fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnék én egy ilyen emberrel beszélgetni, pedig érdekelt minden ami ő. Úgy éreztem, hogy ő az igazi. Még ha el is bújik a hideg, nem törődöm stílusa mögé, biztosra vettem, hogy ő egy jó ember. Ezért is, két nappal később bátorkodtam lépni egyet.

Letjungcook: Főnök úr, tegeződhetünk?

Úgy húsz perc után jött is a válasz.

KTH: Magunk között nem látom akadályát. Miért írtál? Talán baj van?

Lstjungcook: Nem, semmi ilyemi csak gondoltam megismerkedhetnénk, ha már a főnököm vagy.

KTH: Ezért kérdezted, hogy szingli vagyok-e? Véletlenül sem azért mert tetszek neked?

Letjungcook: Persze, hogy csak ezért!

Persze hazudtam...

KTH: Rendben.

Lstjungcook: Megkérdezhetem, hogy esetleg van-e arra esély, hogy elgyere velem egy vacsorára?

KTH: Milyen vacsorára?

Letjungcook: Ismerkedősre.

KTH: Nincsen sok időm, ahogy látod most is üzleti úton vagyok.

- Nem igaz... Miért ennyire nehéz eset?- suttogtam.