,,The stranger"
Sziasztok. Én Sophia Wang vagyok, 20 éves. Anyukám: Valentin Wang, apukám: William Wang.
Éppen egy céges party-ra készülünk a családdal.
A szekrényem előtt ülök az ágyamon. Gondolkodom mit kéne felvennem a party-ra.
Egyszer csak meg akad a szemem egy fekete szoknyán, ami a nyakrésznél kivágott, ezért a kebleim kicsit kilátszódnak, és az ujjánál buggyos. Gyorsan felkapom magamra, kiveszem még egy fehér, hosszújú inget rá.
Smink-nek felteszek a kedvenc szempillaspirálomból, és a kedvenc szájfényem sem maradhat el.
Díszítem az ingemet, egy Dior öv-vel. Kiegészítőnek, fülbevalót, nyakláncot teszek fel. Be fújom magam a parfümömmel, és indulok le a konyhába.
- Kész vagyok. Ha gondoljátok, indulhatunk! - kiabálok fel az emeletre, mert anyáék nem voltak lent.
- Itt vagyunk, Drágám. Milyen szép vagy. William, gyere, nézd meg a lányunkat! - kiabál fel anya is az emeletre, apának.
- Na, hadd nézzem meg az én kis kicsi lányomat. - jön le apa a lépcsőn, egyenesen felém - nagyon szép vagy, Kincsem. - karol át az egyik kezével, és nyom egy puszit a fejem búbjára. - indulhatunk? - kérdezi, mi pedig anyával egy-egy fej bólintással jelezzük, hogy mehetünk. Apa gyorsan, kitessékelt minket a házból, és bezárta. Beültünk a mi kis Range Rover-be, és elindultunk.
Amire most megyünk, ez egy olyan céges party, amit a Black család rendez, minden évben egyszer. Olyan cégeket hívnak meg a városból, vagy is Chigago-ból, akik vagy közel állnak hozzájuk, vagy már dolgoztak együtt. Mi például, mind kettő vagyunk, mert mi vagyunk a legközelebbi barátjuk, és velünk dolgoznak a legtöbbet.
A Black család nem túl nagy, mind össze van Mrs. Black (Virgina Black), Mr. Black ( Joseph Black), utolsóként pedig a 22 éves gyermekük, Mason Black. Vele sosem talaálkoztam még, hiába a Black család a legközelebbi barátunk, mindig utazott vagy a barátjához, vagy sosem volt otthon. Csak a cikkekben láttam, vagy a TV-ben.
Lassan közeledtünk a 15.-emeletes épület felé, ami gyönyörű, letisztult épület volt.
Mikor megálltunk, legelsőként apa szállt ki, oda adni a test őrnek a kocsikulcsot, hogy vigye egy biztonságos helyre. Anya pedig hátra fordult.
- Kincsem, megjöttünk. Szállj ki. - szólt nekem, én pedig tettem, amit mondott.
Lassan kiszálltam, és anya is. Besétáltunk a nagy épületbe, és az ott dolgozók, felálltak, üdvözöltek minket, amit viszonoztunk. Lift-be beszállva, megnyomtuk a 14.-es gombot, ahol a party van. A legfelső emelet, vagyis a 15.-emelet, az a Black család lakrésze. Bár az épület is az övéké, de csak a felső szintet használják.
Lassan fel értünk a 14.-emeletre, és kiszálltunk a lift-ből. Elindultunk a hatalmas teraszra, ahol a party van. Mikor megláttak minket, egyből köszöntek, de utána tovább beszélgettek másokkal.
- Mrs. Wang, milyen csodálatosan néz ki ma este! - kiállt felénk, a már kicsit ittas, Mrs. Black, vagyis Virgina.
- Maga sem panaszkodhat, Mrs. Black. - szállt bele a hülyülésbe, anya is, de már megszoktuk.
- Drágám, Sophia. Hogy megnőttél. A fiammal összeillenél, de nem akarom eröltetni. - jött hozzám Virgina, és ahogy mindig, most is össze akar hozni a fiával, akivel még mindig nem ismerjük egymást.
- Semmi baj, Virgina. - nyugtattam meg. Beszélgettünk még egy kicsit, de aztán elment foglalni egy asztalt.
- Jó estét, Mr. Black. - fordultam Virgina férje felé, vagyis Joseph felé.
- Nem igaz, Drágám. Hányszor elmondtam már neked hogy tegezz nyugodtan. - hátrébb lépett drámaiasan, amin én elnevettem magam. Elindultunk mi is az asztalhoz amit Virgina foglalt nekünk.
Szép, nagy kerek asztal volt, fehér terítővel, közepén egy váza, abban pedig vörös rózsa volt beletéve.
Falatoztunk, nevettünk, ittunk. Volt pezsgő, bor is. Mind kettőt is ittam, de csak keveset. Már lassan hajnali 2-őt ütött az óra, nekem pedig nagyon kellett pisilnem, ezért Virgina-hoz fordultam.
- Virgina Drágám. - szóltam az említetthez, aki egyből hozzám fordult. - Felmehetek wc-re, mert nem szeretnék mindenki után ráülni, tudod. - magyaráztam.
- Jaj, Szívem. Nem is volt ez sosem kérdés, menj nyugodtan. - mosolygott kedvesen, én pedig fel álltam, és a lift-hez indultam. Mikor felértem, a recepcióssal találtam szembe magam.
- Jó estét, Sophia kisasszony. Miben segíthetek? - kérdezte rögtön a recepciós, mikor odaértem.
- Jó estét, önnek is. Egy szobát szeretnék 5 percre kivenni. - magyaráztam a recepciós srácnak.
- Tudok egyet adni, ami Mason úr szobája. - nézte a gépet.
- Jó lesz, köszönöm. - köszöntem meg, ő pedig oda adta a kártyát, amin a 408-as szobaszám állt. ezek szerin a 408-as szobát kell megkeresnem.
Meg is indultam megkeresni a 408-as szobaszámot.
Ez az első rész. Remélem eddig tetszik valamennyire. Ma még elkezdtem a második részt írni, remélem holnap, vagy a héten kitudom rakni. Puszii!!