Case 143 - Stray Kids & Y/N Oneshots

💧Elengedés - HyunHo & MinSung

/Inspirated by: Ailee - Breaking Down/

HyunHo & MinSung
Minho - E/1
/BL , BÁNAT, FÁJDALOM, EMLÉKEK, VISSZAEMLÉKEZÉS, HIÁNY, ELSŐ SZERELEM, ELENGEDÉS/

Elengedés

Hát elérkeztünk ehhez a pillanathoz is.

Itt hagyom régi lakásom, és a páromhoz költözök. Annyira vártam már hogy elérkezzen ez a pillanat, bármennyire is szerettem a itt lakni, valami miatt mindig olyan szomorú voltam a múlt miatt.
De remélem ezt már el tudom engedni, mert új életet kezdek egy olyan ember mellett, amit nem gondoltam volna, hogy valaha is találok.
A csupa élettel teli izgága kis mókusarcúnak köszönhetem a legtöbb boldogságot amit eddig átéltem, de van akinek életem legfájdalmasabb emlékét.

Ahogy a sok szekrényt átkutatva pakoltam befele gondosan minden ruhám, tárgyam és egyéb apróságaim, az egyik gardrób legmélyén egy dobozt húztam ki.

Hogy is felejthettem ezt el?

Még megvannak a régi képek...

Leemeltem a doboz tetejét, szívem azonnal megremegett. A mosolygós színes fényképek fájdalmasan szép és törékeny emékeket hordoztak kezeimben.

Az első képen Hyunjin és én szerepeltünk. Annyira boldogok voltunk...
Hyunjin volt az az ember, aki megmutatta milyen igazán is szeretve lenni és milyen mélyen lehet szeretni.
A kép akkor készült mikor el kezdtünk járni. Annyira kis édes volt mikor első randinkon elvittem a vidámparkba.
- Minnie!! Vattacukrot akarok! - mosolygott rám szőkeségével.
- Előbb együnk valami normális kaját .- húztam fel a szemöldököm.
- De MINNIEEE! Én akkor is vattacukrot akarok! - nézett rám hatalmas bociszemeivel.
- Olyan édes vagy, neked nem lehet ellenállni se. Gyere te drámakirálynő veszek neked vattacukrot! - fogtam meg mancsát és a vattacukros bódé felé lépkedtünk.

- Köszönöm Minho. - és beleharapott vattacukrába, és azzal az édes msolyával rámvigyorgott.
- Nézd meg mit csinálsz! - nevettem fel - A vattacukor már most a hajadba van! - majd hátrasimítottam szőke tincseit és az édes szájára csókoltam. Nem tudom mitől , lehet a vattacukortól vagy maga a szája volt ennyire édes de szinte cukorsokkot kaptam édességétől.
Elolvadt kezeimközt. Lihegve váltunk el egymástól és kézenfogva indultunk a vidámpark játékai között meg.
- Minho~! - kiáltott egyszer fel - Nézd! Céllövölde! - mutatott az egyik bódéra - De cuki az a maci!! Én is olyat akarok! Minnie lehet??
Nagyot sóhajtottam, nem voltam annyira jó az ilyen játékokban, megvakartam a tarkóm.
- Nem egyszerűbb lenne megven...?
- NEM! - szakítta meg mondanómat . - Minnie, talán nem szeretsz? - megrebegtette szempilláit.
- Hát jó . - szusszantam fel - De cserébe kérek valamit! - mire a fiatalabb arcon puszilt.
- Ez volt az előleg! Menny és nyerd meg nekem azt a macit! - vigyorgott rám édesen.

Nagy nehezen de egy kisebb macit sikerült lőnőm, nem tudom hány órán át killódtam a céllövölde mellett, de mikor Hyunjin rám mosolygott mikor a kis macit megkaptam odaadtam Hyunjinnak.
- Édes istenem! Ez még cukibb mint a nagyobb! - majd megölelt hosszasan.
- Ne aggódj édes, ha hazaérünk kapsz valami nagyobbat is -súgtam fülébe halkan hogy csak ő értse, majd kacéran rávigyorogtam.


Aznap Hyunjin és én átéltük életünk első legszebb éjszakáját.
Testemet kirázta hideg a gondolat miatt is mikor nőket megszégyenítő módon nyögte nevemet...

Azt hittem Ő lesz a társam akivel le tudom élni az életemet... Azt hittem vele csak boldogság fogja átjárni az életünket, hogy ketten a világ ellen meg tudunk indulni és minden akadályt legyőzünk...

Arcomon a keserű nedű végig folyt, egyre inkább gyötörtem magam, de hagytam, hagy járnon át a fájdalom, hogy tudjak igen is élek.