Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

43. fejezet: Elkötelezett kapcsolatok

Két hét telt el, Taehyung pedig teljesen beletemetkezett a munkába, így nem is tudtunk beszélni, még akkor sem mikor közös fotózásra mentünk. Valamiért úgy éreztem, hogy kerül engem, s mikor elegem lett belőle, hangot is adtam neki.

- Te kerülsz engem?- mentem utána a konyhába.

- Mi? Nem.- tettette a hülyét, aki nem érti mire gondolok.

- Akkor miért nem beszéltük meg a múltkorit ami a repülőn történt?- fontam keresztbe a karomat.

- Sok volt a dolgom.

- De meg kéne beszélnünk, nem?

- Jungkook, ezen igazából nincs mit. Teljesen máshogy gondolodunk.- húzódott fintorba az arca.

- Taehyung, most mégis miről beszélsz?

- Jó ötlet ez a házasság? Mármint biztos, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve?

Erre a kérdésére bennem maradt a szó. Nyeltem egyet mielőtt válaszoltam volna.

- Azt mondtad sosem hagysz el.- válaszoltam.

- Tudom.- bólintott.

- Akkor ezt most mire véljem?

- Nézd, én nem vagyok túl jó ezekben az elkötelezett kapcsolatokban...- vakarta meg a tarkóját.

- És? Most itt a lehetőség, hogy kipróbáld és boldog legyél. Velem és Yeontannal.- sétáltam közelebb hozzá.

- Tudom, de valami visszafog. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi, de nem megy ez nekem.

- Beparáztál az esküvőtöl?

- Is. A másik meg az, hogy egyszerűen nem tudom hová tenni magamban azt, hogy ha most mi egybekelünk és esetleg együtt is maradunk életünk végéig... ki viszi tovább a céget?- túrt a hajába.

- Te most komolyan a cég miatt aggódsz? Tae, lehet örökbe fogadni is.- borultam ki teljesen.- Ha ennyire fontos neked egy gyerek akkor menjünk el és fogadjunk örökbe.

- De bennem lenne a tudat, hogy nem az én vérem...

- Édes isten.- horkantottam fel.- Te meleg vagy! Még ha én bele is mennék, hogy egyszer(!!!), de tényleg csak egyszer megdugj valaki mást akkor se tudnád megtenni.- tártam fel előtte a szomorú igazságot.

- Tudom.- rökönyödött meg.

- Akkor?- emeltem fel a szemöldökömet.- Mit szeretnél?

- Mi lenne ha olyat csinálnánk, hogy felfogadunk egy béranyát?- vetette fel.

- Te meg vagy huzatva.- nevettem el magamat.- Szóval ki akarod verni egy kis flakonba vagy mi az és azt akarod, hogy egy nő magába rakassa a spermádat és te fizess neki azért mert talán teherbe esik.

- Igen.

- Na jó! Figyelj, nekem itt elég volt ebből! Most kérdezem utoljára. Velem akarsz még lenni?

- Nem tudom.- bökte ki.

- Oké.- húzódott egy fájdalmas mosolyra a szám.- Menjek el pár hétre? Szeretnél gondolkodni? Én már minden magamtól tellhetőt megtettem ezért a kapcsolatért, kész lennék ilyen fiatalon apa lenni a te kedvedért, elviselem a rajongókat, hogy minden nap a saját arcom köszön vissza rám a városban és otthagytam anyukámat aki mosz ki tudja kivel randizgat.

- Tudom...- suttogta.- Össze vagyok zavarodva.

- Azt látom. Mit tegyek, hogy ne így érezz?

- Semmi esetre se menj el, jó? Nekem szükségem van rád. Szeretlek téged.- fogta meg a kezem.

- Akkor velem akarsz maradni. De ezt miért nem lehet kimondani? Nincs itt senki hármunkon kívül.

- Veled szeretnék, de mint mondtad nagyon fiatal vagy még egy gyerekhez...

- Majd felnövök hozzá. Ebből áll a szülői lét. Én teljesen elköteleztem magamat melletted. Te is meg tudnád ezt csinálni én velem?

- Azt hiszem meg.- bólintott.

- Akkor ne aggódj.- simítottam az arcára.- Minden rendben lesz. Hiszel nekem?

- Hiszek.

- Jó.- pusziltam meg, finom, lágy ajkait.- Akkor ne halljak ilyet többet.- döntöttem homlokomat az övének.

- Ne haragudj.- fújta ki élesen a levegőt.

- Nem haragszom.