A Főnök Szeretője

16. Fejezet

És miközben fürkésztem Kameron lángoló szemeit, végig futott a fejemben; Fel kellene adnod!
Gondolkodtam és gondolkodtam.
Adjam fel a saját biztonságom az érzéseimért?
- Képes lennél Alexanderral együtt dolgozni apád és az öcséd ellen? - Kérdeztem, közben kezeimet arcára tettem. Másodpercek alatt kialudt a tűz a szemeiben és lassabban vette a levegőt.
Tudtam, hogy nehéz dolgot kérek tőle. De így tarthattam meg a tervem és maradhattam Kameron mellett.
- Mindenképp kellek neked mert minden bizonyíték nálam van amivel nyerhetsz. - Felelte magaelé suttogva.
- Ki tudnád teregetni a családod szennyeit? Abból neked is bajod lenne. Azt nem akarom.
- Majd úgy faragjuk, hogy én ne legyek benne. Különben meg ha tényleg olyan jó ez az Alexander akkor esélyük sincs. Felettem el fog siklani a bíró figyelme.
- Ezt józanul is meg tudtuk volna beszélni. Erőszak nélkül.
- Ezt váltod ki belőlem Angyalom... - felelte rekedt hangon.
   Két nap elteltével össze gyűltünk az irodámban hármasban. Már előre tudtam, hogy nehéz lesz velük a munka, főleg a kettőjük közti konfliktus miatt. Nem volt ellenséges lépésük egymás irányába, de a szemeik csak úgy csatáztak.
Izzott körülöttünk a levegő.
Alexander végig a munkán tudta tartani a hangsúlyt, de Kameron itt-ott szórt el kétértelmű megjegyzést. Cseppet sem volt könnyű békét tartani.
Valahányszor elhallgattam és csak füleltem a beszédjüket, lejátszódott a fejemben, hogy egy tudatalatti verseny közepén voltam.
Alexander a megtestesült nyugalom, határozottság, fegyelem és mindenáron a javamat akarta szolgálni. Mintha bizonyítani akart volna, hogy ő szerves ellentéte Kameronnak.
Hiszen Kameron végig ideges volt, feszült, teljesen az érzelmei irányították.
És ami a legjobban feltűnt, a mérhetetlen féltékenysége. Nem bírta levenni a tekintetét Alexander reakciójáról amikor szóhoz jutottam.
- Mikor szeretnéd megtenni a feljelentést Elena? Minél hamarabb meg kell kezdenünk. Évekbe is bele telhet. - Mondta Alexander, ujjaival kopogtatva az üveg asztal felületén.
- Ha hazaértem össze szedem a kórházi jelentést a régebbi esetről és holnap munka előtt Kameronnal, mint tanú, megteszem a feljelentést. - Feleltem a szemem sarkából az említett férfit sasolva.
- Rendben, majd értesíts.
Alexander ki tolta maga alól a széket, fejet bólintva távozott az irodából.
Kameron rám vetette tekintetét, majd alsó ajkát kissé beharapta miközben húzott magához közelebb a székkel együtt.
- Most mi az? - Kérdeztem kuncogva.
- Annyira izgató ez a főnök stílus amit képviselsz. Nagyon szexi! - Közölte kacsintva.
- Hm, köszönöm Kameron. Viszont most sajnos mennem kell vissza az eredeti munkámhoz. Még el kell intéznem pár dolgot a dolgozókkal kapcsolatban. Nem érek rá egész nap cseverészni.
- Ne csináld szépségem. Biztos akad tíz perced amit rám szánhatsz.
- Mi lesz velünk ha kiderül a viszonyunk? - Néztem csillogó szemekkel Kameronra, miközben a hajamat igazgatta.
- Senkinek sem kell tudnia. Ami az irodában történik, az ott is marad. - Felelte pajzán mosollyal, azután már csak a száját éreztem sajátomon s pillangókat gyomromban.
Igen, természetesen érdekelt mit gondolnak a munkásaim, hiszen Kameronnak minden felett befolyása volt, így ismerte mindenki. Nem akartam, hogy esetleg bármi gondolatuk legyen a posztommal illetően. Vagy megkérdőjelezzék a sikereimet.
   Két hete zajlott már a nyomozás.
Kameron folyton szolgálta az információkat családjával szemben. Szemrebbenés nélkül nyújtotta be az összes papírt. Fogalmam sincs hogyan volt annyi ereje, hogy nap, mint nap velünk együtt dolgozzon ellenük.
- Csodállak, hogy van bátorságod szembe menni a családommal. - Mondta Kameron miközben fejére húzta a napszemüvegét.
- Már ne haragudj, de neked van a legnagyobb bátorságod, hogy a saját családod ellen dolgozol.
- Számomra halottak. Vans a saját anyám gyilkosa. Adrian pedig egy bérgyilkos. Ha választanom kellett volna, inkább vagyok a te bátyád. - Felelte mosolyogva. - Bár... testvéredként is dugnálak.
- Átnézett szemüvege felett és vizslatta a reakcióm. Én csak kislányos zavaromban forgattam a szemem és vigyorogtam.
Rövidesen megérkeztünk az ügyvédi irodába. Kameron udvariasan ajtót nyitott, majd sétáltunk a fehér márvány lapos, félkör íves recepciós asztalhoz.
- Alexander Monter úr megjött már? - Kérdeztem az irataimat igazgatva.
- Igen Elena asszony! Fent várja önöket az ebédlőben.
- Köszönöm drágám! - Fejet biccentve elhaladtunk a recepció mellett, Kameron ismét udvariasan magaelé engedett a felfelé vezető lépcsőn.
Össze gyültünk hárman a teremben, majd tárgyalni kezdtük a következő lépést. Ameddig vártuk az elfogató parancsot nem dőlhettünk hátra, ötletelnünk kellett a további lépésekről.
- Az első ügyben leginkább Kameronra lesz szükség. Mivel több indokkal jelentettük fel őket, így az elejétől a végéig számon lesznek kérve. Tehát a tanúskodásra onnantól kezdve lesz szükség. Előzetesbe lesznek helyezve, de a nyomozás sokáig fog tartani hiszen óvatosan dolgoztak. Ha nem találnak semmi bizonyítékot és csak Kameron szavaira tudnak hagyatkozni, nagyon nagy lesz a rizikó, hogy mi legyen a döntés az első tárgyalást követően. Esetleg még egy, vagy kettő tanú, vagy a kárt elszenvedő személy válna előnyünkre. - Vázolta Alexander fel-alá járkálva a helyiségben.
- Lehet van egy férfi akitől Adrian vette el a feleségét mert az veszélyes ügyletekben utazott. Biztos szívesen tanúskodna most, hogy nekünk volt bátorságunk szembe szállni velük. - Felelte Kameron felcsigázva.
Annyira aranyos volt ahogy sorra jutottak eszébe a dolgok. Mintha iskolában ültünk volna és a tanár a helyes megoldásokat kérdezi tőle.
Kameron veszélyesen okos volt, cseles és remek meggyőző képessége egy perc alatt levette az embereket a lábukról. Ügyesen manipulált, így nehezen lehetett neki bármiben is nemet mondani. Tudtam, hogy a tanúkat már aznap telefonon keresztül rá tudta volna bírni arra, hogy eljöjjenek a tárgyalásra.
- És ott van az én anyám is. - Amint kimondtam, Alexander és Kameron tekintete azonnal rám szegeződött. Alexander ezután erősen összevont szemöldökkel nézett Kameronra. Éreztem rajta, hogy menten elpusztítaná a családjával együtt.
- Az egyetlen szerencséd, hogy Elena szeret téged és nem akarok neki fájdalmat okozni. Különben már mindhármótokat megöltelek volna. - Alexander szorosan Kameron arcába állt, amiből tudtam, hogy nem fogja magát hagyni.
- Óvatosan a szavakkal! - Válaszolta kemény, szigorú hangnemben. Tudtam ha nem állok kettőjük közé akkor egyik percről a másikra vérfürdő lenne.
- Khm, fiúk. Szerintem mára vége a tárgyalásnak. Úgy látom rendesen elfáradtatok.
   Alexander fejet csóválva elhagyta a termet és erősen csapta be maga után az ajtót. Impulzívan kapkodtam levegő után. Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy köztük konfliktus volt.
Miután rendessé vált a pulzusom, hagytam, hogy Kameron vezessen hazáig. Néma csend uralta az autót. Néha káromkodás hagyta el ajkait a veszélyesen közlekedők miatt.
Egyszer csak hirtelen lefékezett előttünk egy autó, Kameron igyekezett kitérni az ütközésből, így gyorsan balra rántotta a kormányt. Ahogy egymásra néztünk látszott az aggódás.
Nyugtatásul megfogtam a kezét. Rövidesen az incidens után a házamhoz értünk.
- Nem válaszoltál még. - Kezdte magaelé suttogva. Kezeivel bekerített a magas kerítés falához. - Légy a feleségem Elena... Látod, mindent képes vagyok megtenni érted. - Lassan csókot lehelt a homlokomra, majd mélyen a szemembe nézett.
- Leszek a feleséged...