Maffiába szeretve

16 fejezet

-Mennyi esett ki a tegnapból? – kérdezte mosolyogva Tim. Tuti, hogy a Dominicos ra céloz.

-Csak a vége. Amúgy egyszer Johnt fel fogom képelni.

-Néha megérdemelné –bólintott. – Csináljak reggelit?

-Megköszönném. Felkeltem Dominicot is. – Tim elkezdett nevetni. Kérdőn néztem rá.

- Ez kiesett, mi? Az utolsó körre már annyira ki voltál ütve, hogy Dominic inkább felvitt, ott akart hagyni, de megfogtad a kezét, vissza húztad, majd azt mondtad neki, hogy ne hagyjon egyedül mert a giga hangya meg fog támadni, ha egyedül maradsz.

-Úristen, tényleg ezt mondtam?

-Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg őt. De jó hír, hogy biztosított arról, hogy megvéd mindenféle giga hangyától, úgyhogy aludj nyugodtan.

-Remélem, valahogy kiesik majd neki, hogy ilyet tettem. – nevettem el magam.

-Nem valószínű, annyit nem ivott.

-Na, látod, az baj. Akkor valószínűleg fájdalomcsillapító sem kell neki. – tettem vissza a gyógyszert a dobozába.

-Jó reggelt – jött be a konyhába Dominic.

-Neked is – mondtuk egyszerre Timmel, míg Sindy csak bólintott.

- Jól vannak a giga hangyáid? – kérdezte Dominic nevetve.

-Amit nem kell, azt mindig észben tartod –nevettem én is – amúgy köszönik, jól vannak.

-A giga hangyákat hogy lehetne feledni?

- Majd elfeleded, ha jönnek a giga csótányok.

-Az izgibb lesz, már várom. – Tim közben nevetve neki állt a reggelinek. Megterítettem, majd leültünk. Hamar kész lett a kaja, megreggeliztünk, majd elkezdtem mosogatni. Tim és Sindy elment valamerre, valami dolguk volt. Dominic át ölelt hátulról. Rögtön Noel ugrott be, a hideg is kirázott.

-Lépj hátrébb légy szíves.

-Ennyit sem érdemlek, amiért megvédtelek a giga hangyáktól.

-Nem szeretem, ha túl közel vannak az emberek.

-Már mondtad néhányszor, de még arra nem válaszoltál, hogy miért?

- Nem fogsz vele békén hagyni?

-Ezt eltaláltad.

-Azért, mert az előző barátom túl mély nyomot hagyott maga után.

- Aki valamelyik este volt itt?