Maffiába szeretve

24 fejezet

-De jóóó, gratulálok. Mondtam én, hogy meg fog kérni, ne aggódj miatta 

-Most az egyszer igazad volt.

-Mindig igazam van.

-Kivéve mikor nem –nevetett –te mikor leszeleljegyezve? 

-Nem tudom. De te mióta beszélsz Timmel? Eddig egyhelyiségben sem tudtatok megmaradni.

-Az túlzás, hogy beszélek vele, információt szerzek,ha te lusta vagy felvenni.

-És mikor lesz az esküvő?

-3 hónap múlva, október 23 án.

-Akkor lesz 5 éve, hogy együtt vagytok.

-Pontosan. Remélem majd jössz.

 -Ki nem hagynám.

-A barátodat se hagyd otthon. 

-Jó –nevettem –Amúgy az eljegyzésre visszatérvenelvbe jegyben járok. Csak a roszbaj se fogja elvenni a gyűrűt.

-Miért?

-Mert Noel kérte el a kezem apámtól, aki nyilván igent mondott, így nála van a gyűrű. 

-Bolondok. Én apád helyébe ezek után szájba vertem volna.

 -Valamivel szédíti, ez biztos. Egyszer ki fogom nyírni azt a szemetet. 

-Nagyon szívesen segítek. Mit kérsz szülinapodra?

-Már megint itt járunk? Mondtam már, hogy nekem az a legnagyobb ajándék, hogyha a kis társaságunk újra találkozik. Meg amúgy is,augusztus 15 még kerek 2 hét.

-Minden évben ugyanezt mondogatod

.-Mert csak ennyire van szükségem. Le ugorhatnák egy hétvégére horgászni. A társaságunk, plusz akinek van párja.

-Még mindig szeretsz halászni?

 -Igen, bár jó régen voltam.

  -Na, majd haza megyek és megyünk halászni, mint a régi szép időkben. Csak mi ketten.

   -Hova mentek ketten? – hallottam meg a hátam mögül Dominichangját.

-Dominic, én legközelebb azzal csaplak le, ami először a kezembe akad. Halászni. –a vonal másik végén hallatszott, hogy drágabarátom nevet.

   -Na, megyek, mert Matt megjött. Holnap megyünk házat nézni. 

-Kertest? -Nyilván. Utálom ezt a hülye panelt.

  -Elhiszem, majd beszélünk. szia. –tette le a telefont. Ahogy ránéztem Dominicra, nem bírtam vissza tartani a mosolygásom. A szemeiben féltékenység csillant, de nem szólt semmit. 

-Mi ilyen vicces? – kérdezte.

-Semmi. Mellékesen elmondom, hogy Sam meleg és eljegyzett – fejeztem be az utolsó szendvicset is.

-Azért mentek, hogy megünnepeljétek? 

-Nem, ő jobban szeret bárokban ünnepelni. Miattam megyünk. Évente 2x látjuk egymást. Egyik alkalommal vele megyek valamelyik bárba, másik alkalommal pedig megyünk halászni.

  -Ilyen messze lakik?

-NY ban, meg általában rengeteget dolgozik.

-Értem. És milyen 2 alkalommal? –látszott rajta,hogy érdekli, nem számon kér. 

- Egyik az én szülinapom, a másik az övé. –pakoltam meg egy nagyobb ételhordót chipssel.

  -Készen vagy?

-Aha, mehetünk –pakoltam be egy táskába a lomokat és tettem zsebre a telefonomat. Elindultunk a célállomás felé. Út közben, ahogy néztem ki az ablakon a suhanó táj közben észrevettem egy cukrászdát, mely a„Finn cukrászdája" nevet viselte. Régen mindig ide jártunk anyuval, ha szomorúak voltunk vagy ünnepeltünk. A féle titkos hely volt számunkra, mert senkinek sem mondtuk el, hogy járunk oda. Becsukott szemmel próbáltam lenyelni a torkomban keletkezett gombócot. 

 -Jól vagy? – kérdezte Dominic. Eddig fel sem tűnt,hogy a combomon van a keze. Egy bólintással válaszoltam. Egy ideig gondolkoztam, hogy szóljak e neki, hogy rossz helyen van a keze, de végül nem szóltam semmit, hisz' nem zavart. Sőt, kellemes volt az érintése. Egy pillanatnyi hezitálás után rátettem a kezemet az övére. A reakcióját nem láttam, mivel továbbra is az ablakon bámultam kifelé. Nem sokára egy gyönyörű tisztáshoz értünk, ami pont úgy helyezkedett el, hogy tökéletesen láttuk a naplementét. Lefeküdtünk a pokrócra és egy ideig csak csendben feküdtünk ésbámultuk az eget. Hirtelen ötlettől vezérelve rá feküdtem a mellkasára.

-Nézd, ott egy csillag –ölelt át az egyik karjával.

 -Ott van még egy –mutattam fel az égre. Ezután elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy volt egy öccse, de ő még kiskorában meghalt, elütötték. Mire befejeztünk a beszélgetést már rendesen besötétedett.

  -Megyünk lassan?

-Aha, már kezdek fázni.

  -Vedd fel – nyomta a kezembe a pulcsiját. 

-Meg fogsz fázni

.-Nem fogok, nincs olyan hideg. Vagy felveszed, vagy rád adom. –fel vettem a felsőt magamra. Az illata bele ivódott a pulcsiba. Beültünk az autóba, majd hazaindultunk. Út közben elaludtam. Reggel arra keltem, hogy a nap kisüti a szememet, én pedig megsülök. Mikor át fordultam a másik oldalamra, akkor vettem észre, hogy Dominic át ölel. A reggeli napfényben még jobban kirajzolódtak az arcélei. Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy mellette ébredhetek, hogy velem van. 

-Ha ilyen feltűnően bámulsz, nem tudok aludni–mormogta a reggeli rekedtes hangján. 

-Mit kérsz reggelire?

-Téged –húzott közelebb magához. 

-Bip, a menü jelenleg nem elérhető, kérjük