Maffiába szeretve

4. fejezet.

majd inkább a közelben lévő, elhagyatott, versenypályára hasonlító hely felé indultam. Hosszú, kanyargós útszakasz. Két nagyobb kanyarban meg csúztam, de amúgy egész jól végig jöttem rajta. Mivel az autóm fényszórója ki volt kapcsolva, mikor oldalra megálltam, ezért rendesen megijedtem, mikor a közelből egy férfihang szólalt meg. Nevetve felkapcsolta a fényszóróját.

- Újra találkozunk, szépségem?

-Anyád a szépséged. Amúgy nem, nem találkoztunk, csak beképzeled.

-Néha valós, amit képzelünk.

- Viszont többnyire nem.

- Vad cica vagy harapsz – lépett közelebb

- De még a szemedet is kikaparom. Lehetőleg állj meg ott ahol vagy.

-Félsz? – húzta mosolyra a száját, mint aki jót mulat. Hülye dög.

-Nem, csak utálom, ha a pofámba másznak.

-Sajnálattal hallom.- lépett még közelebb.

- Jó, szia – ültem be az autómba. Egoista barom.

-Hisztis vagy? – nevetett. Milyen édes nevetése van. Jó, meg vagyok kattanva.

-Én? Sose. – hajtottam ki mellette. Haza érve le tusoltam, majd elmentem aludni. Mivel azt mondta a főnök, hogy amíg ezen az ügyön dolgozom addig nem kell bemennem, így a szokásos reggeli rutinom után kiültem a teraszra egy Jane Austen könyvvel és egy bögre kávéval, miután Sum elment. Egy duda hang rántott vissza a jelenbe.

- Nem az irodádban, vagy mid van, kéne lenned? – állt meg előttem Dominic. Túl jól informált.

- Nem voltam jól, ezért nem mentem be. – olvastam tovább.

- Vagy csak fáradt vagy, mert ha rosszul lennél nem itt ülnél kinn – vette el a könyvem.

-Hé! Kérem vissza a könyvem! Amúgy meg honnan tudod, hogy mit csinálok, ha rosszul vagyok?

- Megérzés. Ha kell, vedd el – tartotta felém, de mikor érte nyúltam fel emelte.

- Akkor nem kell – dőltem hátra a hintában, majd becsuktam a szemem.

-Mit csinálsz?

-Pihenek

-Én is le fekühetek?- hajolt közelebb. Meg fogom csapni.

-Persze, hazamész és lefekszel.

-Gonosz vagy –hajolt közel.