Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

33. fejezet: Jutalom

Mikor belementem a modellkedésbe, egy teljesen új szakmába, kalandba, Taehyunggal, nem gondoltam volna, hogy órák hosszat vigyorognom kell majd, tűnöm egy csomó sminket és a fotós konkrétan nyáladzani fog rám miközben másodpercenként legalább negyvenszer kattint a kamerával.

- Hogy tetszik?- kérdezte Taehyung, mikor megengedtek nekem egy kis szünetet és levágódtam a legközelebbi székre amit láttam.

- Szuper.- emeltem fel hüvelykujjamat.

- Aha.- nevetett fel, amint meglátta megviselt arcomat, s fejemet ahogy hátradöntve, csukott szemmel próbálom túlélni a napot.- Ügyes vagy.- simított karomra.- Kapsz jutalmat is, ha így folytatod.- suttogta, a fülemhez hajolva, mire bennem megindult valami.

Történetesen nem is valami, hanem a vérem elkezdett egy délebbi tájékra irányulni, mire én csak felpattantam és visszasiettem a fotóshoz, aki még mindig nyálcsorgatva bámult rám. Taehyung karöltve vigyorgott egészen addig amíg meg nem hallottam az égi áldást, mi nem más volt, mint a "mára ennyi elég volt köszönöm" mondata a fotósnak.

- Nagyszerű önnel dolgozni! Nagyon jól csinálja!- dicsért, de engem nem érdekelt annyira, sokkal inkább az, hogy hazamenjünk és vehessek egy forró zuhanyt, majd beboruljak az ágyba és másnap délig fel se keljek.

- Tae...- nyőgtem miközben átvettem a ruháimat.

- Igen...?- kérdezte fel sem nézve a telefonjából, mivel miután befejeztük a fotózást, ő előkapta és hevesen írni kezdett valamit.

- Elfáradtam.- sóhajtottam.- Nem rendelsz valami kaját?

- Mire gondootál?- nézett végre rám.

- Valami édesre.- kacsintottam, ő neki pedig megjelent a doboz mosolya.

- Ha haza értünk megmutatom neked a legédesebb falatot.

- Srácok!- sikkantott fel a fotós.- Vegyetek egy hideg zuhanyt!- hagyott ott minket.

- Menjünk haza.- biccentett a kijárat felé.

- Ez egy remek ötlet.- fogtam meg a kezét.

Az autóban, mellette ülve, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mindjárt letépem róla a fehér, méreg drága ingjét, ráülök a combjára és kigombolom a nadrágját.

Gondolataim igencsak piszkosak voltak, bármikor ránéztem. Lehetetlen volt nem arra gondolni, hogy bármelyik percben, amelyikben csak ő akarja, egy szó nélkül hagynám, hogy egész éjjel dolgozzon rajtam. Jó volt az ágyban. Jobb, mint bármelyik lány akivel eddig voltam. Csak, hogy ugye ő nem lány és vele sokkal intenzívebb minden.

- Húzódj le.- mondtam, hirtelen felindulásból.

- Tessék?- lepődött meg.

- Húzódj le egy olyan helyen ahol nem járnak emberek.

- Jungkook, most nem...

- Tessék?- döbbentem le.

- Ami azt illeti, időpontos foglalásunk van egy étterembe.- vakarta meg a tarkóját.

- De... én... izé...- akadt belém a szó, és mérhetetlenül nagy zavarba jöttem.

- Tudom, mit akarsz, de szerintem nem jó ötlet az utcán, mégha elhagyatott helyre is mennénk, bárki és bármi megláthat minket.- folytatta.

- Igazad van...- halkultam el.

- Én is ugyan úgy akarlak.- tette belső combomra a kezét.- Ha máshogy nem tudom csillapítani a vágyadat...- haladt bentebb.- Talán...- gombolta ki a nadrágomat.- Máshogy is segíthetek.- nyúlt be az alsómban, mire nekem megfeszűlt a hátam, rajta pedig egy győzelemittas mosoly jelent meg.

- Jesszus.- fogtam az ajtóra, mikor gyorsított a csuklóján.- Taehh...- nyőgtem, de ő csak vigyorogva vezetett.

- Megígértem, hogy megjutalmazlak.

- Hát ez sokkal jobb annál, amit elképzeltem.- csuktam be a szemeimet, élvezve kezének lágy fogását, hallgatva ahogy nedvem miatt néha meg-meg csattan a férfiasságom.

Egészen addig kényeztetett, míg nem egy hangos nyőgéssel bele nem élveztem a kezébe. Lihegve, vigyorogva, hitetlenkedve néztem ahogy lenyalja, magáról, s kivesz egy zsepit a kalaptartóból.

- Finom vagy.- bólintott, miután lenyelte.

- Szent ég...