12:56
Nem tudom hány óra lehetett, de kinyitottam a szemem. Kár volt...
Olyan erős fény szűrődött be az ablakon, hogy kiégett a szemem. De az még érdekesebb volt, hogy nem egyedül vagyok. Majd villámként csalódtak belém az emlékek. Te jó ég! Gyorsan felültem, de egy kicsit benyilalt a fejem. Arggh! Lecsúszott a derekamig a takaró, ami a meztelen felsőtestemet takarta. Villám gyorsasággal húztam vissza a takarót, és a szobában körül néztem, van e valami, amit magam köré csavarhatok. A mellettem szuszogó Mason-re néztem. Hiba volt az az éjszaka!!! Nem vagyok képes felfogni, hogy engedhettem.
Meg akadt a szemem, Mason mellett egy fekete póló. Gyorsan át nyúltam a fiún, óvatosan, és felvettem mellőle. Gyorsan felkaptam, és kiszálltam az ágyból. Felvettem a fekete bikinim felső részét a földről, és halkan kimentem az ajtón. Arra emlékszek, hova raktam a ruháimat.
Mason
Eléggé erős fény szűrődött be, hogy ne nyissam ki a szemem. De valahogy kinyitottam. Mellettem lévő helyre pillantottam, ami üres, rendezetlen volt. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a konyhába.
Komótosan megfogtam a lépcső szélét, és le baggyogtam. A konyhába beérve, egy telefonáló Sophia-t találtam. Eléggé fészkélődött. Háttal állt nekem, neki támaszkodva a pultnál, felöltözve. A tegnapi ruha volt rajta, ami eléggé szexi.
- De anya, nem tudok haza menni. - mondta Sophia, a hangjából ítélve türelmetlenül.
- Hol vagy? - kérdezte az anyja, Valentin. Ki volt hangosítva a telefon, így mindent hallottam.
- Pipernél. - vágta rá Soph.
- Tudom, hogy nem vagy ott. Már hívtam őket. - mondta Valentin, dühösen. - Az igazat. Hol vagy?
- Anya... - fordult meg felém, de el akadt a szava. - Lekell raknom. Szia. - köszönt el hadarva, miközben a tekintetemet állta.
- Le ne r... - mondta Valentin, de Sophia kinyomta.
- Jó reggelt. - szólalt meg az édeskés hangján, ami öröm volt hallani.
- Neked is. - szólaltam meg, a reggeli rekedtes hangommal.
- Itt a kávéd. Én indulok. - tolta elém a kávét, és elment mellettem, vagyis volna, ha nem fogom vissza a karját.
- Kérlek. - nézett rám fáradtan.
- Semmit sem szólsz? - néztem rá.
- Oke, hiba volt. Nem voltam józan. Azt sem értem hogy engedhettem. - tárta szét a kezét, mikor kihúzta a markomból a felkarját.
- 4. - kor mozi. - tértem el az előző témától, mert kicsit rosszul esett.
- Oke. - válaszolt semlegesen. Istenem, azok az ajkak. - Indulok.
- Ne menj kérlek. - néztem utána.
- Miért, Mason? Azért hogy megint meg ujjazz vagy mi? - mondta. Eléggé szexi volt, mikor elhagyta a száját az az egyetlen szó. - Nem szeretnék többé itt maradni.
- Hova fogsz akkor menni, mert gondolom nem tudsz hova menni. - néztem rá jogosan.
- Semmi közöd hozzá. - vágott vissza dühösen.
