Maffiába szeretve

25 fejezet

-válasszon valami mást –mondtam robot hangon.

-Ez esetben omlettet kérek kávéval. 

-Rendben. Elengedsz?

-Nem.

-Akkor hogy csináljak reggelit?

-Ráér. Most pihenünk. 

-Egy fél órát, utána kelés. 

-Igenis, anya –kuncogott. Mosolyogva csuktam leismét a szemeimet. Bő 45 perc múlva nyitottam ki a szemeimet.

-Na, most már tényleg keljél fel –söpörtem ki a haját az arcából.

-Még 10 percet adj.

-Jó, addig csinálok reggelit.

-Jó –engedett el. Megcsörrent a telefonja. –Légy szíves nézd már meg ki az?

-Édesanyád. 

-Ide adod?

-Igen –adtam a kezébe a készüléket.

-Köszönöm.

-Nincs mit –hagytam el a szobát. A konyhában nekiálltam a reggelinek. Ahogy elkészültem vele, pont akkor jött le.

-Jönnének át ebédre, ha nem gond. 

-Miért lenne gond? 

-Főzöl te, vagy hívjak valakit?-Nagyon szívesen főzök. Gyere reggelizni –tettem fel az ételt az asztalra. Reggeli után össze pakoltam a konyhát, majd miután Dominic elment kitakarítottam. Olyan 10 körül el kezdtem az ebédet főzni. Vasárnap lévén húsleves és burgonyapüré mellett döntöttem. Desszertnek pedig egy Lajcsi szeletet készítek. Délre pont elkészültem mindennel. Egy székre felállva tudtam csak leszedni a tányérokat. Nem az én méretemre volt tervezve, az biztos. Miután megterítettem leültem telefonozni. Csengettek, így felálltam és kinyitottam az ajtót. A szüleivel találtam szembe magam, legalábbis gondolom, mert a férfivel kísértetiesen hasonlítanak.

-Jó napot, jöjjenek beljebb. Nem sokára Dominic is jön –engedtem be őket. Ekkor tudatosult bennem, hogy a tegnap esti ruhámba vagyok, amin Dominic pulcsija van és valószínűleg kócos vagyok.

-Foglaljanak helyet, egy pillanat és jövök. –a lehető leggyorsabb tempóban öltöztem át és fésülködtem meg. Vissza lementem.Időközben Dominic is megjött. Leültünk ebédelni, majd az étkezés után a két férfi fel ment, gondolom a dolgozó szobába, én pedig elkezdtem leszedni az asztalt.

-Te főztél? –kérdezte a nő

-Igen –nyitottam meg a csapot, hogy elmossam az edényeket. 

-Jól tudsz főzni, hol tanultad?

-Otthon anyukámtól. 

-Néhány receptet majd elkérsz tőle, légy szíves?

-Nem, mert már nincs köztünk. Esetleg a régi receptes könyvéből kiírom, ha úgy jó.-Részvétem. Tökéletes úgy is, köszönöm. Te is csak a pénzéért vagy vele, ugye? 

-Nem, nekem ha pénz kell megkeresem magamnak.

-Mondd el nyugodtan, nem mondom el neki.

-Komolyan mondom. Nekem nem kell a pénze, nekem ő kell. Ha szegény lenne, akkor is vele lennék.

- Végre talált valakit, aki nem pénzre megy.–mosolyodott el. –Jajj, még be sem mutatkoztam, Marie vagyok.

-Én pedig Ashley. –zártam el a vizet.

-Dominic nem szólt, hogy jövünk? – tuti arra utal,ahogy ajtót nyitottam. 

-De, csak elfelejtettem, mert takaritottam meg főztem. –mosolyodtam el kínosan.

-Én mikor először találkoztam a párom szüleivel,akkor kócos hajjal, szörnyen rövidnadrágban és szintén borzalmasan rövidfelsőben nyitottam ajtót. Akkoriban ez az öltözet önmagában, otthon viselve is kiverte a biztosítékot, nemhogy így ajtót nyitni. –mosolyodott el. Legalább ez nem annyira rossz pont nálunk, ha vele is megesett. 

–És mivel foglalkozol. 

-Nyomozó, vagyis valami olyasmi

.-Tud róla?

-Persze, azt írom le információ gyanánt, amit ő mond. Fel akartam mondani, de azt túl feltűnő lenne.

-Igaz, hogy feltűnő lenne. Pontosan tudod, hogy ki,mégis vele vagy?

-Igen. 

-Nem félsz tőle?

-Nincs okom rá, mert nem bántott, sőt többször is megmentett.

-Más már mindent hátrahagyva menekülne, ha meg tudná, hogy ő egy maffia vezér.

-Hamarabb tudtam, hogy ki ő, minthogy össze jöttünk.

-És rögtön össze jöttetek?

-Nem, próbáltam elmarni magamtól, de kitartott így itt vagyok.

-Miért akartad elmarni magadtól?

-Mert egy részből őt kellene börtönbe juttatnom, másrészt pedig egy volt kapcsolatom miatt, melyben sokat sérültem.

-Őt börtönbe? –nézett a nő meglepetten.

-Elvbe. Bár, gondolom, simán kihozná magát. 

-Megeshet. Hol találkoztatok?

-A Rose-ban.

-Kedvenc helye, mióta megnyitotta.

-Megyünk, drágám? –kérdezte a férfi, mikor lejöttek.

-Igen –felelt Marie. Ki kísértük őket, majd miután elmentek vissza mentem a konyhába. Nyújtózkodva próbáltam feltenni az edényeket.

-Törpe vagy –nevetett, majd segített eltenni az edényeket.

-Vagy csak te vagy égimeszelő.

-De én legalább elérem a szekrényt. 

-És? Majd felállok egy székre, úgy én is elérem. 

-Kell néhány papír, jössz velem?

-Megyek. Csak felveszek valami normális ruhát.

-Pedig szerintem így is szép vagy.

-Mondjuk jobb, mint ahogy ajtót nyitottam a szüleidnek.Elfelejtettem át öltözni és úgy nyitottam ajtót, ahogy felkeltem.

-Anyukám is járt hasonlóan.

-Tudom, mondta. Csodálkozik azon, hogy tudom ki vagy mégsem menekülök. 

-Hát azon néha én is.

-Nyomozó vér van bennem, szeretem a veszélyes dolgokat. 

-Volt a családodban nyomozó?

-Igen, anyum. Rendkívüli tehetsége volt hozzá, még a legapróbb részleteket is kiszúrta, a legbonyolultabb ügyeket is össze rakta.