Flames of passion /Luke Hemmings/ - Befejezett

2.rész

Sziasztok! :) Itt a 2. rész, jó olvasást. :)

Catherine*

Ekkor hirtelen egy mély rekedtes hang ütötte meg a fülem...

- Nem hallottad te barom?! A hölgy azt kérte, hogy ereszd el! - mondta idegesen az illető mögöttünk, aki nem más volt, mint Luke.

- Mégis ki vagy te itt, hogy parancsolgass nekem te kölyök?! - mondta az előttem álló részeg férfi, aki még mindig a fogságában tartott.

- Az, aki mindjárt behúz neked egy akkorát, hogy a földön landolsz! - mondta indulatosan Luke, a pasasnak.

Jézusom, mi lesz itt - gondoltam magamban.
- Na gyere mutasd mit tudsz te kis pöcs. - mondta az előttem álló férfi.

Luke-nak több sem kellett egyből a pasas elé ment, akinek behúzott egy akkorát, hogy az rögtön a padlón kötött ki. A férfi a padlón fekve nyöszörgött és fogta a fájó területet, ahová Luke bemosott neki.

- Gyere utánam - mondta Luke és maga után húzott ki a Disco-ból.
Mikor kiértünk, én megálltam, majd így szóltam hozzá:

- Köszönöm hogy megmentettél, nem is tudom mi történt volna ha nem jöttél volna időben - mondtam Luke-nak félénken, kissé még szipogva.

- Igazán nincs mit Catherine, örömmel tettem. - mondta nekem egy halvány mosoly kíséretében az előttem álló srác.Én hősöm. Ezek hallatán, én csak egy kisebb mosolyt küldtem felé.

Éppen indultam volna is haza, amikor Luke visszarántott és azt kérdezte:
- Hazakísérhetlek? Csak azért, hogy nehogy valami bajod történjen. Amúgy nem probléma hogy tegezlek ugye? - kérdezte tőlem.

- Igen és nem probléma - nevettem fel halkan - De azért a suliban magázodjunk, ha lehet, nem szeretném ha ez miatt elveszítenem az állásomat - mondtam neki, és remélem hogy meg is érti.
- Rendben Cathy, ezt megbeszéltük - nevetett fel mellettem Luke. Én pedig e név hallatán rögtön elszomorodtam és ezt Ő is észrevette, így aggódva pillantott rám.

- Te Cathy - nek szólítottál? - kérdeztem tőle halkan, és sírást visszafojtva.
- Igen, de miért lettél hirtelen ilyen szomorú? - kérdezte tőlem aggódva.

- Semmi, csak tudod....amióta az anyám meghalt, senki sem szólított így engem - mondtam neki szomorúan és lehajtott fejjel.

- Sajnálom, ne haragudj Catherine, nem tudtam - mondta megbánóan Luke mellettem.
- Semmi baj, nem tudhattad - mondtam neki halkan.

Ezek után Luke hazakísért, és mintegy 20 perc gyaloglás után meg is érkeztünk a lakásomhoz.
- Hát itt volnánk - mondtam Luke - nak.

- Te itt laksz? - kérdezte döbbentem a mellettem álló fiú.
- Igen, miért kérded? - kérdeztem tőle.

- Azért, mert én is itt lakom, ebben az épületben. - mondta Luke vigyorogva.
- Komolyan? Ez tök jó - mondtam neki mosolyogva.

Miután ezt megbeszéltük, elindultunk az épület bejárata felé. Luke kinyitotta nekem az ajtót és beléptem rajta.

Utána, a lépcsőhöz mentem és mentem fel a lakásomba Luke - kal a nyomomban.
A második emeleten lévő harmadik ajtónál megálltam, és hátrafordultam hozzá, majd így szóltam:

- Megérkeztünk, itt lakom - mondtam neki Ő pedig csak bólintott egyet.
Elindult volna tovább de én megfogtam a kezét és visszahúztam magamhoz.

- Köszönöm, hogy hazakísértél...és azt is hogy megmentettél attól az alaktól - mondtam neki lehajtott fejjel.

Ő pedig az állam alá nyúlt, felemelve ezzel a fejem és a szemembe nézve így szólt hozzám:
- Nagyon szívesen Cathy - mondta nekem mosolyogva, de rájött hogy milyen nevet is mondott és bűnbánóan nézett rám.

- Semmi baj, Luke. - mondtam neki, egy halvány mosoly kíséretében.
- Annyira gyönyörű vagy! - nézett végig rajtam Luke, majd közel hajolt hozzám és hol a szemembe nézett, hol pedig a számat figyelte.

Úristen, vajon mire készül? Talán megakar csókolni? Nem, nem, biztosan nem így van. Már miért akarna megcsókolni, hisz a Tanára vagyok. De, én akarom hogy megcsókoljon, szeretném érezni az ajkait az ajkaimon. Miket beszélek, le kell állnom, nem szabad ilyenre gondolnom, túl fiatal hozzám.

Egyre közelebb hajolt hozzám így mentolos leheletét éreztem magamon, míg nem annyira közel hajolt hogy...