A Főnök Szeretője

18. Fejezet

Tizenöt éves voltam amikor édesapám leült velem komolyabban beszélgetni az ügyeiről.
Aznap gipszelt karral jött haza a kórházból és sebtapaszos volt az arca.
Mégis amikor belépett az ajtón, s megpillantott engem, tudott mosolyogni. Én dacosan a szobámba rohantam, hiszen nem akartam nézni ahogy apámat időről-időre szétrombolják. De később megértettem egy beszélgetés keretén belül, hogy miért történik mindaz, ami.
- Kincsem, el kell mondanom neked, hogy valójában mi történik apával. Én szerencsejáték függő vagyok lányom. Havonta elmegyek szerencsét próbálni, viszont sosem tudok győzni. Apád egy örök vesztes. De sosem adom fel, mert nem tudom. Győzni akarok minden áron. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy a nagy Waller nem fog vesztesként távozni a helyszínről. Sajnos ez nem olyan könnyű. Olyan hatalmas tétekben játszunk, hiába nem tudom megfizetni, ott a remény, hogy egyszer nem nekem kell. Viszont sajnos de, mindig nekem kell. És ha nem tudok fizetni, ez történik velem. Tudod, a csúnya bácsik elkapnak. Az Odell család évek óta a versenytársam. Áll valami háttér mögöttük, de nem sikerül rájönnöm mi az, viszont nagyon erős, veszélyes. Nagy hatalmuk van. Sose állj szóba egyikőjükkel se!
- De apa! Mi lesz velünk ha egyszer nem jössz haza? Mi nem érünk többet a játéknál? - Ennél a kérdésnél a jelenlevő édesanyám sírva viharzott el a szobából. Tudtam, hogy neki épp olyan nehéz a helyzet, mint nekem, vagy még nehezebb is.
Édesapám nem válaszolt, lehajtott fejjel ment a felesége után.
Beültem az ablakpárkányba és az ujjaimat morzsolva néztem ki az ablakon. Időnként letöröltem az arcomról egy gördülő könnycseppet.
Talán apám bele sem gondolt, hogy milyen traumát okoz egy sebezhető kislánynak azzal, hogy terrorban tartják a szeme láttára. Nem ilyen gyermekkorról álmodtam, abban biztos voltam.

Elfehérdve távolodtam el Kamerontól amint megpillantottam a fekete kisbuszt ami előttünk állt meg kereket csikorgatva. Egy csapat fekete ruhás férfi hagyta el a járművet. Kameron a háta mögé terelt és egyik kezével az enyémet fogta, másikkal a fegyverét markolta.
A szívem majd' ki ugrott a helyéről.
Csak Adelet tudtam nézni akit Ash ugyan úgy teljes életnagyságában védett. A baba járt a fejemben akit a szíve alatt hordott. Nem lehetett még egy áldozata annak a családnak!
- Zion?! Ti mit kerestek itt? - Mordult Kameron az egyik fekete ruhás emberre.
- Emlékszel apádra és az öcsédre? Képzeld Kameron, ameddig ti itt romantikusan sétálgattok, ők előzetesben rohadnak délelőtt óta! - A fekete ruhás férfi egyértelműen tudtára adta Kameronnak, hogy milyen következményei lesznek ennek a folyamatnak, ahogy a zsebébe nyúlt fegyveréért.
- Ugye nem akartok meghalni? Pontosan tudod, hogy a hatóságok figyelnek titeket és az embereim is. Egy jelzés elég nekik, hogy egyből itt teremjenek. Menjetek innen most! - Csukott szemmel, heves szívveréssel vártam, hogy vége legyen a rémálomnak amibe belecsöppentünk.
- Tényleg feladnád a családod és meghalnál egy szakadt nő miatt? - Kérdezte, hogy ingerelje Kameront. De ő végig higgadtan állt előttem és egyenes háttal figyelte őket.
- Ma senki nem fog meghalni. Ti elhúztok a picsába mielőtt mindegyikőtök kap a fejébe egy golyót! De ne aggódj, ti is mentek a börtönbe, sikerült elintézni a pincsi csapatodnak! Kezdj el búcsúzni a családodtól te szemétláda...
A hatóságok pillanatokon belül ellepték az utcát. Egyenként fogták el őket és vezették a rendőrautóba. Hatalmas levegőt vettem megnyugvásul. Féltem, hogy vér fog folyni azon a gyönyörű decemberi estén.
Viszont Zion utolsó mondatát nem tudtam kiverni a fejemből azon az estén; "Apád csak akkor bocsát meg, ha a nő kezéről lekerűl anyád gyűrűje!,,
Margaret Odell becses gyűrűjét kaptam Kamerontól egy hete a Brighton parton. Számomra a valaha ért legnagyobb megtiszteltetés, hogy amit édesanyja ráhagyott örökség, most az én ujjamon pihen. Megfogadtam a vőlegényemnek, hogy az életem árán is vigyázni fogok rá és soha senki el nem veheti tőlem.
Most pedig vissza kellene adnom, hogy még Thomas Odell bocsátson meg a fiának?
Na mit nem!
Mégis mire neki az a gyűrű amit ő maga vett le a halott felesége kezéről? Szégyentelen egy ember volt.
Ez adta a legnagyobb bátorságot a bosszúhoz. Magamon viseltem a két legfőbb áldozat ajándékát.
Nyakamon édesapámtól kapott ékköves nyaklánc, ujjamon az ördög áldozatának gyűrűje. Soha addigi életemben nem volt olyan forrás ami felruházott volna mérhetetlen erővel.
Mégis valamilyen szinten sajnáltam Kameront, és ha az ő biztonságán múlott volna, magamtól is megszabadulok.
- Sose fogod levenni azt a gyűrűt! Annak ereje van Elena, nem véletlen te kaptad és nem véletlen tőlem. Ez fog minket összetartani. - Magyarázta Kameron miközben néztem ki a terasz ajtaján.
Letört állapotba kerültem az eset után. Újra és újra lejátszódott a fejemben a forgatókönyv mi történhetett volna.
- Mégis milyen ereje? Adele meg is sérülhetett volna egy gyűrű miatt ha elfajul a dolog!
- Adelet pont olyan erővel védtem volna, mint téged. Kérdés nélkül adnám az életem mindkettőtökért. A szemem fényei vagytok. - Szorosan magához húzott Kameron, s még levegőt is halkan vettem, hogy hallhassam a szívverését. Abban a pillanatban az volt az egyetlen dolog ami nyugalmat adott.
   Másnap reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Alexander hívott. Győzedelmes hangulatban közölte, hogy a bizonyítékok erőssége miatt előzetes letartóztatásban részesítették Thomas Odellt, Adrian Odellt és a jelenlevő testőreiket is. Azonnal felidéződtek bennem az azt megelőző este történtek.
Testemet átjárta a hideg.
Alexandernek nem mondtam el telefonon keresztül, találkozót kezdeményeztem mely során elmondhattam.
Tudtam, mint védőügyvéd tudnia kell az eseményről, így az volt a legtisztább ha kellemes körülmények között tájékoztatom róla.
Délután készültem a találkozóra, mikor Kameron lépett be a gardrób szobába.
- Hova készülsz kedvesem? - Tette fel a kérdést az ajtófélfának támaszkodva.
- Alexanderrel találkozok. Megtudta, hogy az apád és az öcséd előzetesben vannak. Mire csak annyit feleltem, hogy mást is tudnia kell. - Kameron szeme tűzben izzott. Három méter távolságból is érezni lehetett a mérges hőt amit árasztott magából.
- Veled megyek! - Mordult rám rekedt, szigorú hangon.
- Köszönöm, de nem kell gardedám.
- Nem kérdeztem Elena, hanem kijelntettem, hogy veled megyek. - Közölte nyers, rezzenéstelen arcal.
- Jó! Van két perced elkészülni. A kocsinál várlak. Ha késel, nélküled megyek. - Válaszoltam miközben vállammal arrébb lökve kiférkőztem az ajtón. Jogosan merült fel a kérdés, volt oka féltékenynek lenni?
Volt.
Nem voltam biztos Alexander érzéseiben. Abban sem voltam, hogy milyen messzire lett volna képes elmenni miattam. Egy valamiben voltam biztos.
Hogy Kameron sosem bocsátja meg a múltban történteket. És nem nekem, hanem Alexandernek.
- A védelmem alatt állsz. Nélkülem mosdóba sem mész Elena Waller kisasszony! - Taglalta miközben helyet foglaltunk az autó meleg ülésén.
Imádtam a tört fehér színű 2019-es BMW M3-as autómat. Már a hangjától megborzongtam.
De ami élményt nyújtott a vezetése, leírhatatlan.
- Előttem nem tudod leplezni ilyen olcsó dumával a féltékenységed Kameron Odell úr. - Válaszoltam a szám szélén rejtett mosollyal.
Ajkát beharapva rázta elégedetten a fejét miközben elindultunk az autóval.
Minden beszélgetéssel közelebb éreztem magamhoz. Minden szemkontaktussal szerelmesebb lettem belé.