Jeon Jeong Guk a nyári szünetét kihasználva, munkát keres magának. Szerencséjére éppen a Kim's Coffee-ban keresnek felszolgálót. Rá is repül, s nem sokkal utána hívják, hogy kezdheti az első munka napját. Ekkor ismerkedik meg Park Jiminnel, aki hama...
Egy hét elteltével már kezdtem egészen jól csinálni a kávékat és a teljes ital, s étlapot bemagoltam, így már könnyebben ment a munka. Szerencsére Minwha kisasszony Jimint jelölte ki mellém az első hónapomra, így alkalmam nyílt többet beszélgetni vele. Mikor elmeséltem neki, hogy Mr. Kimnek vissza kell adnom a nadrágja árát, teljesen elfehéredett. Azonnal tudtam, hogy megtaláltam a lelkitársamat. Éppen ebéd szünetet tartottunk mikor megszólalt.
- Ezt nézd, Mr. Kim posztolt az instagrammjára.- mutatta felém a telefonját.
KTH
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A legfinomabb kávé Párizsban. Köszönöm szépen a vendég látást❤️
Likes: 236897 Comments: 47965
- Jó sokan ismerik az igazgató úrat.- hültem el a lájkok és a kommentek láttán.
- A legszexibb, pénzes, szingli pasi. Ne csodálkozz.
- Szingli?
- Persze!
- Egyébként miért kth a neve?
- Kim Taehyung a teljes neve. Nem tudtad?
- Nem.- ráztam meg a fejemet.
- Jesszusom, Jungkook! Honnan jöttél a Marsról?- bökött oldalba, miközben én próbáltam enni a szendvicsemet.
- Hát ne haragudj, egyszer találkoztam vele és az is pont elég volt így első látásra.
- Hidd el jó fej ő, csak meg kell érteni.
- Egyébként hány éves ez az ember?- néztem meg közelebbről.
- Húszonhat.
Lélekben fejen csaptam magamat, hogy mégis miért pont ő kell legyen a sok közül aki megtetszett nekem.
- Mi az?- hajolt közelebb, az elfehéredett arcomhoz.
- Semmi csak azt hittem fiatalabb.
- Ugyan már, ha fiatal lenne még ennél jobban is akkor nem ő lenne az igazgató, nem gondolod?
- Van benne valami...
- Jó napot!- szólalt meg előttem egy férfi.
- Szép napot! Mit adhatok?- mosolyogtam.
Hazaérve az első dolgom volt elővenni a telefonomat és megnyitni az instagrammot. Rákerestem Mr. Kimre, és amit láttam belülről elszörnyűlködtetett. Tökéletes volt. Persze csak külsőre, de nem tudtam nem végig nézni a képeit, amíg az egyiken meg nem akadt a szemem.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Valamiért úgy éreztem, hogy ha ott lettem volna akkor a ruhái nélkül fotózzák le.
- Szent isten...- suttogtam, a szívem pedig hevesen vert az agyam kreálmányától.
Nem voltam büszke rá, de egyből elképzeltem a ruhája nélkül, ahogy azt mondja nekem, hogy "Ülj rám". Fiatal voltam és még tomboltak bennem a hormonok, mintha az összes vér átárlamlott volna az alsó felembe, úgy éreztem egyre szűkösebbnek a nadrágomat. Az ujjaim akaratomon kívűl cselekedtek, s rányomtam a Követés gombra. Egy perc sem telt el, jött az üzenet, hogy visszakövetett.
- Bajban vagyok...- suttogtam magamnak, a hajamba túrva, s abban a másodpercben megrezzent a telefonom.
KTH: Szia! Ismerlek?
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek hirtelen. A saját főnököm akire ráborítottam egy kávét, nem ismer meg. Egyből arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy nem nézte meg a posztjaimat.
Letjungcook: Jeon Jeong Guk vagyok. Tudja, az akinek vissza kell fizetnie a nadrágja árát.
KTH: Áhh, megvan.
KTH: Amúgy is szólni akartam, de ha már itt tartunk akkor hagyd csak, nem kell visszafizetned. Minwha mondta, hogy egyedül élsz az édesanyáddal, ezért nem szeretném megnehezíteni az életét.
Letjungcook: Tényleg nem kell?
Egy pillanatra elhittem, hogy még kedves is, csak rossz napja volt aznap, de jött a feketeleves.
KTH: Nem tudsz olvasni?
Letjungcook: De, tudok.
KTH: Pedig azt hittem nem :) remélem megtanultad az ét-itallapot, mert holnap írnod kell egy tesztet, remélem elmondta ezt neked a húgom.
Letjungcook: Nem, de most már tudom. Az ét-itallapot pedig megtanultam, ne aggódjon.
KTH: Nekem nem kell aggódnom a te munkád miatt :)
- Mekkora arrogáns egy pöcs ez...- mérgelődtem.
Letjungcook: Vettem. Szép napot!
KTH: Viszont!
- Anyádat is viszont te bunkó.- csaptam le a telefonomat.
