Jeon Jeong Guk a nyári szünetét kihasználva, munkát keres magának. Szerencséjére éppen a Kim's Coffee-ban keresnek felszolgálót. Rá is repül, s nem sokkal utána hívják, hogy kezdheti az első munka napját. Ekkor ismerkedik meg Park Jiminnel, aki hama...
Nem írtunk ez után egymásnak, hiszen teljesen biztos voltam benne, hogy nem kér belőlem. Még sosem utasított vissza se lány, se fiú, de most az egyszer nagyon nehéz volt kitartani, hiába elmondta, hogy van barátnője. A hétvégém szabad volt, így az instagramot pörgettem, mikor kaptam egy értesítést, hogy felrakott egy új bejegyzést.
THV
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megnyílt az új kávézónk New Yorkban!
- Mindenhová elér a keze...- jegyeztem meg.- Vajon mit csinálhat most?- tettem le a telefont, majd a plafont kezdtem el bámulni.
A gondolataim körülötte forogtak és a körül, hogy a haja színe újra sötét barna, mint a régebbi képein. Mégis még mindig őrülten jóképű volt és biztosra vettem, hogy bármelyik nő/férfi befeküdne alá ha azt kérné.
Igazságtalannak éreztem, hogy pont tőlem nem kérné soha. Már csak azért sem mert az alkalmazottja vagyok.
- Jungkook, gyere le enni!- kiabált anyukám, én pedig erőt véve magamon, felkeltem, s lesétáltam a lépcsőn ami a konyhába vezetett.- Nem kérdeztem még, de milyen a munka?- szedte ki a tányéromra a feketebabos tésztát.
- Nagyon jó. Lett egy barátom is.- mosolyogtam.
- És a főnökök nem bunkók?
- Ez egyik kicsit az, de már kezd megpuhulni.
- Igazán?- ült le ő is.
- Igen. Kicsit jobban meg akarok ismerkedni vele.- kaptam be az első falatot.
- Jungkook, ugye nem akarsz kapcsolatot is vele?
- Jajj már, miért akarnék. Taehyung egy zsémbes, bunkó ember. Csak néha vannak pillanatai mikor kicsit kedvesebb.- vontam vállat.
- Kim Taehyung? De hiszen ő vette át az apjától a céget.
- Hát igen. Kicsit balszerencsés vagyok.- sóhajtottam.
- Ne mondj ilyet! Te egy tehetséges, okos, kedves és vicces ember vagy, kisfiam.
- Na jó, lehet, hogy tetszik... De csak kicsit.
- Nem szabad kapcsolatban lenned a főnököddel, viszont rám mindig számíthatsz. Ezt te is tudod, ugye?
- Igen.
Ez után már nem beszélgettünk, csak ettünk, majd megköszöntem az ételt és visszatértem a szobámba, s mikor ránéztem a telefonomra, láttam, hogy hívott egy szám, ígyhát visszahívtam. Amint felvette, beleszóltam.
- Jó napot kívánok! Jeon Jeong Guk vagyok és az imént hívott.
- Szia, én vagyok az Taehyung.
Még ha nem is mondta volna a nevét, felismertem volna arról a jellegzetes mély hangjáról.
- O...oooohh, hello.- villantak meg a fogaim.
- Ha gondolod ma megejthetjük azt a vacsorát.
- Tényleg? Az szuper lenne!
- Este hatkor érted megyek.
- Rendben.
- Visszhall!
- Visszhall...
Nem tudtam, hogy visszaért New Yorkból, de a gondolat, hogy a világ legszexibb pasijával fogom tölteni az estémet, mintha ezernyi pillangót szabadított volna fel a hasamban.
- Piszok mázlista vagyok.- álltam meg a tükröm előtt, hogy elismerjem magamat.- Itt az esélyem.
Még egy kicsit pihentem mielőtt öltözni kezdtem volna, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog történni, s mennyi ideig leszek el. Anyának azt mondtam, hogy céges vacsorára visz a főnököm, ő pedig persze, el is hitte. Nem tudtam hogyan öltözzek ezért az elegáns és a laza között maradtam. Felvettem egy fekete inget, hozzá tartozó nadrággal és egy fekete, Nike cipőt.
- Legyen szép estéd!- szólt utánam anya, mikor kinyitottam az ajtót.
