A Főnök Szeretője

14. Fejezet

Kisvártatva megtöröm a kínos csendet. Nem tudtam tovább ülni és bámulni a medence fényében úszó árnyékokat.
- Kameron, miért hívtál félre a többiektől?
Lágyan rám tapasztja tekintetét és halk sóhajt ereszt ki. Arcán izgalom és hátrálás formálódott. Nem gyakran láttam elgyengülve. De akkor, mintha a világ összes fájdalma kiült volna az arcára.
Lassan térdre ereszkedett előttem, kezeimet a tenyerébe temette és a szemem mustrálta.
- Tudod Elena - kezdte alig hallhatóan -, teljes szívemből szeretlek. Ha választanom kellene a saját és a te életed között, habozás nélkül téged választanálak. Nálad tisztább ember ezen a földön nincsen. - taglalja egy szuszra -, Soha többet nem akarlak elveszteni. A világot szeretném a kezedbe adni.
- De? - kérdezem a szavába vágva, amitől megfutamodik és zsebre tett kézzel hátat fordít és a medencét vizslatja.
Fürkésztem Kameron izmos testét, újra és újra lejátszottam a fejemben az utolsó szexuális pillanatunkat. Mégis a komor hangulattól ami a kertet övezte, elterelődött a figyelmem és tovább néztem Kameron hátát.
- De nem tudok százszázalékosan melletted lenni ha te úgy nem döntesz. Márpedig ahhoz el kell engedned a múltat és elfogadni ugyan azzal a rosszal, mint ami jóval is. Tudom. Oké. Lehet több a rossz, mint a jó, de nem mutattam még az összes oldalam. Nem volt rá időm, mert valami mindig közbe jött.
- felelte, azután mély pillantást vetett rám.

Igaza volt. Nem tud kibontakozni ha én arra esélyt nem adok. Mégis üldöz a múlt. A családja tette tönkre szépen lassan az életem. Elvették apám összes vagyonát, azután az életét is. A gyorsan történt eseményektől nem a magánéletem helyeztem előtérbe, épp ezért nem gondolkoztam azon, milyen lenne az élet Kameronnal. Félelemmel teli? Akadállyal teli? Szenvedélyes?
Talán az összes együtt.
Át kellett gondolnom, hogy mindent fel szeretnék-e tenni egy lapra, és kockáztatni az életem.
- Elena... - lassan ismét letérdelt elém, majd csókokat hintett kézfejemre -, Szeretném veled az egész életemet leélni. Légy a feleségem és én minden gondodat leveszem a válladról, boldogságban foglak füreszteni. - kántálja széles mosollyal az arcán.
- Most megkérted a kezem?
- Igen... Nem bírom tovább nélküled. Nem a távolságodba szerettem bele, hanem az ajkaidba. A gyönyörű szemeidbe. Az illatodba. Érezni akarlak minden áldott nap.
- De én nem tudom, hogy mit akarok. Erős múltunk van. Nagyon. Más ember szóba sem állna veled.
- Épp ez az. Szeretsz, valld be Elena! Ha nem szeretnél, nem tudnál velem még mindig egy helyen lenni. Beszélni, vagy foglalkozni velem.

Kameron szavai elgondolkodtattak. Talán igaza van, de a bennem szunnyadó félelem nem hagyott alább. Akkor már nem is tőle féltem, hanem a családjától. Ők maguk a megtestesült ördögök.
- Szeretnék időt kérni. - téptem ki kezeimet övéből -, Nem vagyok biztos, hogy most jó döntést hoznék.

A szemébe sem tudtam nézni Kameronnak. Szótlanul felálltam a bézs színű ülőgarnitúráról és az ajtónak vettem az irányt. Mielőtt átléphettem volna a küszöböt Kameron karjaiba vett, kapálózással igyekeztem ellenállni amit azzal csillapított, hogy ajkamba harapott.
Vitt a karjaiban, mint ha csak egy zsák krumpli lennék, vonultunk át a konyhán.
- Azta haver! Igent mondott? - kérdezte Ash széles vigyorral.
- Nem mondott, épp ezért viszem most magammal. Hátha meggondolja magát. - felelte Kameron pajzán mosolyt villantva rám.
A szobába érve, óvatosan a földre engedett majd magunk mögött kulcsra zárta az ajtót.
- Bántani fogsz? - kérdeztem földbe gyökerezett lábakkal.
- Tőlem nem kell félned. Egy hajszálad sem görbülhet mellettem Elena! - válaszolta könnyed higgadtsággal -, Nemet mondtál? Nem baj. Attól még az enyém vagy. Ha nem Elena Odell leszel, a tested, a lelked ugyan úgy hozzám tartozik. - kántálja szótagolva, egyre közeledve felém. Amint egy hajszál választja el a szánkat, vágyaktól túlfűtött sóhajt lehel és derekamnál fogva magához ránt.
Nem bírtam tovább vissza tartani a bennem szunnyadó kísértést Kameron után.
Mohón szájára tapasztottam a sajátomat.
Faltuk egymást, mintha egy hete nem ettünk volna. Testének melege fűtötte az egész szobát, az én testem is izzott már a vágytól, hogy érezzem magamban őt.
Szinte szaggatva kivetkőztetett a ruhámból, ölébe vett és a falnak nyomott.
Továbbra is tüzesen csókcsatáztunk.
- Nem helyes amit teszünk. - súgom két csók között.
- Nagy ívben baszok rá mi helyes és mi nem Odell főnök asszony! - lihegi ajkaim közé.
- Utállak! - kuncogom.
- Tudom. Ezért foglak keményen megdugni!
Hirtelen mozdulattal az ágyra fektetett és mellbimbóimat hevesen kezdte felváltva izgatni nyelvével. Halk nyögések hagyták el ajkaimat.
Egyik kezével fehérneműmbe hatolt, nedves nagyajkaim között borzasztó lassan izgatni kezdi érzékeny testrészemet, melytől feszülten nyomom egyre jobban kezének a csípőm. Kis idő múlva lábával még nagyobb terpeszbe kényszeríti lábaimat és miután lehúzta nadrágját éppen annyira, hogy kőkemény férfiassága kiférjen, határozott mozdulattal felnyársal.
Mozdulata a felizgult testemtől független mégis fájt, de egy mély levegő után hagytam magam az élvezetnek. Pár óvatos lökés után ismét határozottan belém hatol, amitől mindketten hangos nyögésben törtünk ki. Egymásra vigyorodtunk, majd összefonódott a testünk és elöntött a gondatlanság érzése.
Ismét, pár mozdulat után csípője egyre gyorsabban csapódik nekem, észbontó gyorsasággal dugni kezd.
- Mielőtt elélvezel, el fogok mondani valamit. Ha kicsikarom belőled az orgazmust, te is mocskos vagy a lelked mélyén. - szól közbe az aktusnak.
Alig láthatóan bólintok, nem is figyeltem mit beszélt, csak az egyre jobban feszülő élvezetre összpontosítottam.
Két kezével hasamra fordított, térdeimet kutya pózba kényszerítette. Három hatalmas lökéssel érzékeny részemet súrolja, mielőtt elélveznénk a fülemhez hajol; - Te uralhatod a maffiát ha hozzám jössz feleségül. -, majd egyszerre, megkönnyebbült nyögéssel elélveztünk.
Remegő lábakkal szálltam le az ágyról, hogy rendbe hozzam magam. Egy-egy öröm könny elhagyta szemeimet.
Egyben biztos voltam, szeretek irányítani, így tetszett a váratlan hír. De nem akartam elhinni.
Lihegve az ágyra borultam miután megtöröltem magam, Kameron a nyakamhoz bújt és puha szájával puszilgatni kezdett.
Igyekeztem a fülem mellett elengedni a szájából kicsúszott butaságot. Mégis milyen maffia? Miről beszélhetett?
Később együtt zuhanyoztunk le, s mint egy boldog házaspár, egymás karjaiban szenderedtünk álomra.

Másnap reggel ámulattal térképeztem Kameron arcát. Azon merengtem mégis mennyi fájdalmat hordozhatott gyermekkora óta, és most velem kapcsolatban sem volt nyugta felnőttként. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy két toxikus személy fekszik egymás mellett. Fájdalmat okoztunk egymásnak akarva - akaratlanul. A közelében bizonytalannak éreztem magam, a távolságában magányosnak, elveszettnek a világban.
Szépen lassan kinyílt Kameron szeme, s azonnal rám mosolygott. Magához húzott és mélyen szippantotta be a hajam illatát.
- Bárcsak örökre így maradhatnánk. - Kameron rekedt, még álomban motoszkáló hangja simogatta a fülemet. Jó érzéssel töltött el, hogy a világot hátrahagyva, önzően boldogan keltünk fel egymás karjai között.
A munka után ez vált a kedvenc tevékenységemmé.