Maffiába szeretve

17 fejezet

-Az – bólintottam, majd elzártam a csapot.

-Szerinted én is olyan vagyok?

-Nem tudom, de jobb félni, mint megijedni.

-Szóval emiatt harapsz állandóan? – bólintottam.

-Soha nem bántanálak, nem tudom mit tett veled, de biztosíthatlak róla, hogy még véletlenül sem tennék veled olyat, amit nem akarsz.

-Nem feltételeztem.

-Akkor mit mondasz, leszel a barátnőm?

-Nem is tudom – gondolkoztam el. Szívem szerint kapásból rá vágtam volna, hogy igen. De félek, hogy csak szédít, mint Noel.

-Ha nem akarsz, nem erőltetem- vonta meg a vállát, bár csöppnyi csalódottság látszott szemeiben.

-És ha akarok?

-Az esetben örülök –mosolyodott el. Örömet láttam a szemeiben. Tényleg kellek neki? Akkor talán mégsem lesz 40 csigám. Néhány pillanatot tétován állt. Hirtelen át öleltem. Lehet, hogy teljesen más, mint Noel, s csak ő volt akkora dög. Ami nem a munkát illeti, lehetséges, hogy felmondok. De miért nyújt ennyire biztonságérzetet Dominic? Miért nem kellemetlen, ha a közelemben van?

-Min agyalsz?

-Semmin –léptem hátrébb.

-Akkor ne mondd – el kezdett csengeni a telefonom. A másik legjobb barátom hívott, Sam. Ki nyomtam, mert bunkóság lenne telefonálni, miközben épp most jöttem össze valakivel.

-Nem veszd fel? –kérdezte

-Nem, ráér, majd visszahívom.

-Most mit csinálunk?

-Nem tudom, viszont én mennék fürödni és átöltözni.

-Oda mennék veled – kacsintott rám.

-Sajnálatos módon kihagyod.

-Haza ugrom én is át öltözök, hozok giga hangya ölő spray t, aztán kitalálunk valami programot.

-okés – Dominic felment, én pedig visszahívtam Samet.

-Sziaa, mizu? –vette rögtön fel.

-Hello, minden jó, veled?

-Velem is. Úgy hallottam, hogy nem kell a 40 csiga.

-Per pillanat nem kell, de azért tartalékba hadd legyen. Amúgy meg ki mondta? Kb 10 p e sincs, hogy kapcsolatban vagyok, és még senkivel nem beszéltem.

- Kismadarak csiripelték. Gratula, sok boldogságot nektek. Ki a szerencsés?