Maffiába szeretve

19.fejezet

-Azt hittem nem látsz meg.

-Boszorkány vagyok, úgyhogy jövőbe látással tudtam, hogy jössz.

- A jövőbe látást nekem is megtaníthatnád.

-Majd egyszer megtanítom – bólintottam.

-Mit olvasol?

-JaneAusten: A klastrom titka 

 -Nem ismerem. 

 -Nem gond,valószínűleg úgysem tetszene.

-Az lehet. Jössz ki a játszótérre?

-Játszótérre? –nevettem – nem vagyunk túl idősek hozzá?-

Dehogy vagyunk, gyere – nyújtotta felém a kezét

.-Menjünk – fogtam meg a kezét. Felhúzott a hintáról.

– Be viszem, elveszem a telóm és mehetünk

  -Rendben, itt megvárlak. –ült le a hintára

.-Jó, 2 perc. –bementem, letettem a konyhaasztalra a könyvet, zsebre tettem a telefonomat, majd vissza kimentem Dominichoz. 

-Mehetünk? – kérdezte

-Igen – indultunk el. Már vagy 10 éve nem jártam a játszótéren. Hamar, 5perc alatt, elértünk a játszótérhez. Mindig is a hintavolt a kedvencem, így rögtön leültem rá.

-Meglökjelek? 

-Igen -Ennyit arról, hogy túl idősek vagyunk – nevette el magát, majd meglökött.

  -A hintához nem lehet túl idősnek lenni.- nevettem én is. A játszótéren egy bő 1,5 órát elszórakoztunk, majd hazaindultunk, mert Dominicnak dolga akadt. Pontosabban kapott egy hívást, amelyből csak annyit hallottam, hogy a szállítmány már napok óta késik és valószínű, hogy rajtaütöttek. Ahogy hazaértünk Dominic rögtön elindult én pedig bementem a konyhába,addig sütök valamit. Egy kókuszos krémest készítettem, be tettem a hűtőbe.Felmentem a szobámba és lefeküdtem pihenni. Bő félóra múlva meguntam a semmittevést, így ledobtam az ágyra a telefonom, majd elindultam kifelé. Ahogy kinyitottam a szoba ajtaját Noellel találtam szembe magam, aki elvigyorodott riadt tekintetemet látva. Hirtelen bele rúgtam, majd a lehető leggyorsabban vettem fel a telefonom és hívtam Dominicot. Rögtön felvette.

-Segíts!- ennyit tudtam mondani, mert Noel kikapta a telefont a kezemből, kinyomta, majd eldobta az ágyra a telefonomat.

-Te kis ribanc, ne reméld, úgyse ment meg senki – simítottvégig az arcomon. Ki bújtam a kezei alatt azzal a céllal, hogy elszökök, de nemsikerült, az ajtónál elkapott. 

-Ejnye, de rossz kislány vagy- nyomott neki a falnak. A lábát az enyéim közé rakta úgy, hogy ne tudjam megrúgni. Kézzel akartam ellökni magamtól, de nem sikerült. A két kezemet összefogta a fejem felett.

-Hidd el, jobban jársz, ha nem ellenkezel, édes –simított végig a nyakamon a másik kezével. A sírás kerülgetett. Meg akart csókolni, de oldalra fordítottam a fejemet, s össze szorítottam a szemeimet.Reméltem, hogy felébredek, hogy ez csak egy álom. 

-Akkor játszhatunk így is – csókolt a nyakamba, majd elindult lejjebb fele. Az első könnycsepp végig szántott az arcomon, hiába próbáltam vissza tartani.

  -Nem kell színészkedni, úgyse jön el a drága barátod, add át magad az érzésnek, úgy kevésbé lesz kellemetlen. Tudom, hogy akarod – törölte le a könnycseppet az arcomról. 

-Nem akarom –válaszoltam elhaló hangon, majd újabb könnycseppek folytak végig arcomon.

-Ha azt teszed, amit mondok, akkor ígérem, hogy nemfog fájni – törölte ismét le az arcomat. Nem bírtam felfogni, hogy ez ténylegvalóság, hogy tényleg megtörténik velem. Menekülni, futni akartam, de mozdulni sem tudtam. Teljesen tehetetlen voltam vele szemben. Egyre több könnycseppvonult végig arcomon, hiába akartam visszatartani.

-Vigyázok rád – súgta halkan a fülembe, majd újra anyakamat kezdte csókolgatni, majd áttért a kulcscsontomra, néhol meg szívta a bőrömet, ezzel nyomot hagyva rajta. Ezután a mellkasom következett. Ahogy egyre több könnycsepp gördült ki a szememből, úgy egyre gyorsabban mozgott a mellkasom.

-Ne félj, csak add át magad az érzésnek – suttogta a fülembe, majd vissza tért a mellkasomra. Apró puszikkal kezdte el behinteni az egész területet. Egyre kellemetlenebb volt, egyre jobban akartam menekülni. A reményt is kezdtem feladni, hogy Dominic hallotta mit mondtam. A kezével benyúlt a pólóm alá, majd a gerincem mentén elindult felfelé. A hátamat amennyire csak tudtam a falnak szorítottam. Erősen megragadta a csípőmet, majd rántott rajta egyet. Rettentően fájt, nem bírtam visszatartani, egyre több könnycsepp száguldott végig az arcomon.