,,Never"
Nem hiszem el, hogy a nagy Mason Black, azt kérte, hogy legyek a barátnője.
- Nem, Mason. NEM leszek az egyik játék szered, ezt most vésd az eszedbe. - vágtam hozzá a szavaimat, és megfordultam. Hogy képzeli, hogy csak kijelenti hogy legyek a barátnője, és én belemegyek a játékába. Nekem nem paracsolhat.
- Nemár Soph. Segítened kell! - kiált utánam, mire megfordulok.
- Figyelj, Mason. Nem fogok egy csettintésre kiszolgálni magam, neked. Igen, lefényképeztek minket, fent van a neten, mindenki azt hiszi hogy van egy szeretőd, aki ,,én" vagyok. De ha nem tudják, hogy a híres Sophia Wang ül a pulton, akkor miért legyek a barátnőd? Huh? - kértem számon.
- Muszáj. Hát nem érted? Ez nem egy cikk. Hanem az a cikk. Mostantól mindenki azt próbálja majd ki deríteni, hogy ki a szeretőm, ami nincs is. Tudod jól, hogy itt hogy mennek a dolgok, Sophia. - magyarázta, de én végleg megfordultam, és otthagytam. - Sophia, kérlek. - könyörgött, de nem. Nem fogok egy ilyen játékba belemenni. Kimentem a hotelszobából, de beleütköztem egy férfiba.
- Ohh, bocsánat. Nem láttalak. - sajnálkozott.
- Pedig nem könnyű észrevenni, Uram. - incselkedtem.
- Ó, hát személyesen, Sophia Wang. Örvendek. Jared Wilson vagyok. - mutatkozott be.
- Örvendek, viszont. - fogtam vele kezet.
- Merre megy? -kérdezett.
- Tegeződjünk. Így öregnek érzem magam. A kérdésre a választ. Haza megyek, otthon várnak. - adtam választ a kérdésére.
- Hát, ha nem lenne probléma neked, akkor haza vihetnélek. - ajánlotta fel. Kicsit hezitáltam, de mivel a kocsim otthon, ezért taxival kellett volna haza mennem. De belementem. Kimentünk az épületből, és a kocsihoz vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót, és beszállt ő is.
Mikor már majdnem ott voltunk, megszólalt.
- És mi járatban jártál a Black épületben? - kíváncsiskodott.
- Mrs. Virgina-hoz mentem, tudod elég jóban vagyunk. Utána köszöntöttem Masont, ugye, aki tegnap jött haza. - kamuztam egy kicsit. Nem szokásom, és nem is szoktam, de ha muszáj...
- Értem.
Pár perc múlva, már otthon voltam.
- Köszönöm szépen, a fuvart. - köszöntem meg, mikor kinyitotta nekem az ajtót.
- Egy öröm volt, Sophia.
Még intettem egyet, és beléptem az ajtón. Mivel nem sikerült benéznem a céghez, ezért készítek valami ehetőt. Gyorsan átöltöztem kényelmesbe, és hozzá álltam a kajához. Egy pirítós, avokádos szendvicset csináltam, hozzá pedig paradicsomot es uborkát vágtam. Nagyon finom lett.
Gyorsan elmosogattam, és felmentem a szobámba. Elterültem az ágyon, és Mason kérését gondoltam át.
Tudom rövid lett, mint szokott. Remélem azért ez is megteszi, és tetszik. Puszii!
