Case 143 - Stray Kids & Y/N Oneshots

😳🎡 - Soha többet még egyszer - Minho & Y/N - Téli special ❄️

Inspirated by: Joonil Jung - The First Snow

Lee Minho & Y/N
E/3

/HETERO, TÉLI, KARÁCSONYI VÁSÁR, SOFT, TÉRISZONY, FÉLELEM, SZERELEM, ESTE/

Soha többet még egyszer

Mindig is utálta Y/N a telet, ugyan is ekkor jött ki minden évben az egész éves fáradtság. A tél amikor a levelek lehullanak, a fák teljesen csupaszak lesznek a természetből elvesznek a színek csak a sötét a szürkeség, ami komorrá teszi a mindennapokat. A ködös hajnalok, a hideg csontig hatoló reggelek, amikor a kocsiról kínkesevesen leküszködi a jeget a befagyott szélvédőről. Amikor kínjába nevet azon, mikor sikerül elindulni a hideg miatt a pára pedig ráfagy a belső oldalára a szélvédőnek a nagy kapkodásba. A kis lyukakon, illetve a kesztyűvel való próba a lekaparásra, hogy legalább arra a kis időre kilásson amíg a kocsi belső tere kicsit felmelegszik. Bezzeg a párja Minho, mindig figyelmezteti, induljon ki az autóhoz időben, ne kapkodni kelljen, hanem még időben olvadozzon valamit, de Y/N néha valahogy mindig kicentizi az időt.

Ahogy véget ért a szürke hétköznap, az ágyban bújva élvezve a meleg paplan, a forró ölelések és egymás társaságát Minho kitalálta, hogy milyen lenne, ha este fele bemennének a városba a karácsonyi vásárra, ugyan is ez lesz az első karácsonyuk együtt.
Annyira megtetszett az ötlet Y/N-nek, hogy kisgyerek energiával ugrálta körbe párját egy cuppanós puszit nyomott annak orcájára, ugyan is még sosem voltak közösen adventi vásárban.

A nap eltelt, Y/N pedig takarított, hol összebújva élvezte a pihenőnapot egy film és párja cicái társaságában.
Mikor pedig Minho gondolt egyet elkezdtek szedelőzködni. Meleg ruhát vettek fel rétegesen aztán megindultak kezén fogva a belvárosba. Még nem ment le teljesen a nap, de ahogy haladtak a házak között, az utcai lámpák felkapcsoltak és a karácsonyi hangulatban pompázó város ezernyi égősora villant fel, a szürke napokat meleg fényekkel elárasztva. Y/N szemében gyermeki csillogás felragyogott, kesztyűs kezeik összefonódtak még jobban, Minho pedig közelebb húzta párját ajkukon pedig mosoly villant, úgy andalogtak végig a járdán. Minho boldog volt, hogy párjának kis örömet okozhat.

Ahogy megérkeztek, az első forralt bort áruló bódéhoz mentek, és már vettek is a testet lelket felmelegítő italból egy adagot. Minho pedig gavallérként fizette is azokat, majd mikor megvette, odament Y/N-hez.
- Mennyi volt?
- Neked csak egy puszi baby. - Mosolyodott el kacéran Min és tartotta arcát Y/Nhez aki készségesen adott is egy cuppanós puszit. Majd egy újabbat ajkaira, amitől Minho csak jobban érezte magát.

A sok bódé között a gőzölgő itallal egymás mellett nézelődtek. Néhol megállva egy-egy vicces vagy különleges tárgyat egymásnak mutatva.
- Nézd Minmin! - majd Y/N egy karácsonyfás napszemüveget mutatott oda neki, majd Minho is felvett egy rénszarvas szarvas hajráfot, amin mindketten felnevettek.

Sok mosoly és már varázslatos este a sok villódzó fény alatt, a meleg itallal a hidegben Y/N és Minho lelkét is feltöltötte egy kis színnel elfeledve a tél szürkeségét egy időre.

Mikor pedig a vásár szélére értek a hatalmas térre állított karácsonyfa mellé Y/N az óriáskerék felé mutatott.
- Nézd Minho! Onnan milyen szép lehet fentről a város!
Minho a kerekékre felnézett, megrázta a fejét és egy kínos mosollyal nézett Y/N felé.
- Ugye nem akarsz felülni.
- Mi? De igen. Kérlek drágám!
- De... De kitudja milyen veszélyes...
- Naaa Minho - majd elkezdte húzni mancsait a szerkezet felé - Nem lesz semmi baj! Kérlek gyere fel velem!

- Nem... Nem akarok. - vakarta meg tarkóját a biztonsági kapu előtt Minho - Nem érzem magam biztonságba a magasba... - vallotta be kisfiúsan Y/Nnek. - Tériszonyos vagyok... Nekem ez nem megy Y/N.
- Kérlek. - kiskutya szemeit kivillantotta Y/N, aminek Minho nem tudott sokáig ellenállni - Végig fogni fogom a kezed. Kérlek.

- Hát...Jó... - sóhajtott nagyot.

Mire felragyogott Y/N szeme és mosolyogva csókolta meg szerelmét.

Remegő lábakkal szállt be Minho, nem egyszer megtorpanva a zártkabinba. Néha vissza nézve a biztos talajra, de párja végig fogta mancsát és egy biztató mosollyal magához húzta majd leültek a fülke egyik oldalába.
- Ne nézz le. Csak élvezd a tájat. Nézz messzire. - majd állkapcsa alá nyúlva emelte fel Minho arcát, miközben Minho szorította másik kezét.

Ahogy pedig fordult a fülke egyre felfele az óriáskerék tetejére, a várost szinte tátott szájjal pásztázta a két szerelmes, azt az ezernyi fényforrást, ami elárasztotta az utcákat. A távolban látszó égbe nyúló templom világító órája pedig megkondult az esti órára. És mint ha elmondtak volna egy esti varázst, az égből szállingózni kezdett a fehér hó.

Szikrázott a fényekben az egyre hevesebben hulló hó. Minho pedig párja mancsát el nem engedve, de már megenyhülve, kisgyermeki ámulattal nézte a téli csodát, ami körbevette.

Álomszerű volt, hol Y/N arcát hol pedig a finom hólepellel elárasztott házak tetejét nézte. Az idő pedig mint ha lelassult volna. Hozzábújt Y/N, majd átkarolta.
- Ne félj. Itt vagyok melletted.

-Örökre légy mellettem. - suttogta vissza.

A kerék fordult, és ők is a másik irányba nézelődve a folyómedret, a túlsó parton fénylő üzletek és házak sokaságát szemlélték. Minho pedig egy pillanatra el is felejtkezett a félelméről.

Sajnos ahogy mindennek, egyszer vége van. A kerék lassan visszafordult teljesen, helyükről felállva egymás karját el nem eresztve bizonytalan léptekkel újból megremegő lábakkal ment Minho a kabin ajtajához. Amikor pedig kinyílt és újból a földön lehettek, áldotta az eget, hogy nem lett semmi baj.

Felszusszant és felfele emelte a fejét a hulló hóesésbe.
- Na milyen volt? - Mosolygós Y/N láttán azonnal felsóhajtott egy nagyot és ajkai felfele húzódtak.
- Soha többet nem akarok felmenni erre a szarra... - mire Y/N elfagyott, ajkai lekonyultak.

- Nélküled...

Mire Y/N megboxolta egy picit Minho vállát.
- Naaa... Azt hittem ennyire rossz volt.
- Igazából...- vakarta meg tarkóját - Inkább igyunk meg egy adagot abból a finom forralt borból. A nagy félelemre kell az a szíverősítő, de előbb te baby. - magához húzta és megcsókolta. - Így már el is szállt a félelmem. Indulás a borért, csak hogy biztosra menjünk! - majd felnevettek mindketten, Y/N megrázta fejét és a hóesésbe indultak meg egy bódé felé.

A hóesésben a forró gőzölgő itallal a hatalmas karácsonyfa felé értek, mancsaik egymásba fonódva csodálták hol a fa színes girlandjait hol pedig egymás lélektükreit.
- Most már tudom, hogy ez lesz életem legszebb karácsonya. Mert itt vagy velem Y/N. - majd ajkaira hajolt lágyan. Bormámorosan és szerelmesen finoman egymás ajkait kóstolták míg Y/N meg nem remegett a hidegtől. Elvált Minho szerelmétől orrára csípett.
- Ideje haza indulni szívem, lezuhanyzunk és bebújunk a forró ágyikóba.
- De nem vagyok még annyira álmos.
- Nem is mondtam, hogy aludni fogunk, én valami jobbra gondoltam. - majd huncutan felnevetett és sietve mentek haza, a meleg házba.

❄️❄️❄️

Sziasztok babócák!

Lassan itt a karácsony! Megvettétek már az ajikat, vagy már készültetek rá kisebb kézműves ajándékokkal?

Nekem személy szerint még 3 embernek nincs meg az ajija, de kettőt tudok, egyel vagyok még mindig bajba, hogy mit fog kapni.

Jók legyetek!

Puszillak benneteket!

Angel Chan Lover