Maffiába szeretve

26.fejezet

-Akkor tőle örököltél mindent. 

- Nyomába sem érek a tehetségének. Plusz én még utálom is, mert tapló a főnök.

-Van hozzá tehetséged. A tapló főnök pedig nem bírja elviselni, ha egy nő jobb nála, ezért tesz keresztbe, amikor csak tud.

-Rohadjon rá az egész irodája. 5 perc és jövök, átöltözök.

-Merre megyünk?

-A Rose ba meg a cégembe.

-Jó –mentem fel. Egy fekete inget vettem fel egy piros nadrággal, amit egy fekete magassarkú szandállal párosítottam. A hajamat csak újra kifésültem, hagytam, hogy természetesen omoljon a vállamra.

-Csinos vagy –villantott egy tökéletes mosolyt, mikor leértem. 

-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.

-Mehetünk? 

-Igen –vettem fel a telefonomat. Először a szórakozóhelyhez mentünk, ahol felmentünk a felső szintre. Volt ott több irodaszerű, melynek az egyik fala tiszta üveg volt, mely a tánctérre nézett. Fel nem lehetett látni,de fentről mindent tökéletesen lehetett látni onnan, ahová bementünk. Az íróasztalról felvett néhány papírt, majd elkezdte keresni, amelyik neki kell. Miután megtalálta azokat, melyek kellenek most neki leült az asztalhoz, majd elkezdte őket át nézni. Az egyiknél meg akadt, majd elővette a telefonját és felhívott valakit.

-Ron, nincs még hír a csomagról? Reggel kellett megérkeznie, legkésőbb 5 re.

-Csuszás van, délutánra lesz. –válaszolt a vonal másik végéről a férfi.

-Ha nem jön meg 7ig szóljatok, akkor mi megyünk érte. Neki ne szólj, volt már elégszer figyelmeztetve.

-Jó, ha meg jön, szólok, de szólok a csapatnak, hogy legyenek készen mindenesetre. –tette le a telefont. 

-Nagy a baj? –kérdeztem

-Az egyik nagyobb szállítmány még nincs itt. George már megint késik vele, ami nem tetszik. Legutóbb is nagy híja volt a szállítmánynak.

-Ez volt az utolsó szállítmánya, ha hiányos vagy nem jön meg estig, ugye?

-Igen. Figyelmeztettem már 2x, ha nem képes felfogni, akkor így járt. Mehetünk. –állt fel a kezében a papírokkal. Ahogy a cégbe beléptünk és megfogta a kezem, állítása szerint el ne vesszek, minden szem ránk szegeződött, főleg a női szempárok. Büszkén lépdeltem mellette. A női alkalmazottak nagy része szinte szemmel meg akart ölni. Az itteni irodájában egy kulccsal záródó fiókból szedte elő a papírokat, szóval fontosak lehetnek. 

-Ha lemész eggyel lejjebb, ott lesz egy asztal,mögötte egy szőke hajú nővel, Aliz a neve. Küldd már fel légy szíves.–elindultam lefelé, megálltam az asztal előtt, ahol egy szőke nő magáról elfeledkezve beszélgetett telefonon, gondolom a barátnőjével. 

-Aha, és most meg valami nővel jött be kézen fogva.Ha ez is olyan picsa , mint az előző megtépem. –mondta a telefonba. 

-Aliz, ugye? –támaszkodtam az asztalra.

-Igen? –tekintetében meglepettség csillant, ahogy meglátott. 

-Dominic mondta, hogy küldjelek fel. Amúgy meg nem terveztem picsáskodni

-Én nem úgy gondoltam... -kezdett volna magyarázkodni.

-Ne magyarázkodj, én meg nem veszem magamra, csak az elején tisztáztam, hogy nem áll szándékomban.

-És ugye nem szól a főnöknek?

- Dehogy szólok, nem is mondtál rám semmi rosszat.

-Köszönöm –nézett rám hálásan.

-Tényleg nincs mit. Na, itt mit kell csinálni? 

-Ha jön valaki útba igazítani.

-Jó, te menj, én meg addig itt leülök, hogyha jön valaki, ne várjon. – bólintott, majd elindult felfelé. Leültem a székébe, majd elő vettem a telefonom, mivel jelzett, hogy üzenetem érkezett. Dominic írt.

-„Te miért maradtál lenn?"

-„Ha jön valaki eligazítom, nem kell fölöslegesen várnia." 

-„Mit mondott neked Aliz? Látszik rajta, hogy valami van."

-„Nekem semmit, csak beszélt a barátnőjével és azt hitte félreértettem valamit."

-„Biztos?"

-„Igen."

-„Akkor jó. Nem jössz fel?"

-„Menjek?"

-„Gyere. Úgysem jön most senki, ha meg mégis csengetnek."

-„Akkor megyek." –álltam fel. Fel mentem. Éppen szidta lefelé, mikor beléptem. 

-Mi történt? –kérdeztem. 

-Az egyik papír hiányzik az asztalról. –szakította félbe az Alizhoz intézett monológját. 

-Nem lehet, hogy a takarító volt?

-Ide csak neki van bejárása, más takarítóknak nem nagyon.

-És nem keveredhetett be máshova?

-Hova? 

-Nem emlékszel merre tettél össze papírokat –néztem Alizra.

-Az irattartókba pakoltam össze –válaszolt halkan. A szekrényhez léptem, majd egy random irattartót kivettem, mely úgy tűnt, hogy abban lesz.

-Milyen papír kell? –kérdeztem.

-Kiadási és bevételi táblázat. –néhány lap után megtaláltam, amit kerestek. 

-Ez? –emeltem fel, majd elé raktam. 

-Igen, köszönöm –vette el. –Elmehetsz –nézett a lányra. Olyan velem egyidős lehetett, vagy kicsit fiatalabb.

-Ha letámadod, akkor kisebb eséllyel kapsz értelmesválaszt –ültem le.

-Ne szórjon el semmit és nem fogom letámadni.

-Bárkivel megesik, meg van, az a lényeg.

-Lehet.

-Még fiatal és látszólag tapasztalatlan. Mindenki hibázik. Legalább ne leharapd a fejét, hanem kérdezd meg tőle normálisan, ha valamit csinál, jó?

-Jó –ment bele, bár látszott rajta, hogy semmi kedve hozzá. –Még néhány cuccot át nézek meg aláírok és mehetünk. 

-Rendben, én addig lemegyek megkeresni a mosdót.

-Van fenn is, de ahogy gondolod. –kapcsolta be atollát. Lementem az alattunk lévő szintre. A lány még mindig megszeppenve ült.

-Ha a papírokat pakolod, nézd meg a dátumokat. Az idei év legyen az asztalon, a többit el lehet tenni a mappákba. –támaszkodtam meg az asztalon.

-Rendben és köszönöm. 

-Mit?