A Főnök Szeretője

5. Fejezet

Reszkettem Kameron háta mögött. Nem akartam több bajt.
- Hogy van képed ezek után ide jönni? - morogta Kameron miközben még továbbra is a saját teste mögé rejtett. Egyik kezével hátranyult hozzám és fogta a kezem. Rá sem mertem nézni Adrianra.
- Át kell adnod Kameron... - sóhajtott - Tudod jól, hogy a főnök nem kímél neked sem. Nem vagy kivétel. Rá kell venni az apját, hogy fizessen. Nem kis összegről van szó Kameron! - mordult testvérére Adrian, amitől a gyomrom össze szorult. Kameron teste izzott az idegességtől. Féltem mi fog történni. Több erőszakot nem bírtam volna ki.
- Gyere ki velem azonnal a nappaliba! - utasította keményen Adriant. Felém fordult és homlokomra csókot nyomott - Kérlek, bármi történik, bármit hallasz, te ide bent maradj. Neked soha többet nem eshet bántódásod.
Kimentek a szobából és Kameron kulcsra zárta a hálószoba ajtaját.

Heves veszekedés zajlott az ajtó túloldalán. Csak arra tudtam gondolni melyikőjük fog vissza jönni értem. Talán ütéseket nem hallottam, de féltem. Féltem attól mi következhet még. Ültem az ágyon és csak meredten néztem előre, ki a fejemből. Egyszer csak csapódott az ajtó és megrezzentem. Hátra sem mertem nézni. Lehunytam a szemeimet és csak vártam.
Vártam, hogy vajon Adrian fog kihurcolni a szobából vagy Kameron meleg ölelése fog vigasztalni?
De egyik sem. A főnököm esett be az ajtón ahogy Adrian meglökte.
- Gyerünk Elena, nyomás! - parancsolt rám Adrian. Nem gondolkodtam egy percig sem, eszembe jutott, hogy Kameron a párna alá tette a pisztolyt ami védelmére volt. Hatalmas szemekkel egymásra pillantottunk, egyből éreztem, mindkettőnknek ugyan az jutott az eszébe.
Felkaptam remegő kezembe a fegyvert és Adrianra emeltem.
- Úgysem tudod használni. - nevetett fel, miközben Kameron már talpra állt és megragadta a testvérét, kivezette a házból. Kameron után eredtem, de a fegyvert még mindig Adrianra szegeztem. Megálltam Kameron előtt és mellkasára símultam. Lassan elvette tőlem a fegyvert és eltette.
- Ne gyere többet a házamba Adrian! Apával ezt én majd elintézem. - Sajnálattal néztem végig ezt a testvér harcot, hiszen egyikőjüket tipegő korom óta ismerem. Ennek ellenére nem tudtam felfogni hogyan s miért volt képes Adrian ilyet tenni velem. Vigasztalt rossz időkben, velem volt a jóban és a bajban. Azután lett ilyen rideg és kemény, hogy az édesanyja... édesanyjuk meghalt. Talán azután övezte be őket apjuk kemény nevelése.

- Mit fogsz tenni, hogy ez a probléma megoldódjon? - kérdeztem ebéd közben a főnökömet.
Pár óra eltelt a veszekedés óta. Le kellett fürdenem, mert úgy éreztem nem teljesen szabadultam meg a mocsoktól. Kameron addig hozatott nekem ruhát. Figyelemmel kísértem végig ahogy kapargatta a tányéron lévő ételt miközben bámulta az asztalt. Olyan hideg volt a tekintete, semmit mondó.
- Kifizetem a semmirekellő apád helyett a tartozást. Úgy fogja átutalni, mint ha a sajátja lenne. De mihamarabb le kell szállniuk rólad. Abban igaza van Adriannak, hogy még a saját apám is képes lenne tönkretenni ha ellenszengülök neki. De cseppet sem magam miatt aggódom, hanem azért, hogy egyszer nem tudlak megvédeni. Inkább elsimítom a dolgot. A héten nem fogsz bemenni dolgozni, itt leszel a hazámban és felépülsz. Viszont nekem be kell mennem rendezni a napi dolgokat.
Régóta nem kellett már... - sóhajtott maga elé - de majd most felhívom a testőreimet, hogy vigyázzanak rád ameddig távol leszek.

- Adjatok meg neki mindent. Ha egy pohár vizet kíván ti azt is visztek neki! Oda viszitek ahova menni akar, de egy másodpercre sem veszitek le róla a szemeteket! Ha megtudom, hogy egy légy akár csak a közelébe repült, mehettek vissza a szeméttelepre!
- Kameron kérlek. - csitítottam heves főnökömet. Már nem is gondolta át mit beszél feszűltségében.
- Nem lesz semmi baj!
Így teltek a napok, hajnalba felkelt és távozott. Minden magamra hagyott perc előtt vetett rám egy utolsó pillantást. Ha nem is néztem oda, éreztem a jelenlétét. Hiszen a szobát átjárta a férfi parfüm illata amit én boldogan lélegeztem be.

Már Pénteki napot írtunk, amikor Kameron kapta a telefont édesapjától. Megkapta a pénzét és nem kell tovább védenie engem, mert nem akar tőlem semmit. Kameron továbbra is hallgatott arról, hogy valójában kitől kapta meg azt a tíz millió dollárt.
Hálásan a főnököm karjaiba fontam magam és szorosan öleltem. Cirógatta a hátam, de még mindig nem nézett rám. Egyenesen az ablakon meredt kifelé komoly tekintettel.
Nem voltam benne biztos, hogy érdekel ami a fejében fortyog.
Leszálltam a mellkasáról és oldalra biccentett fejjel néztem rá, figyeltem mikor vesz észre. Amikoris végig futott valami a fejemben. Ez az ember honnan ismeri a családom?
Ijedten hátráltam Kamerontól és hevesen kapkodtam levegő után.
- Mi a baj? - idegesen felpattant a bárszékről Kameron és a kezem után kapott. Zavarodottan cikázott a szemem jobbra-balra.
- Honnan tudsz te az én családomról? Apám mocskos ügyébe hogyan ástad bele magad? Miért vonzódsz hozzám az első perctől kezdve, hogy megláttál? - Úgy éreztem pánikrohamot kapok a sok megválaszolatlan kérdéstől. Csak fogtam a fejem és próbáltam észnél maradni. - Válaszolj már! - mordultam Kameronra könnybe lábadt szemekkel.

Mindenre magyarázatot kaptam. Egyszerre éreztem sajnálatot és undort Kameron felé. Nem akartam már a főnököm közelében lenni. Mindennek ő volt az oka. Ő rángatta a szálakat. Miatta nem lett belőlem ügyvéd, hanem csak egy bolti vezető. Mert ő így akarta.
Azért nem találkoztam vele sosem mert édesanyjával lakott Olaszországban, a válást követően. Ő ezért is szelídebb, Adriannal ellentétben.
- Te tönkre tetted az álmomat! Miért? - kiabáltam
- Azért mert magam mellett akartalak tudni! Miattad a bérezésen is emeltem, csakhogy meglásd az ajánlatot és jelentkezz! Ahogy bejött az értesítés azonnal hívtalak.
- De én ügyvéd akarok lenni! Nem egy üzletvezető!

És itt elpattant az a bizonyos húr. Hátat fordítottam neki és hangos zokogásban törtem ki.
- Elena... - váltott gyengéd hangnemre, ami simogatta lelkemet ezek után is. - Évek óta figyelemmel kísértem az életed. Amikor Adrian először rabolt el... akkor csak azért nem vitt sehova hanem csak az autóba tartott, mert én vigyáztam rád távolról.
- Baszdmeg a védelmed! Nem tudom hogyan érted el, hogy ne vegyenek fel egyik nagyhírű ügyészséghez se, de holnapra elintézed, hogy felvegyen az a cég ahova először jelentkeztem és szépen kirúgsz!

Nem gondolkoztam tiszta fejjel. Olyan mérhetetlen haraggal beszéltem életemben először, amit gondolni sem mertem ezelőtt. Mégis hogyan jön egy számomra idegen férfi ahhoz, hogy megfosszon az életemtől? A főiskola utolsó napjáig görcsösen tanultam, hogy egyszer híres ügyvéd legyek, mindez azért, hogy egy napon eloszlassák ezt a vágyat? Na nem!
Ott akkor a pillanatban a földbe gyökerezett a lábam és háromszázhatvan fokos fordulatot vett minden bennem. Éreztem ahogy a szívem kalimpál az idegességtől. Mély lélegzeteket vettem s kifújtam.
Kameron lágyan derekamra helyezte a kezét amitől nem éreztem magam komfortosan. Éreztem meleg leheletét a nyakamra fújódni. Szívta magába hajamnak illatát.
- Kérlek érts meg engem. - rekedtes hangja visszhangoztt a fülemben, s egy könnycsepp csordult le orcámon. Grimaszolva elfordítottam a fejem és próbáltam visszatartani az újabb sírást.
Kitéptem magam fogásából, össze szedtem a holmimat és az ajtó felé rohantam. Az ajtófélfán támaszkodva vissza pillantottam, sóhajtottam egy hatalmasat.
- Tedd meg amit kértem tőled... - És eltűntem -