Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

7.fejezet: Csók

Jimin a kezeit a nyakam köré fonták, én pedig a sajátjaimmal a derekán diktáltam a ritmust, mit az Untouchable c. zene adta.

- Te vagy a legjobb barát!

- Ennek örülök!- mosolyogtam le rá.

Talán percekig, de az is lehet, hogy órákig táncoltunk mikor az egyik pillanatban megláttam egy ismerős alakot a tömegben.

Taehyung ott állt a bárnál és úgy látszott, mintha keresne valakit a szemeivel. A mosoly lehervadt az arcomról, testem pedig kezdett meg merevedni, de Jimin tempója nem hagyta, míg végül találkozott a tekintetünk. A szeme olyan volt, mint az első pillanatban. Sosem láttak még olyan mélyre, mint azon az éjjelen. Az érzelmeim sorban jöttek felszínre, minden lépésével amit felénk tett.

- Szerintem ideje hazamennünk.- mondtam a barátomnak.

- De még táncolni akarok! Veled!- jött közelebb.

- Jimin ez ne...- mondtam volna, de ő nekem nyomva az ajkait, megcsókolt, engem teljes sokkban hagyva.

A szemeim egyből Taehyungra szegeződtek, de ő csak állt hat méterre tőlünk, kerek szemekkel, felvont szemöldökkel. A kezeimet finomat Jimin mellkasára helyeztem, s eltoltam magamtól, mit szemeiből kivéve nem értett. A fejemet oldalra biccentettem, mire ő lefagyott.

- Tae...- hült el.- Tae!- kiabálta, majd elindult felé, engem ott hagyva, de a főnökünk nem hagyott neki időt, elindult kifelé.

Ott álltam a tömegben, majd' kétszáz ember között és csak néztem őket ahogy egyre jobban távolodnak tőlem. Mire feleszméltem már nem is láttam őket, mégis utánuk siettem. Az utcán megpillantottam ahogy Jimint éppen egy taxiba segíti be, de ő mégsem szállt be mellé. Oda futottam hozzá, mikor az autó elvitte a barátomat.

- Én nem tudtam, hogy ti... Hogy te...- kezdtem volna el magyarázkodni, de jobbját felemelte, hogy csendre intsen.

- Nem érdekel a magyarázkodás. Amint tudod már Jimin sem, de ezek szerint holnap nem is várhatom a munkába, és feltételezem téged sem.- fordult teljes testtel felém.

- De! Nem ittam olyan sokat.

- De annyit ittál, hogy táncolj Jiminnel és hagyd, hogy úgy pörögjön a derekadnál, mintha ott akarnátok szexelni.- kezdett bele a vitába.

- Na álljon meg a menet! Lehet, hogy a főnököm vagy, de nem tartozik rád, hogy kivel táncolok!

- Dehogynem!- kiabált, mire a járókelők akik elhaladtak mellettünk, ránk néztek.

- Miért is?- fontam keresztbe a karomat.

- Mert...- akadt belé a szó.

- Mert?

- Mert a főnököd vagyok!

- Milyen olcsó kifogás.- horkantottam fel.- Ha igazi férfi lennél akkor nem paráztál volna be attól, hogy netán tetszel nekem és azért hívtalak el vacsorázni, hogy megtudjam van-e esélyem! De ahogy látszik te csak egy arrogáns, bunkó, zsémben férfi vagy! Nőjj fel!

- Nem beszélhetsz így velem!- emelte fel a mutató ujját.

- Már miért ne tehetném? Teljesen jogos!

- Oké! Sajnálom! Jimin után megfogadtam, hogy többet nem szegem meg a szabályt! Most jó?- tárta szét a karjait.- Itt nem arról van szó, hogy nem tetszel nekem, hanem arról, hogy engem lecsukhatnak, ha valaki bejelenti!

- Oké.- sóhajtottam.- Legalább most már tudom az igazat.

- Hívok neked is egy taxit.

- Oké.

- Még valami. Mielőtt mész.

- Mond.- adtam utat a mondani valójának.

Szavak helyett csak a derekamra fogott a baljával, s jobbjával a hajamba túrt, s finoman az ajkaimra hajolt. Ezt a csókot viszonoztam, hiszen a szívem őt akarta. Az ajkai olyan puhák és finomak voltak, mint a vattacukor. Egyszerűen megbabonázott az érzés amit adott. A kezeimmel átkaroltam a nyakát, így húzva magamhoz közelebb.

- Ez mi volt?- kérdeztem miután elváltunk.

- Meg akartam mutatni, hogy tényleg komolyan gondoltam amit mondtam. Ha nem lennék a felettesed, már rég randizhattunk volna úgy, mint egy rendes pár.