,,His touch"
,,- Hová viszel? - szólaltam meg egy idő után."
- Hozzám megyünk. - felelte ridegen.
Pár perc alatt a hatalmas épület elé értünk. Mason leállította a kocsit, és kiszállt. Ki nyitotta nekem is, de mielőtt kiszálltam volna, felkapott a vállára és így vitt egészen a 15.-emelet-ig. Be csipogta a kártyát és ki nyitotta az ajtót. A konyhába sétált, és óvatosan a pultra rakott.
Olyan déja-vu érzésem van.
- Maradj itt. - parancsolta. De miért is hallgatnék én bárkire is. Oda sétált a szekrényhez ki vett belőle egy poharat, és öntött bele üdítőt. Amíg az üdítőre koncentrált, addig gyorsan leugrottam a pultról, táskámat felkapva, és futva próbáltam elérni az ajtót. Hát ki gondolta volna ha sikerül. Elkapta hátulról a derekam, kicsavarta a markomból a táskám, lerakta a székre, vissza fordult hozzám, és magához rántott, hogy éreztem hogy a hátam hozzá simul a kidolgozott felsőtestéhez, mivel egy fehér póló volt rajta.
- Mondtam hogy maradsz. - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg. Végig futkosott a bőrömön a hideg, mikor megéreztem az ajkait a nyakamon, de csak éppen hogy hozzám ért. Már épp kezdte elvenni az eszemet, mire megráztam a fejem, és kirántottam magam a karjaiból. Gyorsan megkerestem a fürdőt, becsuktam magam után az ajtót, és megnyitottam a csapot. Hideg vízzel letöröltem a nyakam, ahol hozzám ért, és kifújtam magam. Eléggé összekavarodtam. Még párszor kifújtam magam, utána kimentem a fürdőszobából.
- Miről szerettél beszélni? - megyek ki hozzá, de sehol sem találom. - Mason? - kerestem tovább, de semmi. Már kezdtem feladni, mikor megpillantottam őt az erkélyen. Kimentem hozzá, és megálltam mellette. Mikor megálltam, rám emelte a barna íriszeit, és szóra nyitotta a száját.
- Bocsánat. - kért bocsánatot, de nem értettem. Mikor látta hogy nem értem, megszólalt. - Az előbbiért, bocsánat.
- Mindegy. Inkább arról beszéljünk, hogy miért cipeltél el idáig? - kíváncsiskodtam.
- Huu... - fújta ki magát, és belekezdett. - Láttad a reggeli cikket, nem? - bólintottam - azzal kapcsolatosan szeretnék veled beszélni. Tehát, legyél a ,, barátnőm. - tette idézőjelbe. Én sokkosan álltam, aztán elnevettem magam.
- Ez jó. Tehát, azt kéred, hogy legyek a barátnőd? - feszülten, de bólintott. - Ahaa! Pontosabban, minek is? - kérdeztem kínosan.
- Ajhh, Sophia. Tudod hogy én vagyok a városban a nagy ,,nőcsábász". Ne mond már, hogy nem érted. Muszáj, hogy legyél a barátnőm. - magyarázta idegesen.
Itt van a 4.rész is. A következő rész a szereplők lesznek. Puszii!!!
