Már 3 órája Masonnél vagyunk, és ki is pakoltam. Meg ebédeltünk, amit ő főzött, valami isteni finom volt. Épp most mosogatott el.
- Nekem el kell mennem. - jelentettem ki, és felkaptam a telefonomat a pultrol, és fel álltam.
- Hova? - fürkészte az arcom.
- Dm- be tusfürdőt venni.
- Megyek veled. - mondta. - Öltözz.
Gyorsan felkaptam a blézeremet, és a cipőmet. Ki is léptünk az ajtón, mikor meghallottuk Mason anyjának, Virgina-nak a hangját, miközben telefonált.
- Tehát akkor két nap múlva Mason és Sophia össze házasodik. Oké Valentin? - magyarázta a telefonba, ezek szerint anyának. Háttal volt nekünk a folyosó végén, az ajtajuk előtt, de tisztán lehetett hallani.
- Mi? - suttogtam magam elé, miközben mind a ketten ledermedve álltunk egymás mellett Mason-nel.
- Tessék? - emelte fel a hangját Mason, Virgina pedig hátra fordult.
-Mason? Sophia? - nézett ránk bocsánat kérően. - Vissza hívlak Valentin. - tette le rögtön, és felénk fordult.
- Ez mi volt, anya? - kérdezte ingerülten Mason.
- Muszáj lesz, fiam. - vékonyodott el Virgina hangja.
- Miért? - emeltem fel a hangomat én is.
- Kell egy megfelelő lány a fiam mellé. Értsd meg, Sophia. - magyarázta.
- És én lennék az? Tudod te, mekkorát csalódtam benned? - néztem rá könnyes szemmel. - Szóval kényszer házasságra kerülök. - mondtam.
- Ahogy én is. Hogy gondoltad anya? - kiabált Mason.
- Fiam, ő az egyetlen lány, aki hozzád illő. Aki kedves, jómódú, anyának való lány.
- Anyának való? 20 éves vagyok, Virgina, 20! Nem rég találkoztunk Masonnel, de már össze akartok adni minket. Én nem akarok gyereket, Virgina. NEM! - kiabáltam. Megfagyott a levegő a folyosón, és mindketten rám néztek.
- Majd rá ér később, lányom. - a kezemhez nyúlt, de visszahúztam, és hátráltam egy lépést.
- Elmegyek, majd jövök. - fordultam Mason felé, és a lift felé vettem az irányt, miközben alig kaptam levegőt, és sírtam.
Hívtam gyorsan egy taxit, és kocsiba pattantam.
Lehúztam a taxi ablakát, és szellőztettem a fejem.
[...]
Már a dm-be vagyok, és a sorok között sétálgatok. A taxiban meg igazítottam a sminkemet.
Kivettem a tusfürdők között egy epreset. Bele szagoltam, és jó illata volt. Bele raktam a kosárba, és mentem a kasszához.
Be csipogta, és megszólalt.
- 750 Ft lesz, Sophia kisasszony. -mondta az összeget, én pedig odaadtam. Ki mentem a dm-ből, és beültem a mellette lévő kávézóba, egy barszékre.
- Jónapot, Wang kisasszony! - üdvözölt egy fiatal hölgy. - Mit hozhatok? -kérdezte.
- Egy Latte-t kérek, köszönöm. - mosolyogtam rá.
Miután elment a pincér az asztaltól, felcsörrent a telefonom a pulton. Mason volt az.
- Sophia, hol az istenben vagy? - kérdezte ingerülten.
- A plázában, azon belül egy kávézóban. - válaszoltam komoran.
- Melyikben?
- Az tök mindegy.
- Nem, rohadtul nem mindegy. Most elmondod, hogy hol vagy, vagy a testőreimmel foglak hazahozatni. - parancsolta. Nekem nem parancsolhat senki.
- Egyedül szeretnék lenni, és kész!
Ezután leraktam a telefont át asztalra, és vártam a kávét. Egy perc után ki is hozta egy másik pincér.
- Tessék, Sophia kisasszony. - rakta a pultra a Latte-t.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá halványan.
Bele is ittam a kávémba. Isteni. Ezért szeretek ide jönni, a kedvenc kávézó helyem.
Már pár korty volt a kávémból, mikor 3 testőr lépett be az ajtón a kávézóba. A kávézóban lévők mind a 3 testőr felé néztek. Körbe néztek, és megállapodott az egyik szeme rajtam. Intett a másik kettőnek, és egyenesen felém vették az irányt.
- Jónapot, Sophia kisasszony. Velünk kell jönnie. - mondta az egyik, mikor oda érték hozzám.
- Tessék? Nem megyek innen sehova, pláne nem ha Mason úrfi kérte. - nevettem fel hisztérikusan.
- Kérem, kisasszony. Ne nehezítse meg a dolgunkat. - nézett rám könyörgően.
- Még hogy én nehezítem meg a dolgukat? Nem kellett volna ide jönni, uraim. - ellenkeztem. Mind a hárman össze néztek, és kettő testőr megfogta a két kezem, a harmadik pedig a dolgaimat hozta utánam. A vendégek pedig csak nézték az eseményeket.
- ELÉG! TEGYETEK LE! - kiabáltam. De mintha megs em hallottak, mentek a parkoló felé, ahol beraktak az autóba. Mellém egy testőr ült, elöl pedig a másik kettő. Elindította a kocsit, és elindultunk. Nem egy ismerős helyre mentünk, és kezdtem nyugalmatlanná válni.
- Merre megyünk? - kérdeztem ingerülten, miközben néztem ki az ablakon.
- Mason úr parancsolta. Az egyik hotelbe fogjuk magát vinni, kisasszony. - válaszolt a mellettem ülő.
- Hotel? Mason parancsolta? Csodás. -mormogtam az orrom alatt.
Meg álltunk egy nagy hotel előtt, ami természetesen is hogy a Black család egyik hotelja. Kiszállt a mellettem ülő testőr, megkerulte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót. A másik kettő a kocsiban maradt, míg az az egy elkísért a recepcióhoz.
- Jónapot kívánok, Sophia kisasszony. - üdvözölt a recepciós.
- Jónapot. Megtudhatnám mi folyik itt? - kérdeztem a testőrre nézve.
- A 21-es hotelszobában várja önt Mason úr, kisasszony. - mondta tovább a recepciós, mintha megsem hallotta volna a kérdésemet.
- Rendben, köszönjük. - köszönte meg a drága testőröm.
Beszálltunk a liftbe, és felvitt minket a 2.- emeletre. Oda mentünk a 21-es szoba elé, és bekopogott a testőröm.
Ki is nyitotta Mason, szinte rögtön az ajtót.
- Köszönöm, Uram. Mehet. - köszönte meg a parancsát a testőrnek, aki biccentett, és ment tovább. - Te pedig gyere. -húzott be Mason.
- Eressz el. - förmedtem rá, miután be csukta az ajtót. Kirántottam magam a markábol, és hátrébb léptem pár lépést. - Mit akarsz?
- A házasságról szeretnék beszélni. - mondta, tök nyugalommal.
- Nem fogok hozzád menni. Felejtsd el. - ellenkeztem.
- Már pedig hozzám fogsz jönni, Sophia. - mondta idegesen.
Remélem tetszik eddig a sorozat. Puszii!!
