Maffiába szeretve

18 fejezet

-Köszi. Én vagyok a szerencsés. – nevettem, s közben felnyitottam a laptopot. Alex már írt.- Amúgy Domonic a neve.

-„Nem az a feladatod, hogy rámássz, hanem az, hogy információt szerezz. Mit tudsz?" – csodás, ez sem bír békén hagyni. Az csak még jobbá teszi, hogy olyan stílusban ír, mintha egy ribanc lennék, aki mindenkire rámászik.

-„Nagyon szépen megköszönném, ha nem úgy írna, mintha egy örömlány lennék. Nem másztam rá, csak sétálni voltunk. De ha nem kerülök vele kapcsolatba, hogy szerezzek információt? Jelenleg annyim van, hogy 26 éves és szereti a horrorokat."

-„Több, mint a semmi" – lezártam a laptopomat.

-Itt vagy még?

-Ja persze, csak válaszoltam annak a gyökér főnöknek.

-Mit mondott már az a paraszt?

-Azt írta, hogy nem az a feladatom, hogy „rámásszak" Dominicra, hanem az, hogy információt gyűjtsek róla.

-Így írta?

-Így –bólintottam, bár nem láthatta. Közben szedtem elő tiszta ruhát, s megnyitottam a csapot, hogy engedjek magamnak vizet.

-Mi vagy te, ribanc, hogy rá mássz bárkire is?

-Ugyanezt kérdeztem.

-Azért a pofátlanságnak is van határa. Én meg mondtam volna, hogy akkor szerezzen magának információkat.

-Túl feltűnő lenne, ha kilépnék, pedig fel akartam mondani.

-Mondjuk igaz, nagyon feltűnő lenne. Én azt javaslom, hogy mondd el Dominicnak, hogy mi a helyzet és kérdezd meg, hogy mit írj nekik.

-Szerinted velem maradna? Mármint lényegében veszélyforrás vagyok számára.

-Ha szeret, veled marad.

-És ha nem?

-Akkor meg még jobb, ha az elején lelép. Viszont megyek, mert megjött Matt.

-Jó, majd beszélünk, én meg megyek fürödni. –tettük le. Le fürödtem, felöltöztem, és Sumnak is elújságoltam, hogy összejöttünk Dominiccal. Elővettem a kedvenc Jane Austen könyvem és egy bögre meleg kakaóval kiültem a teraszra a hintámba olvasni. Egy bő órája ültem kint, mikor a szemem sarkából Dominicot láttam közeledni.

-Ha elveszed kapsz.