Maffiába szeretve

5.fejezet

-Mássz már ki az arcomból, legyél szíves – húztam odébb az arcom.

-Miért?

-Mert utálom, ha a pofámba másznak, vagy a kelleténél közelebb vannak az emberek, azért. –kezdtem elveszteni a nyugalmam. Az exem után ki nem állhatom, ha 2 lépésnyi távolság nincs meg köztem és a másik ember közt.

-És ha nem? –emelte fel az egyik szemöldökét.

- Akkor le fejellek. – válaszoltam még mindig elfordított fejjel. Nevetve hátrább lépett.

- Nem vicces. Kérem a könyvem – nyújtottam ki a kezem a könyvemért.

-De vicces és nem adom vissza. –húzta tovább az agyamat.

-Akkor ne add- fordultam oldalra.

-Itt fogsz durcizni ? –kérdezte. Hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

-Igen – válaszoltam. Megcsörrent a telefonja. Hiába próbáltam hallgatózni,

nem hallottam semmit.

- Szerencséd van, szépségem, mert dolgom van –adta vissza a könyvem.

-Végre, anyád a szépséged –mosolyogtam bájosan rá. Nevetve ment le a teraszról, majd hajtott el. Be mentem a házba, felnyitottam a laptopot és inkább kikerestem egy filmet. „Mosolyogj" volt a címe. Annyira nem bírom a horrorokat, de azt mondják, hogy jó, úgyhogy megnézem. Alapból is többször megrettentem, de mikor megcsörrent a telefonom majdnem szívrohamot kaptam.

-Igen?- vettem fel.

- Valami pasas keres, azt mondtam, hogy nem vagy benn

-Biztos az az átkozott Dominic. Nem mentem be, mert reggel rosszul voltam, ennyit mondj, ha kérdi. –mit képzel magáról, hogy nyomozna utánam?

-Okééés, otthon beszélünk- tette le nevetve. Miután befejeztem a filmet át öltöztem egy fekete pólóba és rövidnadrágba, majd elindultam ki a temetőbe anyához. Már lassan 4 éve, hogy itt hagyott minket, de még mindig olyan, mintha tegnap történt volna. Le töröltem a könnyeimet az arcomról, majd elindultam ki a temetőbe. Délután 2 után értem haza. Neki álltam ebédet főzni. Mire hazaért Sum be is fejeztem.

-Na, mesélj. Ki az a helyes pasi?

-Egy maffia vezér,akiről infót kell gyűjtenem, azonkívül egy egoista pöcs. – barátnőm nevetve megrázta a fejét. Inkább nem kérdezem rá, hogy mi olyan vicces, mert úgyis tudtam, hogy mit mondana.