A Főnök Szeretője

26. Fejezet

Valószínű az első igaz szerelem érzete miatt ragaszkodtam Kameron Odell-hez. És mert évek alatt sem tudtam rajta túl lépni.
Mindannyiunk életében legalább egyszer megtörténik a varázslat, hogy megismer egy embert és onnantól kezdve függővé válik a személlyel kapcsolatban.
Nem tudod elengedni akkor sem ha megbocsáthatatlan dolgot tesz.
Ez a feltétel nélküli szeretet.
Ami vagy felemészti az embert, vagy korlátlanul boldoggá teszi.
Én egyszerre éreztem a kettőt. Mintha angyal és ördög ült volna a vállamon és vitatkoznak.
Egyikük támogatott abban, hogy Kameront kihozzam a börtönből, a másik fél harcolt, hogy utazzak egyedül amennyire messze csak tudok.
Szokatlan módon az ördög győzött.
Ez az ördög nagyokat tapsolt miközben az autómnak támaszkodva vártam Kameront a börtön kapuja előtt. És amikor megpillantottam, a szívem vissza nyerte a normális ütemét.
- Egy angyal vagy! - mondta miközben szorosan magához ölelt. - Sokat vacilláltam, hogy elfogadjam-e a szabad életet vagy bűnhődjek én is a bűneimért. De úgy szeretlek, hogy nem tudnék élni úgy, hogy te itt kint vagy ebben a rossz világban.
- Sok energiámba telt, hogy kihozzalak a börtönből, szóval szálljunk be a kocsiba és menjünk innen messzire. Élvezzük végre az életet. - feleltem mosolyogva.

Haza vezettem, majd kézen fogva léptünk be a házba. Kameron egyből meglátta az újszülött
Eloise-t és kezébe is vette, amitől még nagyobb szerelemmel néztem rá. Látni ahogy karjában tart egy babát, tudván, hogy akár az övé is lehetne, csodálatos látvány és érzés volt.
- Na és most mi lesz? Elmentek külföldre? - kérdezte Adele miközben át nyújtott egy bögre teát.
- Lehet az lenne a legjobb Kameron miatt, ha egy kis ideig itthon maradnánk és tudna pihenni mielőtt fejest ugrunk az új életbe. - feleltem továbbra is büszkén tekintve Kameronra aki a babának gügyögött közben.
- El tudod már dönteni szívem, hogy mit szeretnél, de nem lenne jobb maradni? Mindenkitek itt van a városban, itt van karriered és tudtommal már semmi baj nem érhet titeket. - Adele kicsit össze zavart, úgy éreztem igaza van ebben, de mégis távol akartam lenni kicsit.
- Nem muszáj egyből elköltöznünk. Maradjunk Palermóban egy-két hetet és haza jövünk ha már kiszórakoztuk magunkat. - szólt közbe Kameron.
Fejet biccentve jóvá hagytam az ajánlatát. Talán elhamarkodottan döntöttem a költözést illetően.
De akkor már késő volt, a házat már megvettem.

A nap folyamán még el látogattunk édesanyámhoz, jó volt végre vele is időt tölteni. Sütögettünk kint az udvaron, beszélgettünk és sokat nevettünk. Jó érzés volt, hogy anya is mindennel együtt elfogadja Kameront, ahogy én is. És a férfi akit szeretek tesz is édesanyám figyelméért, sosem ment üres kézzel. A kedvenc borát mindig vitte egy nagy csokor virág társaságában. Igyekezett lenyűgözni anyámat minden alkalommal.
- Mikor terveztek össze házasodni? - kérdezte anyám Kamerontól.
- Nem tudjuk. - szólaltunk meg egyszerre. - Úgy vélem a történtek után előbb meg kellene kérnem Elena kezét újra. - felelte rám kacsintva.
- Butaság fiam, Elena mindennek ellenére hordja a gyűrűt. Semmi okod aggodalomra, csapjunk egy nagy lagzit. Idős vagyok már, örülnék egy unokának is. - kuncogta térítés közben anya.
- Nem sietünk el semmit. - válaszoltam Kameron reakcióját sasolva.

Késő délután végleg hazatértünk. Attól független, hogy ma engedték ki, rendesen ki sem heverhette a börtön mocskos falait. El sem tudom képzelni mi történhetett odabent vele... Olyan más lett, mint azelőtt volt, hogy bezárták.
- Nem szeretnél mesélni a bent töltött időről?
- kérdeztem kellő óvatossággal, miközben kint az udvaron ültünk a kanapén össze bújva.
- Az elején maga volt a pokol. Hetente párszor addig vertek ameddig mozogni tudtam, mivel nem voltam hajlandó máshoz hozzászólni, csak hozzád. Ezzel akartam elérni, hogy a börtön előtt lássalak. Fogalmam sem volt, hogy te ki akarsz majd engem onnan hozni.
Bámultam Kameron szemeit, próbáltam nem sírni a szomorúságtól. Egyik kezét lágyan az arcomra helyezte, mosolyra húzta a száját és fürkészte az arcomat.
- Annyira vágyom a csókodra.. - suttogtam, majd azzal a lendülettel Kameron az ajkaimra tapadt.
Szerettem benne, hogy lágyan, de mégis vadul csókolt. Az ölébe húzott, kezeit a fenekemre tapasztotta. Én a haját markoltam és arra tudtam csak gondolni milyen rohadt szerencsés vagyok.
- Én kicsit többre is vágyom Angyalom. - lehelte az ajkamra.
Viszonzásul beférkőztem egyik kezemmel az alsóneműjébe és erősen markoltam a farkát. Hangos sóhaj hagyta el a száját amitől kellően beindultam.
- Még jó, hogy nincs szomszéd és Adele meg Ash is wellness hétvégén vannak. - mondtam miközben levetkőztem az összes ruhámból.
Visszatértem Kameron meleg ölébe, helyére igazítottam kemény ferfiasságát majd hagytam, hogy elmélyedjen bennem.
Annyira hiányzott Kameron közelsége, a baromira izgató nyögése, hogy nem igazán tudtam magam kontrollálni. Úgy élveztem vele a szexet, mint még sehogy. Egyik kezével a fenekem markolta, másikkal a tarkómat szorította és tüzes csókot járt kettőnk ajka. Szívem szerint megállítottam volna az időt.
- Kibaszottul hiányzott a tested Elena. - jelentette ki az élvezettől elcsukló hangon.
- Az érzéseink kölcsönösek Kameron Odell.
-feleltem miközben erőteljesen a szemébe néztem.
[...]

Másnap anya szült meztelen ébredtünk fent a hálószobában. Ameddig Kameron reggeli edzést tartott, én reggelit készítettem. Imádtam a villásreggelit.
- Mi lesz a terv mára? - kérdeztem a számat törölve.
- Menjünk el csavarogni. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjuk. - pajzán mosollyal csókot nyomott a homlokomra, azután elpakolta előlem az üres tányérokat.
Minden olyan tökéletes volt, féltem, hogy előbb-utóbb jönni fog valami ami elsöpri ezt a boldogságot.
Elhessegetve ezeket a rossz gondolatokat, Kameron háta mögé surrantam és átkaroltam. A kora ellenére nagyon jól tartotta magát, izmos hasán szerettem végighúzni az ujjaimat. Néha előfordult, hogy lentebb is tévedtek az ujjaim, mint például azon a csodaszép reggelen.
Kameron megtörölte kezeit, alsó ajkát beharapva kezeibe vett és a konyha pultra ültetett.
- Ajjaj, most bajban vagyok? - néztem fel a szemeibe huncut kislány módjára.
- Nem is tudja mennyire, Elena kisasszony. A büntetése izzasztó gyakorlatok lesznek. De ha szerencséje lesz akkor ma én gyakorlatozom többet, és ma szerencséje van.

A reggeli huncutkodás után együtt lezuhanyoztunk, utána elindultunk autóval amerre láttunk. Első körben lenéztünk a tengerre, játszadoztunk, mintha kisgyerekek lettünk volna. Önfeledten élveztük a szabadságot, abban a pillanatban el sem tudtam magam más helyzetben képzelni.
Csodáltam Kameron boldog arcát, sármossá tette őt a boldogság nagyon.
Délután szelve az utakat megcsörrent a telefonom, Kameron kérte, hogy ne vegyem fel, de a rossz előérzetem nem tudott engedelmeskedni.
- Halló? Kivel beszélek? - szóltam bele kíváncsian.
- Szia Elena! Bocsánat, hogy zavarlak. Liam vagyok, azonnal be kell jönnöd a céghez, baj van.

A női megérzések sose csalnak...