Coffee || Taekook *BEFEJEZETT*

36. fejezet:A nap, a hold, a csillagok, az ég, a tavaszi lágy szellő

- Szerintem nem okés ez a srác.- ráztam meg a fejemet.

- Értem én, de ne akard már elijeszteni!- akadt ki.

- Most mi a bajod?

- Innentől mindenkire féltékeny leszel aki csak rá mer nézni a főnökre? Ha igen akkor nagy szarban leszel komám, mert mindenki őt akarja, persze Hoseokon meg rajtam kívül. Felejtsd el, hogy nem lesznek ilyen emberek. Azt meg végképp, hogy elhagyna téged másért.- szidott le.

- Igazad van. Hülye vagyok...- szégyelltem el magamat.

Ez után egész nap magamba voltam roskadva. Pont én ne bíznék Taehyungban? Sosem követett el olyan dolgokat amiket én és mégis képes voltam azt feltételezni, hogy lecserélne valaki másra.

- Mi a baj?- ölelt meg hátulról, miközben a vacsorát készítettem.

- Szeretsz? Úgy igazából...- hajtottam le a fejemet.

- Milyen kérdés ez?- lepődött meg.- Hogy ne szeretnélek? Te vagy az első és egyetlen ember akinek valaha ezt mondtam. Történt valami?- fordított magával szemben.

- Szerintem tetszel az új srácnak...- válaszoltam.

- És?- vont vállat.- Engem nem érdekel. Egyébként nem csak neki tetszem, hanem vagy még egymillió másik embernek.

- Tudom...- könnyesedett be a szemem a bűntudattól.

- Tudod mit?

- Mit?- néztem az arcára.

- Házasodjunk össze.- vigyorgott.

- Tessék?- sikkantottam fel.

- Nem tetszik az ötlet?- döntötte oldalra a fejét.

- De, csak ez kicsit gyors, nem?- vakartam meg a tarkómat zavaromban.

- Engem nem érdekel. Te vagy életem szerelme. Tudod milyen volt mikor először megláttalak? Mint egy álom. Lelassult az idő, és minden hang eltompult. Te voltál az egyetlen akit láttam a sok ember közül. Már akkor tudtam... már akkor... akkor beléd szerettem.

- Akkor miért voltál olyan hideg velem?- kerekedtek ki a szemeim.

- Mert nem tudtam, hogy te is ezt érzed-e.- simított az arcomra.

- Ugyan ezt éreztem. Taehyung, én is ugyan ezt éreztem!- markoltam a pólójába.

- Akkor te is tudod, hogy nincs senki és semmi ezen a földön ami elválaszthatna minket.- puszilt a homlokomra.- Sosem hagylak el. Nem lesz soha senki más akit ennyire szeretnék, mint téged.

- Tae...- csuklott el a hangom.

- Te vagy a minden, Kook. A nap, a hold, a csillagok, az ég, a tavaszi lágy szellő, az ok amiért megéri felkelnem nap, mint nap. Légy a férjem.- suttogta az ajkaimra.- Hozzám jössz?

- Igen.- leheltem.

Másnap elvitt egy ékszerüzletbe, ahol kiválasztott nekem egy gyönyörű, fehérarany gyűrűt, mit onnantól kezdve az ujjamon hordtam éjt-napallá téve. Elújságoltuk mindenkinek a hírt és persze az újságnak is, így mindenki tudta a világon, hogy rövidesen egybekelünk. Anyukám jobban örült neki, mint ahogy azt elképzelni tudtam volna. Yoongit neveztem ki leendő násznagyomnak, Taehyung pedig Namjoont.

- Figyelj csak...- kezdett bele, mikor én a fedetlen felsőtestén pihentem.

- Hm?- nyitottam ki a szemeimet.

- Yeontannak nem kéne egy testvér?

- Tessék?

Válasz helyett fölém ágaskodott, s csímpőjét nekem tolta, mire belőlem kifakadt egy halk nyőgés.

- El tudod képzelni, hogy mennyire izgató vagy?- harapta meg finoman a nyakamat, én pedig teljes izgalomba jöttem.

Kezei végigjárták az egész testemet, szájával pedig finoman kényeztetett. Sosem volt senki annyira finom velem, mint ő.

- Me...megint?- nyőgtem.

- Egész nap tudnám ezt csinálni veled.- nyúlt be az alsómba.- Minden alkalommal mikor hozzád érek, úgy érzem a mennyországba kerültem.- csókolt meg, kezét pedig lassan kezdte el mozgatni, így én belenyőgtem a csókunkba, mit elmélyített, s éreztem, hogy az egész testem lángolni kezd.- Annyira finom.- nyalta meg az ajkaimat.

- Tae...