Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

22.fejezet: Love me again

Két hét telt el azután, hogy felmondtam. Nem ettem, nem ittam, de még az egyetemre se mentem be. Taehyung képeit nézegettem egész nap. Hiányzott. Hiányzott a mély, öblös hangja, a bőre melegének, lágy érintése, a puha haja amibe minden alkalommal bele akartam túrni. Egyszerűen minden ami ő volt. Mikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy szerelmes leszek belé. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Lisával sem beszéltem és biztosra vettem, érti a szakításomat így. Nem tudtam volna boldoggá tenni és ő sem engem. Telefonom hangos csörgése szakított ki a melankólikus állapotomból, ami Jimintől jött.

- Igen?- szóltam bele élettelen hangon.

- Szia! Csak el akartalak hívni egy eseményre ami a kávézóban lesz ma este.

- Nem hiszem, hogy olyan állapotban vagyok, Jimin.- nyőgtem.

- Átmegyek hozzád és rendbe szedlek!

- Legyen.- adtam be a derekamat.

Mire feleszméltem volna, hogy mire is mondtam igent, már letette a telefont és egy óra múlva ott álltunk a szobámban, s ő a ruháim között kutatott, míg rám nem aggatott egy fekete inget, egy mély kék nadrággal.

- Tudod mi állna neked jól?

- Mi?

- Menjünk, csináljunk neked piercinget.- fogta meg a kezemet és húzni kezdett.

- Mégis hová?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Pont ide!- mutatott rá.- És egy a szádba.

- Nem is olyan rossz ötlet...- tetszett meg az ajánlása.

- Na látod! Na gyere!

Nagyon fájt mikor "átalakítottak", de tetszett a végeredmény. Úgy éreztem magamat, mint egy teljesen új ember és ez tetszett. Nagyon tetszett. Este nyolc lehetett mikor beértünk a kávézóba, ahol mindenki ivott valamilyen italt, és ki volt díszítve minden.

- Mit ünneplünk?- hajoltam a barátomhoz.

- Taehyung lett a legsikeresebb, fiatal üzletvezető.

- Várjunk... ma van? Azt hittem később ünnepli.

- Igen!

- Ő is itt van...- sóhajtottam fel.

- Nem akartam egyedül jönni...- szabadkozott.

- Ugyan... érezzük jól magunkat!- mosolyogtam.

- Köszönöm!- ölelt meg.

Mind a ketten ittunk pezsgőt és leültünk egy sarokba, amíg a meghívott zenészek énekeltek és játszottak a hangszereken. Nem is láttuk Taehyungot, amíg el nem csendesült a zene és a vokalista nem szólalt meg.

- Köszönjük szépen a meghívást, Mr. Kim Taehyungtól, akinek további sok sikert kívánunk és csak, hogy még jobb legyen az önök estéje is, az ünnepelt készült maguknak egy saját számmal! Tapsoljuk meg Mr. Kim-et!- s erre rajtam kívűl mindenki tapsolni kezdett.

Megláttam. Mosolyogva lépett fel a színpadra, ahol mindenkinek megköszönte az eljövetelt. Haja ismént szőke volt, s egy arany ruha szettet viselt, ami kiemelte a szépségét. A szívem összeszorult mikor elkezdte a dalt. Lágy volt az eleje, hozzá illő, ám de a szövege könnyeket csallt a szemembe. Olyan odaadásal énekelt, mint még senki. Szemei megtaláltak engem, miközben a következőket énekelte:

- I wish you would love me again, no I don't want nobody else, I wish you could love me again, again...

- Jimin...

- Igen?- mosolygott.

- Direkt hoztál ide?- kezdtem el remegni.

- Igen. Jungkook ez az utolsó esélyetek.

- Jimin...- suttogtam, s mikor mondtam volna tovább, felkapta a mikrofont és elkezdett lassan, felém sétálni.

Végig sokkban ültem, s néztem a testét ahogy egyre közeledik, szemei pedig egyenesen az enyémekbe látnak. Nem voltam készen erre. Mégis mikor oda ért és a kezét nyújtotta, én elfogadtam. Tudtam, hogy mindenki meglepetten néz és videóz, de valamiért mégis tudtam. Rájöttem arra amire addig még nem. Lehet, hogy nem mondja ki azt a szót, de mutatni tudja és éreztetni, s emiatt nem engedhetem el őt.

- Itt állok, mindenki előtt, és arra kérlek, nem is... könyörgöm, hogy adj még egy esélyt.- mondta, miután befejezte a dalt.- Tudom, nem voltam olyan barát, aki megérdemel téged, de innentől minden más lesz.

- Rendben.- suttogtam, sírva az örömtől.- Szeretlek.- mosolyogtam.

Válasz helyett az ajkaimra hajolt, s finoman megcsókolt. Hatalmas tenyere az arcomra siklott, majd a nyakamra, s úgy érintett, mintha porcelánból lennék.

- Köszönöm.- döntöttem homlokomat az övének.

- Vissza jössz?

- Azt hiszem ez egyértelmű.- kuncogtam.- Nem félsz, hogy mi lesz ez után?

- Csak az számít, hogy velem vagy.