Case 143 - Stray Kids & Y/N Oneshots

🌳Az udvar legszebb fája - ChangLix

Inspirated by: Kingdom -Song of the Wind

Seo Changbin & Lee Felix

E/3

/BL, FANTASY, FAIRYCORE, FLUFF, NIMFA, KIRÁLYFI, VARÁZSLAT, BETELJESÜLETLEN SZERELEM/

Az udvar legszebb fája

A szellő erősen fújdogált az esti ég alatt, süvöltve suhant át az ablak alatt. A ház népe már aludni tért volna, ha az apró nép még nem szaladgált volna.

- Seo Felicia és Seo Yongbok most azonnal induljatok a szobátokba! Már rég ágyba volna a helyetek, ehelyett még itt rosszalkodtok. - szólalt meg az apuka komor tekintetével a két dezentor felé, akik nyúlcipőt húztak és az irányt vették szobájuk felé.

Betért a két ördögfióka után az apjuk, mécsessel kezében majd lerakta az éjjeli szekrényre. A láng finoman lobogott meleg fénye pedig beterítette a szobácskát, de a két csöppség szemében még parazslott a rosszaság.
- Nem tudunk még aludni! - nyafogott a kisebbik.

- Apuciii~ mesélj kérlek! - ült fel az ágyon az idősebbik. Törökülésbe ült a másik ágyon pedig a kisebb közelebb mászott édesapjuk alakjához.
Nagyot sóhajtott, komor tekintete azonnal meglágyult majd az ablak alatt lévő székhez vette az irányt. A két gyermek szemébe megcsillant a fény, arcukra mosoly ült.
- De csak egyet. - húzta közelebb a két gyermekhez és a mécses fényéhez az ülőalkalmatosságot. Becsukta a szemét, mint ha csak visszagondolt volna, hol is kezdje. - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi.
- Mint te papa? - mosolygott fel a kisebb.
- Igen, mint én pöttöm. - mosolyodott el. - Volt a királyfi, a legkisebb volt az egész országba, így úgy próbálta firtatni erejét, hogy bátorságot gyűjtve eljut a hetet hét országgal odébb lévő, üveghegyen túli varázserdő öreg Tölgyéhez. A sárkánnyal megküzdve és a mindenség tengerén át eljutva egy zord erdőn keresztül a világ legszebb helyére, ahol ez a bölcs öreg ent élt.

- Apuci. Mi azaz ent? - kérdezett a nagyobb.
- Egy faféle ember, kinél öregebbet és bölcsebbet sosem láttál. Aki uralja a fákat, susogva kommunikálnak. Mint most. Halljátok? - majd ujját felmutatta, mint ha neszre várna.

Egy fa hajlongott a szélben odakint néha megkocogtatva az ablaküveget.
- Ne féljetek. A fák a jó barátaim. Na hol is tarottam. - nevetett egyet fel.
- Ja igen... A királyfi elindult a Tölgyhöz kívánni az Örök tavasz országába, és helyette szerelmet lelt a fák között. Mikor megpillantotta a csodaszép nimfát, ahogy gyengéd termetét indák takarták és ahogy játékosan ugrálgatott az erdei patak vizébe. Ahogy bőrén a vízcseppektől megcsillant a fény, a királyfi szava is elállt. Szinte csak bámulta a szépséget...

Felix egy nimfa volt, az erdő egyik teremtése, aki azért volt, hogy egyensúlyba tartsa az állatokat az erdővel. Hogy segítsék a természet körforgását. Piciny keze ahogy a vizes aranyló hosszú hajába túrt kacéran villantotta mosolyát a királyfi felé ezzel pedig egyre hevesebbe kalimpált a nemes szíve felé.

- Ki fia vagy vándor? - lépett közelebb a nimfa fiú a nemeshez, hangja pedig csilingelve hatott az ifjú számára.
- Seo Changbin. A Keleti király legkisebb fia vagyok. Benned pedig kit tisztelhetek szépség? - mire az elpirult a kérdésre.
- Felix. - mosolyodott el - De az erdőben mindenki Lixnek hív vagy Pixinek. Én vagyok az erdő védelmezője és nimfája.
- Olyan szép vagy, ne vedd sértésnek. Férfit még ilyen gyönyörű szeplős arccal, kecses testtel sosem láttam. - szeme pedig csillogott az ámulattól, nem evilágian hatott a varázslény a nemesfiúra. - Találkozni akarok az Öreg Tölggyel.