Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

5.fejezet: Vacsora

Mikor beültem az autóba, szinte lehetetlen volt nem észre vennem, hogy a szokásosnál is elegánsabb volt. A haja szépen volt fésülve, a ruhája pedig kifogástalan. Mintha megnyertem volna a lottót, úgy vigyorogtam miután elindultunk.

- Hová megyünk?- kérdeztem.

- Majd ha oda értünk, meg látod.

- Nem fog a barátnőd mérges lenni amiért eljöttél velem vacsorázni?

- Szakítófélben vagyunk.- vonta meg a vállát.

Nem értettem egyszerűen. Ki akarna szakítani egy ilyen emberrel, mint amilyen ő?

- Ha lehet ne is beszéljünk róla.- fújta ki a levegőt.

- Bocsánat csak...

- Megint befejezed a csak-nál. Mond végig.

- Csak nem értem miért akar szakítani veled.

- Nem ő, hanem én akarok.

Mikor rá néztem, észre vettem, hogy a kormányt csak egy kézzel fogja, én pedig szinte tudtam. Úgy gondolják, hogy aki egy kézzel vezet az van felül a szeretkezéseknél. A szívem kihagyott egy ütemet mikor szemeivel rám pillantott egy másodperc erejéig.

- Meg kell kérdezzem, hogy esetleg fontolóra vetted-e, hogy nálunk maradj több ideig.

- Őszintén szólva, igen. Persze csak akkor ha lesz időm az egyetemre mellette.

- Ez teljesen rendben van, tekintve, hogy még fiatal vagy.

- Mert te nem?

- Nem vagyok annyira fiatal.

- Szerintem igen.

- Hát amennyi év van köztünk, szerintem erről ne beszéljünk.

- Ugyan már! Csak nyolc év.

- Pontosan.

- Miért mentél bele ebbe a vacsorába?

- Érdekes embernek tűnsz. Az pedig sosem baj ha ismeri az ember az alkalmazottjait.

- Értem.

Nem sokkal később egy igazán puccos étterem elé értünk ahol Taehyung oda dta a kocsikulcsot a felelős fiúnak, aki leparkolta a járművet.

- Jó estét!- köszönt nekünk a portás hölgy.

- Magának is. Kim Taehyung névre foglaltam két főre.- könyökölt a pultnak, egy laza mosollyal, amit a nő nem hagyott annyiban és elpirult.

- Máris mutatom, jöjjenek velem.

Tényleg szép hely volt. A mennyezetről egy nagy csillág lógott, a falakon pedig gyönyörű festmények díszelegtek. Miután Taehyunggal szemben leültem, s kikért magunknak egy-egy pohár édes, vörös bort, nem tudtam, hogy mit mondjak, de szerencsére nem is kellett.

- És mond csak, tetszik neked nálunk?

- Igen. Jimin nagyon soka segít nekem hála istennek.

- Ennek örülök.

- Tudunk másról is beszélni, nem csak a munkáról?

- Jeong Guk...

- Csak Jungkook.- vágtam a szavába.

- Jungkook... Nem tudom mit szeretnél elérni, de nem fog sikerülni. Én egy sikeres üzlet ember vagyok, nem mellesleg a főnököd. Tiszteletben tartom azt, hogy még fiatal vagy és az érzéseidet is amik eléggé nyilván valóak, de kérlek ne hozz kellemetlen helyzetbe.

- Senki sem beszélt itt érzelmekről és arról sem, hogy még fiatal vagyok. Csak szerettem volna megismerni a főnökömet.- háborodtam fel.

- Akkor elégnek kéne lennie annyinak, hogy tudod a nevemet és a koromat. Nem barátkozni jöttél gondolom a céghez.- szólalt meg, miután kihozta a pincér a kért italokat.

- Akkor ha meg bocsát, kedves igazgató úr.- álltam fel.- További szép estét!- indultam el.

- Jungkook...!- szólt utánam, de én már a kijáratnál voltam.

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy miért kell ennyire nyilvánvalóvá nyilvánítani, hogy nem kellek neki. Még csak meg sem kérdezhettem, hogy miért, mert a választ is biztosra vettem, ahogy azt is, hogy számára nem létezik más kapcsolat, csak a munka. Könnyes szemekkel sétáltam hazafele az eléggé hosszú úton, de úgy éreztem nem is baj, mert nem akartam haza menni. Nem akartam, hogy anyukám lássa mennyire fájt ez az elmúlt egy óra amit a főnökömmel töltöttem.

- Aiiish!- ültem le a legközelebbi padra, s sírva fakadtam.