Maffiába szeretve

12 fejezet

- Oda-vissza táv, aki először ér vissza az nyer –vette le a pólóját.

- Benne vagyok –vettem én is le a pólóm és a kisnacim. Beugrottunk a vízbe. Néhány cm el győzött le.

- Nyertem – mászott ki egy győztes mosollyal

- Mert azzal a pár cm el hosszabb a kezed – másztam ki mellé.

- Visszavágó?

- Mehet – ezt a kört most én nyertem.

- Na, mesélj, mi van Dominiccal köztetek?

- Jó sok kilométer.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam.

- Semmi, nem akarok még egyszer olyan helyzetbe kerülni, mint Noellel.

- Mégis közel engeded magadhoz. Ha teljesen közömbös lenne elküldted volna.

- Lehet, hogy tetszik, de amúgy is, börtönbe kellene juttatnom, információt kellene róla e célból gyűjtenem.

-Vagy mondj fel és legyél vele boldog, vagy szenvedj és juttasd börtönbe. Ahogy gondolod.

-Nem lenne gyanús, ha felmondanák?

-Kaptál egy jobb ajánlatot.

-Aha, mivel bizonyítom?

-Emlékszel a legjobb barátomra, Christianra? Na, neki nyomozó irodája van, bármikor felvesz.

-Ha egy maffia vezérrel vagyok ki fog felvenni egy nyomozónak? Amúgyis, ha felmondok, valami más féle munkát keresnék.

-Szóval fel fogsz mondani és keresel másféle munkát.

-Menjünk haza, mert fázok – törölköztem meg, s vettem fel a ruháimat.

-Menjünk. – indultunk el. Otthon át öltöztem, majd láttam, hogy volt egy tonna nem fogadott hívásom, így vissza hívtam Summert.

-Mondjad – szóltam bele, mikor felvette.

- Nem tán' élsz még? Hol voltál? Már vagy 20x hívtalak.

-Baj van?

-Láttam Noelt apádéknál, tuti akar valamit. Nagyon vigyázz magadra.

-Persze, hogy vigyázok. Timmel voltam úszni, s a telefont itthon hagytuk.

-Kivételesen nem suli helyett?-nevetett

-Suli lett volna? – nevettem én is. Sokszor tettük a hülyét, hogy „hát, de azt mondták, hogy ma nem kell bemenni"

-Na, hazaért Nath, majd később beszélünk, szia.- tette le a telefont. Közben Dominic is írt: