- Tehát, ilyen az ismerősöd medencés bulija. - fintorogtam, mikor mikor bementünk a házba.
- Igen. - ordította túl a zenét, es úgy tűnt, neki ez tetszik.
- Aham. - dünnyögtem.
- Gyere igyunk valamit. - fogta meg a kezem, és maga után vonszolt, a pultig. - Mit kérsz?
- Valami erőset. - muszáj volt valamivel ellazuljak.
- Kérünk egyenlőre négy vodka narancsot. - mondta a pincérnek.
- Minek négy? - kérdeztem értetlenül.
- 2-2. - adott választ.
- Aham.
- Tessék. - adott a kezembe 2 poharat, ami tele volt vodka narancs-al.
- Igyunk. - koccintottunk, és le húztuk mind ketten az egyik poharat.
- Gyere, nézzük meg a medencét. - fogta meg újra a kezem, és húzott maga után. A medencében nem volt sok ember, olyan 5-6.
- Belemegyünk? - kérdezte. Már alattunk volt a fürdőruha.
- Majd később. - mondtam Pipernek, és néztem az embereket. Ez nem igaz. Mason.
- Nem igaz. - szörnyedtem el.
- Miaz?
- Mason. - mutattam az irányába.
- Oh. Hazamehetünk, ha gondolod. - ajánlotta fel.
- Dehogy. Ezt az estét, senki sem ronthatja el. - mondtam, miközben meghúztam a pohár tartalmát.
- Így van. - mondta Piper, és ő is kiitta az italt.
●•••••☆•••••●
Már be voltunk csiccsentve, mivel ittunk majdnem egy üveg vodkát. Piper el aludt a kanapén, és mivel késő volt már, és már szédelegtek az emberek haza, kimentem a medencéhez. Egy árva lélek sem volt ott. Oda mentem egy nap ágyhoz, és elkezdtem levetkőzni. Levettem a cipőmet és a szoknyámat. Alattam egy kétrészes, egyszerű, sima fekete fürdőruha volt. A felsőrésze megkötés volt. Leültem a medence szélére és belelógattam a lábam. Elgondolkodtam.
Mi lett volna, ha hozzá megyek Masonhoz? Talán jó férj lett volna? Vagy ment volna ugyan úgy kalandokra?
Lépteket hallottam a hátam mögül, ezért hátra néztem. Kár volt. Mason tartott egyenesen felém. Csak egy szál fürdőruhában volt, ami eléggé szexin állt rajta, főleg hogy ki látszódott a V vonala. Megbabonázva néztem, ahogy így közeledik felém. Ahogy ide ért, bele ugrott a medencébe. Pár másodpercig csak lent volt, de fel rúgta magát, és fel jött a felszínre. Meg rázta a fejét, és rám nézett.
- Mi újság, Soph? - kérdezte szívdöglesztően.
- Ne hívj így. - sziszegtem a fogaim közül.
- Miért? Emlékezetes? - közeledett.
- Mi? - néztem rá ,,értetlenül", mint aki nem sejt semmit.
- Ugyan Soph. - búgta. - Nekem nem kell játszanod magad. - tárta szét a lábaim, és be ékelte magát. - Sőt, erre is emlékszel, nem de? - kérdezte, az első találkozásunkra utalva.
- Hagyj békén. - mondtam, és fel akartam állni, hogy elmegyek, de behúzott a vízbe maga mellé. Gyorsan felrúgtam magam, és ki fésültem a kezemmel a szemem előtt a hajam. - Ezt minek kellett? - förmedtem rá, és a két kezemmel arrébb löktem, a meztelen mellkasánál. Elkapta az egyik csuklóm, és nem engedte, hanem a mögöttem lévő, medence falának nyomott. Nem ért le a lábam, olyan mély volt a víz, de Mason-nek leért, így is magasabb volt nálam pár centivel.
